Idős magyar őshonos erdők és a szén-dioxid elnyelése: ökológiai mechanizmusok és tudományos alapok

A klímaváltozás és az erdők szerepe közti kapcsolat közbeszédben gyakran leegyszerűsített formában jelenik meg: a fiatal erdők gyorsabban nőnek és ezáltal több szén-dioxidot kötnek meg, míg az idős erdők „klíma-semlegesek” vagy „nem kötnek több szén-dioxidot”. Ez a narratíva számos kommunikációs anyagban szerepel, még akkor is, ha mögötte nincsenek árnyalt tudományos adatok.

Hazai viszonylatban — különösen a magyar őshonos tölgyesek, bükkösök és vegyes szerkezetű erdők esetében — ez az egyszerű paradigma nem tükrözi a rendelkezésre álló tudományos ismereteket. Célom e tanulmányban az, hogy bemutassam, mi a valóságos dinamika az idős erdők CO₂-elnyelése terén, milyen mechanizmusok szabályozzák ezt, és milyen tudományos bizonyítékok támasztják alá ezeket az állításokat.

A nagy térfogatú fák CO₂-elnyelő képessége

A hagyományos elképzelés szerint a fiatal, gyorsan növekvő fa rendelkezik a legnagyobb CO₂-elnyelő képességgel. Azonban globális adatokra épülő vizsgálatok szerint — mint amilyet Stephenson és munkatársai publikáltak — a fa méretének növekedésével a fa abszolút lomb- és biomassza-gyarapodása is nő, és ez a gyarapodás sok faj esetében a legnagyobb, legidősebb egyedeknél mérhető.
Ez azt jelenti, hogy a nagy, idős fák továbbra is jelentős mennyiségű CO₂-t képesek megkötni, ellentétben a „leállnak” egyszerű narratívával.[¹]

Az erdőszintű nettó CO₂-mérleg

Egyedi fák CO₂-elnyelése csak a történet egyik oldala; az erdő egészének nettó CO₂-mérlege attól függ, hogy a összes fotoszintézis (CO₂-felvétel) és az összes légzés + lebomlás + talajszén-folyamat egyenlegében mi marad. A modern ökológiai kutatásokban széles körben alkalmazott eddy covariance módszerrel mérhető a teljes erdőállomány légkörrel cserélt CO₂-áramlása; ezek az adatok azt mutatják, hogy sok, természetes szerkezetű idős erdő továbbra is nettó CO₂-elnyelő lehet, nem válik semleges CO₂-mérlegűvé.[³]

Ez a megfigyelés összhangban van azzal a korábbi elemzéssel, amely szerint az érintetlen, old-growth erdők nagy részének még hosszú évtizedeken át pozitív nettó CO₂-elnyelése marad, még akkor is, ha az éves növekedés relatíve lassabb, mint fiatalabb állományokban.[²]

Az önritkulás és a faállomány dinamikája

Gyakran hangoztatják, hogy az idős erdőkben sok a holtfa és a lebomlás, így a szén visszakerül a légkörbe, és emiatt az erdők nagyságrendileg „nullára” csökkennek. Azonban e jelenségek nem kizárólag az idős erdőkre jellemzőek: minden növekvő erdőben zajlik önritkulás, ahol a gyengébb egyedek elpusztulnak, és biomassza-lebomlás keletkezik. Ezt a folyamatot a fiatal állományokban is intenzíven megfigyelik, ami azt jelzi, hogy az ökoszisztéma CO₂-dinamikája nem egyszerűen az életkor függvénye.

Talajszén és hosszú távú szénraktárak

Magyarországi őshonos erdők esetében — különösen a tölgyes és vegyes tölgyes állományokban — a talaj szerves szénkészletek kulcsfontosságú szerepet játszanak. Nemcsak a lebomló növényi anyagból származó szén található itt, hanem hosszú távon felhalmozódott humuszos szervesanyag is, amely hozzájárul az erdő szén-raktárkapacitásához. Hazai vizsgálatok kimutatták, hogy ezekben az állományokban a talajszén- és biomassza-szénkészletek klimatikus és talajmintázatok szerint eltérőek, de összességében jelentősek.[⁴]

Magyar erdők CO₂-elnyelése és erdőgazdálkodási szempontok

Kutatások a hazai erdőgazdálkodás szén-dioxid-mérlegéről azt mutatják, hogy nemcsak az állománykori szerkezet, hanem a gazdálkodási mód is lényegesen befolyásolja a CO₂-elnyelés és -tárolás hosszú távú dinamikáját. A természetes szerkezetű, vegyes korú állományok általában stabilabb és időtállóbb szén-dioxid-elnyelést és -tárolást biztosítanak, míg az egykorú, rövid vágásfordulójú ültetvények esetében erősebb ingadozások figyelhetők meg.[⁶]

Összességében azt a következtetést vontam le a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján, hogy:

• Az idős, nagy méretű őshonos tölgyesek és más vegyes állományok nem „állnak le” CO₂-elnyelésben, hanem továbbra is aktív szén-dioxid-felvevők.[¹]
• Az erdő egészének nettó CO₂-mérlege nem pusztán az életkortól függ, hanem a fotoszintézis, a légzés, a talajfolyamatok és a lebomlás komplex egyensúlyától.[³]
• A talajszén és a biomassza hosszú távú készletei nélkülözhetetlen szerepet játszanak a magyar erdők CO₂-raktárként funkcionálásában.[⁴]
• A hazai erdőgazdálkodási gyakorlat és a természetes szerkezetű erdők fenntartása döntő fontosságú a klímavédelmi szempontból kedvező CO₂-mérleg biztosításához.[⁶]

Ezek az eredmények azt sugallják, hogy — különösen a magyar őshonos erdők esetében — a klímavédelmi diskurzusban helytelen volna pusztán az életkort vagy éves növekményt alapul venni, és figyelmen kívül hagyni az erdő egészének működését.

Rampasek László A.

Felhasznált források

1. Stephenson, N. L. et al. (2014). Rate of tree carbon dioxide accumulation increases continuously with tree size. Nature. (.PDF)
2. Luyssaert, S. et al. (2008). Old-growth forests as global carbon dioxide sinks. Nature.
3. Review of eddy covariance and global flux networks in terrestrial carbon dioxide exchange studies. Nature Reviews Earth & Environment (2025). Nature.
4. Magyarországi tölgyesek talaj- és biomassza-szénkészlete: Springer, 2025. (.PDF)
5. MDPI és ScienceDirect publikációk: Tóth A. J. (2013 körül). 40 years in a forest ecological research: The Síkfőkút Project .PDF; Hungary Síkfőkút LTER (DEIMS adatlap).; Magyar erdő- és faipari szektor szén-dioxid-mérlege / forgatókönyvek (Forests, MDPI .PDF).; Magyar erdők szénmegkötése menedzsment- és védettségi bontásban (ScienceDirect, 2024. .PDF).
6. A Biosphere Credit Standard™ (BCS™) egy integrált természeti tőke alapú ökoszisztéma-szolgáltatásokra, biodiverzitásra és karbonmegkötésre alapozott standard. (biosphere.creditstandard.earth)