A fosszilis tüzelőanyag-vállalatok előrejelzései nem érik el a párizsi klímaegyezményben foglalt célokat.

Szakértők által lektorált publikáció
ZÖLD TUDOMÁNYPOLITIKAI INTÉZET

A BP, a Royal Dutch Shell és az Equinor által készített szén-dioxid-mentesítési forgatókönyvek nem egyeztethetők össze a Párizsi Megállapodás biztonságos és lakható bolygóra vonatkozó céljaival.

Erre a megállapításra jutott egy új kutatás, amely aláhúzza, hogy az ezen energiaipari vállalatok által felvázolt globális dekarbonizációs forgatókönyvek késleltetett csökkentést mutatnak a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztásban, és fennáll a veszélye annak, hogy túllépik a létfontosságú éghajlati célokat. A Climate Analytics nevű kutatószervezet által vezetett és az Imperial College London kutatóit is magában foglaló tanulmányt a Nature Communications című folyóiratban tették közzé.

A forgatókönyveket állami, kereskedelmi és tudományos intézmények készítik, és azt vetítik előre, hogy milyenek lennének a jövőbeli energiaszükségletek és az ebből eredő kibocsátások. Ezek a forgatókönyvek világszerte a kormányok és más szervezetek tervezési munkáját segítik, amelyek célja annak meghatározása, hogy a különböző ágazatoknak milyen gyorsan kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A forgatókönyvek a különböző gazdasági ágazatok – például a mezőgazdaság és a feldolgozóipar – jövőbeli energiaszükségleteinek előrejelzésével, valamint az ezek ellátásához szükséges energiaforrások – például fosszilis tüzelőanyagok, nukleáris energia vagy megújuló energia – előrejelzésével készülnek. A jövőbeli energiaszerkezetre vonatkozó előrejelzéseket ezután arra használják fel, hogy megbecsüljék az ebből eredő szén-dioxid-kibocsátást.

A fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok évtizedek óta készítenek saját forgatókönyveket a világ jövőbeli energiafogyasztására vonatkozóan, de az utóbbi években már a szén-dioxid-mentesítési célokat és az ebből eredő éghajlati eredményeket is figyelembe veszik.

A forgatókönyvek mögöttes feltételezései azonban, amelyekkel alátámasztják a Párizsi Megállapodással való összhangra vonatkozó állításaikat, nem mindig egyértelműek. Emiatt nehéz összehasonlítani őket a tudományos közösség által kidolgozott forgatókönyvekkel, például az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által használtakkal.

Most a kutatók hat, 2020 és 2021 közepe között közzétett intézményi forgatókönyvet elemeztek, és kiszámították, hogy milyen hőmérsékleti eredményekkel járnak ezek a forgatókönyvek, egy nyílt forráskódú módszertan és egy átlátható kritériumrendszer segítségével, hogy ezeket a hőmérsékleti eredményeket a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez rendeljék.

A forgatókönyvek között négyet az olajipari nagyvállalatok (kettőt a BP, egyet a Royal Dutch Shell, egyet pedig az Equinor), kettőt pedig a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) dolgozott ki. Az eredmények azt mutatják, hogy az értékelt forgatókönyvek többsége az “alsó 2°C-os útvonalak” közé sorolható (azaz olyan útvonalak, amelyek 66%-os vagy nagyobb valószínűséggel 2°C alatt tartják a csúcsmelegedést).

Dr. Robert Brecha, a tanulmány társszerzője, a Climate Analytics munkatársa elmondta: “Az általunk értékelt forgatókönyvek többsége a Párizsi Megállapodással összeegyeztethetetlennek minősülne, mivel nem képesek a felmelegedést “jóval 2 ̊C alatt tartani, nemhogy 1,5 ̊C alatt, és jelentős mértékben meghaladnák az 1,5 ̊C-os felmelegedési határértéket.”

