Aki “fogyasztónak” tartja magát, az valójában nem más, mint egy hiszékeny, befolyásolható bolond. Persze nem az ő hibája… A reklámok a legprimitívebb érzelmeinkre hatva igyekeznek egyébként fontos szükségleteket (pl. biztonság, szabadság, boldogság) hozzákapcsolni túlárazott, haszontalan kacatokhoz és szolgáltatásokhoz (lásd: státuszszimbólum, shopping-függőség, stb.).

Aki magát fogyasztónak tartja, elhiszi a hazugságot, hogy a boldogságot a holmik adják meg (jelenleg az egyik cipőáruház plakátjain szinte szó szerint ez az üzenet olvasható). Pedig a valóságban ezt a természet, és az egészséges, szeretetteljes kapcsolatok biztosítják, amik ingyen vannak.

Nem csak a drog-, de alkohol-, cigaretta-, TV-, internet, evés-, sőt, shopping-függőség is létezik, sőt, sokkal elterjedtebbek, és épp olyan károsak. Ma már tudjuk, hogy a természeti népek körében sokkal alacsonyabb a függőségek és elmebetegségek előfordulási aránya, mert az ember a természettől távol megbolondul, szeretetteljes emberi kapcsolatok híján pedig függővé válik.[1][2] Csak ezt a profitorientált vállalatok nem reklámozzák, mert ha az emberek tudnák, akkor a tulajdonosoknak megcsappanna a bevétele, és így a hatalma. Persze nem feltétlenül kell ahhoz visszamennünk a kőkorszakba, hogy újra egészségesek és boldogok legyünk, csak kacatok gyűjtése helyett élőben kell érintkeznünk barátainkkal, családtagjainkkal, közösségünk tagjaival, és olyan sokat kell a természetben járnunk, amennyit csak tudunk.[3][4]

Megoldások: Mentális egészség ügyében segítenek a petíciók a parkokért, ugyanakkor az exponenciálisan terjedő automatizuáció fényében még jobb lehet az alapjövedelem/alapjuttatás bevezetése, mert akkor mindenki ott élhet, ahol szeretne, nem csak ott, ahol esetleg munkát talál.[5] Ha nem kötődne a városokhoz az a gondolat, hogy az ember ott talál munkát – és így megélhetést – akkor sokan elkezdenének menekülni onnan (valójában már most menekülnek; aki teheti, kertvárosokba költözik, hogy onnan járjanak be dolgozni). Ami a függőséget illeti, mi sem mutatja jobban annak szociális vonatkozását, mint hogy Portugáliában 10 évvel azután, hogy minden függőséget közegészségügyi problémává nyilvánítottak, és a drogfüggők számára klinikákat hoztak létre (ahol szerető környezetben segítik azokat, akik le akarnak szokni), felére csökkent a drogfüggők aránya.[6] Ezzel szemben az USA-ban szigorúan büntetik a droghasználatot, de így is egyre csak nő a drogfüggők aránya, mert egyre egyenlőtlenebb és embertelenebb az amerikai társadalom. Ez a tudomány diadala a tévhitek és elavult ideák fölött.

Sztella Nóra Kántor