Klíma végjáték: az emberiség kihalásának kockázata ‘veszélyesen alulértékelt’.

A tudósok szerint bőven van okunk feltételezni, hogy a globális felmelegedés katasztrófához vezethet.

A globális társadalmi összeomlás vagy az emberiség kihalásának kockázata “veszélyesen kevéssé van feltárva” – figyelmeztetnek az éghajlatkutatók egy elemzésben.

Egy ilyen katasztrófát “éghajlati végjátéknak” neveznek. Bár a bekövetkezésének kicsi az esélye, a jövőbeli kibocsátások és az éghajlati rendszer bizonytalanságai miatt nem lehet kizárni a kataklizmikus forgatókönyveket – mondták.

“Ha az éghajlatváltozás felgyorsulásának jövőjével szembenézünk, miközben a legrosszabb forgatókönyvekre nem figyelünk, az a legjobb esetben is naiv kockázatkezelés, a legrosszabb esetben pedig végzetes ostobaság” – mondták a tudósok, hozzátéve, hogy “bőséges ok” van arra, hogy a globális felmelegedés apokaliptikus katasztrófához vezethet.

A nemzetközi szakértői csoport szerint a világnak el kell kezdenie felkészülni az éghajlati végjáték lehetőségére. “Az ilyen szélsőséges következmények mechanizmusainak elemzése segíthet a cselekvés ösztönzésében, az ellenálló képesség javításában és a szakpolitika tájékoztatásában” – mondták.

A kutatók szerint az 1980-as években a nukleáris háborút követő nukleáris télre vonatkozó kutatások a közvéleményt aggodalomra és leszerelési erőfeszítésekre ösztönözték. Az elemzés kutatási menetrendet javasol, amely az általuk az éghajlati végjáték “négy lovasának” nevezett területet foglalja magában: éhínség, szélsőséges időjárás, háború és betegség.

Felszólították továbbá az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet, hogy készítsen külön jelentést a kérdésről. Az IPCC jelentése a mindössze 1,5 Celsius-fokos felmelegedés hatásairól is “a közvélemény aggodalmát” váltotta ki.

“Rengeteg okunk van azt hinni, hogy az éghajlatváltozás katasztrofálissá válhat, még szerényebb mértékű felmelegedés esetén is” – mondta Dr. Luke Kemp, a Cambridge-i Egyetem Egzisztenciális Kockázatok Tanulmányozásának Központja, aki az elemzést vezette. “Az éghajlatváltozás minden tömeges kihalási eseményben szerepet játszott. Segített birodalmak bukásában és alakította a történelmet.”

“A katasztrófákhoz vezető utak nem korlátozódnak a magas hőmérséklet közvetlen hatásaira, például a szélsőséges időjárási eseményekre. Az olyan tovagyűrűző hatások, mint a pénzügyi válságok, a konfliktusok és az új betegségek kitörése más katasztrófákat is kiválthat.”

Az elemzés a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg, és egy tucat tudós véleményezte. A tanulmány szerint a 3 Celsius-fokot meghaladó globális felmelegedés következményeit eddig nem vizsgálták kellőképpen, és kevés mennyiségi becslés született a teljes hatásról. “A legkevesebbet azokról a forgatókönyvekről tudunk, amelyek a legfontosabbak” – mondta Kemp.

A tudósok szerint egy alapos kockázatértékelés figyelembe venné, hogy a kockázatok hogyan terjednek, hogyan hatnak egymásra és hogyan erősödnek fel, de erre még nem tettek kísérletet. “Pedig a kockázat így bontakozik ki a való világban” – mondták. “Például egy ciklon tönkreteszi az elektromos infrastruktúrát, és a lakosságot kiszolgáltatottá teszi az azt követő halálos hőhullámnak”. A Covid-járvány aláhúzta a ritka, de nagy hatású globális kockázatok vizsgálatának szükségességét – tették hozzá.