Az Equinor “Rebalance” forgatókönyve 2060-ban az iparosodás előtti szinthez képest 1,73°C-os átlagos felmelegedésnél, a BP “Rapid” forgatókönyve 2058-ban 1,73°C-nál, a Shell “Sky” forgatókönyve 2069-ben 1,81°C-nál, az IEA fenntartható fejlődési forgatókönyve (SDS) pedig 2056-ban 1,78°C-nál éri el a csúcsot. A BP Net Zero forgatókönyve 1,65°C-os átlagos csúcsmelegedést eredményez, ami túl magas ahhoz, hogy megfeleljen a Párizsi Megállapodás kritériumainak – minden fok töredéke számít.

Csak a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) Net Zero 2050 forgatókönyve felel meg a párizsi megállapodással való összhang kritériumainak, amelyeket a kutatók a tanulmányban alkalmaztak.

Bill Hare, a Climate Analytics vezérigazgatója és vezető kutatója elmondta: “Még az 1,5°C-os felmelegedés átmeneti túllépése is katasztrofális következményekkel járna, és súlyosan gyengítené az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képességünket”.

Dr. Robin Lamboll, az Imperial Környezetpolitikai Központ társszerzője elmondta: “Jó, hogy a hagyományosan fosszilis alapú intézmények terveznek a tiszta energiára való közelgő átállásra.”

“Fontos azonban, hogy ne hagyjuk, hogy az olajcégek saját munkájukat jelöljék meg, amikor javaslatokat tesznek arra vonatkozóan, hogy a világ hogyan tudna a Párizsi Megállapodásnak megfelelő módon áttérni a fosszilis tüzelőanyagokról. Az is fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel az elfogultságokkal, amikor az ilyen forgatókönyvek adatbázisát arra használják, hogy keretbe foglalják, mi a lehetséges és mi a “radikális” az éghajlati célok tekintetében.”

A szerzők a hőmérsékleti eredmények mellett azt is értékelték, hogy a tervezett energiarendszerek milyen jellemzői vezetnek ahhoz, hogy egy adott forgatókönyv megfeleljen (vagy ne feleljen meg) a Párizsi Megállapodásnak. Míg az elemzett forgatókönyvekben a megújuló energiaforrások fejlődése hasonló a Párizsi Megállapodás céljait teljesítő más forgatókönyvekéhez, addig azok feltűnően magas szén- és gázfelhasználást vetítenek előre.

Egyes forgatókönyvek a szénfelhasználásból származó kibocsátást erdőtelepítéssel ellensúlyozzák, de az elemzés szerint ez nem elegendő. Dr. Lamboll elmondta: “Bár a meglévő erdők védelme és további régiók beerdősítése jó dolog, a korlátozott földterületek és az egyre nehezebb termesztési feltételek világában nem bölcs dolog túlságosan az erdőkre támaszkodni, hogy megmentsenek minket a fosszilis tüzelőanyagok folyamatos felhasználásától.

“A szénfelhasználás ráadásul különösen káros az egészségre nézve, és az éghajlatváltozáshoz egyáltalán nem kapcsolódó okokból, és nem játszhat szerepet a jövőnkben, még akkor sem, ha erdőket tudunk termeszteni vagy negatív kibocsátású technológiákat alkalmazunk a szén-dioxid ellensúlyozására.”

A tanulmány eszközöket ad a politikai döntéshozók kezébe ahhoz, hogy kritikusan értékeljék a számos állami, kereskedelmi és egyetemi intézmény által közzétett forgatókönyveket, amelyekben leírják, hogyan fogják teljesíteni a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit.

Dr. Matthew Gidden, a tanulmány társszerzője a Climate Analytics munkatársa elmondta: “Az intézményi értékelések történelmileg átláthatatlanok voltak az éghajlati eredményekkel kapcsolatban. Tanulmányunk közvetlen rálátást biztosít az útvonalakról a hőmérsékletre. A kormányoknak ezeket az eszközöket kellene használniuk ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez az energiarendszer átalakításának szilárd értékelését elvégezzék”.

Forrás: EurekAlert
Institutional decarbonization scenarios evaluated against the Paris Agreement 1.5 °C goal