A természettudomány nem közmegegyezés kérdése, hanem a valóságban létező természettörvények egyre jobb megértésén keresztül előrehaladó emberi kaland.
A tömegvonzás nem közmegegyezés, hanem a tőlünk független valóság. Pontos ismerete miatt tudnak műholdakat fellőni, embert juttatni a világűrbe, űreszközöket távoli bolygókhoz, stb. Nem közmegegyezés kérdése, hogy létezik-e, és olyan, amilyennek Newton és Einstein leírta. A mérések igazolták és a mai napig igazolják, hogy olyan. Senkinek eszébe nem jut vitatni, mert nem lett belőle közéleti kérdés. Jó lenne, ha az éghajlat-kutatás is ilyen maradna.
Tehát ha a természettörvényt nem érti valaki, az nem a közmegegyezés hiánya, hanem ismerethiány. És olyankor nem áll elő az ember, hogy ez másképpen van, hanem tanul. Megérti. És ha érti, akkor talán érdemes róla beszélnie.
Ezt azért írom ide, mert a legutóbbi bejegyzésem kapcsán végül előkerültek az éghajlati kétkedők is. Elvük az, hogy nincs megegyezés benne, ezért másképpen van az üvegházhatás. Vagy nincs, vagy nem mi növeljük, vagy hatásunkat a természet ellensúlyozza. Ezek egyike sem igaz, jelenlegi tudásunk szerint. A szén-dioxid bizonyos hullámhosszakon elnyel, ezt bármelyik egyetemen mérni lehet a laborban. A légkörbe egy csomót kijuttattunk. Ez könnyen látható, de ha valaki csak “úgy” nem hiszi el, mérhető is a szénizotópok légköri arányának változásán keresztül. Tehát a légkörben egyre több olyan molekula van – miattunk – ami elnyeli a hősugárzás egy részét. Innentől mindenki fontolja meg maga.
Korábban:
Mi történt, hirtelen mindenki éghajlatváltozási szakember lett?
Hetesi Zsolt
Kép: ciencephotolibrary