Különösen aggasztóak a fordulópontok, amikor a globális hőmérséklet kis mértékű emelkedése az éghajlat nagymértékű változását eredményezi, például a hatalmas széndioxid-kibocsátás miatt az Amazonas esőerdőben nagy szárazságok és tüzek pusztítanak. A billenőpontok kaszkádszerűen újabbakat indíthatnak el, és néhányat még kevéssé tanulmányoztak, mint például a rétegfelhőzet hirtelen eltűnését, ami további 8 Celsius-fokos globális felmelegedést okozhat.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az éghajlatváltozás okozta összeomlás súlyosbíthatja vagy kiválthat más katasztrofális kockázatokat, például nemzetközi háborúkat vagy fertőző betegségek világjárványait, és súlyosbíthatja a már meglévő sebezhetőséget, például a szegénységet, a terméskiesést és a vízhiányt. Az elemzés szerint a szuperhatalmak egy nap talán a napfény visszaverésére irányuló geomérnöki tervekért vagy a széndioxid-kibocsátás jogáért fognak harcolni.

“Feltűnő átfedés van a jelenleg sebezhető államok és a jövőbeni szélsőséges felmelegedéssel sújtott területek között” – mondták a tudósok. “Ha a jelenlegi politikai törékenység nem javul jelentősen az elkövetkező évtizedekben, akkor egy potenciálisan súlyos következményekkel járó instabilitási öv alakulhat ki.”

A tudósok szerint további jó okok is adódtak arra, hogy aggódjunk a globális éghajlati katasztrófa lehetősége miatt: “A történelem figyelmeztetésekkel szolgál. Az éghajlatváltozás szerepet játszott számos korábbi társadalom összeomlásában vagy átalakulásában (pdf), valamint a Föld történetében bekövetkezett öt tömeges kihalási esemény mindegyikében”.

Az elemzésben szereplő új modellezés azt mutatja, hogy a szélsőséges hőség – amelyet 29 Celsius-fok feletti éves átlaghőmérsékletként határoznak meg – 2070-re 2 milliárd embert érinthet, ha a széndioxid-kibocsátás folytatódik.

“Az ilyen hőmérsékletek jelenleg mintegy 30 millió embert érintenek a Szaharában és az Öböl-mentén” – mondta a kínai Nanjingi Egyetem munkatársa, Chi Xu, aki a kutatócsoport tagja volt. “2070-re ezek a hőmérsékletek és a társadalmi és politikai következmények közvetlenül két atomhatalmat és hét maximálisan elszigetelt laboratóriumot érintenek majd, amelyekben a legveszélyesebb kórokozókat tartják fogva. Komoly potenciál van a katasztrofális tovagyűrűző hatásokra.”

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelenlegi tendenciája 2100-ra 2,1-3,9 Celsius-fokos emelkedést okozna. Ha azonban a meglévő cselekvési ígéreteket teljes mértékben végrehajtanák, a tartomány 1,9-3C lenne. Az eddig kitűzött hosszú távú célok elérése 1,7-2,6C-os felmelegedést jelentene.

“Még ezek az optimista feltételezések is veszélyes földrendszeri pályákhoz vezetnek” – mondták a tudósok. A Földön az iparosodás előtti szintnél 2C-nál magasabb hőmérséklet nem volt tartósan magasabb az elmúlt több mint 2,6 millió évben, jóval az emberi civilizáció kialakulása előtt, amely az elmúlt 10 000 évben egy “szűk éghajlati keretben” emelkedett.

“Minél többet tudunk meg bolygónk működéséről, annál nagyobb okunk van az aggodalomra” – mondta Johan Rockström professzor, a németországi Potsdam Institute for Climate Impact Research munkatársa. “Egyre inkább megértjük, hogy bolygónk egy kifinomultabb és törékenyebb szervezet. A katasztrófa elkerülése érdekében matematikailag is számolnunk kell a katasztrófával”.

Forrás: The Guardian – Damian Carrington