Figyelem: ettől a videótól nem fogod jobban érezni magad. Azoknak készült, akik szeretnék tudni, mire lehet számítani.

Nem pusztán kijelentem, hogy bajban vagyunk. Ehelyett összefoglalom, amit most tudok a klímaváltozásról, és hogy ez hogyan fog hatni mindannyiunkra.

De főleg azt fogom elmagyarázni, miért elkerülhetetlen.

Mostanra biztosan tudod, hogy egy ökológiai-összeomlás közepén járunk. A hatodik tömeges kihalási eseményt tapasztaljuk, ami gyorsabban zajlik, mint a dinoszauruszok bukása idején.

Ha elpusztítod a szárazföldi vadvilág felét 50 év alatt, annak lesznek következményei.

Ami az óceánokat illeti, a bálnák és cápák 90%-os pusztulásának… példátlan hatása van a fitoplanktonokra.

A bálnáknak pozitív hatása van a fitoplanktonokra és a krillekre, míg a cápák a csúcsragadozók, amik az egész tengeri táplálékláncot szabályozzák. Nélkülük ez a tápláléklánc fenekestül felfordul.

Mi az a fitoplankton?

Mikroszkópikus növények, amik szén-dioxidot kötnek meg, és oxigént termelnek. A becslések szerint az oxigén több, mint 50%-a az óceánokból származik.

Ám egy további gond, hogy a kevesebb fitoplankton… kevesebb széndioxid-elnyelést jelent. Az óceánok tehát nem fogják tudni tovább szűrni a levegőt, egy olyan világban, ahol egyre nő a szennyezés.

A fitoplankton számára a bálnák és cápák eltűnése… nem az egyetlen veszély. Ott van még a műanyagszennyzés, elsavasodás, halott zónák, olajszennyezés, zajszennyezés, ami akadályozza a tengeri emlősök éneklését és szaporodását.

A tengeri élővilág többi része kapcsán pedig… a legújabb kutatások szerint, amik különösen optimisták, hogy az óceánok 2048-ra élettelenné válnak.

Ha ez bekövetkezik, vagy ha csak a közelébe érünk, nekünk teljesen befellegzett.

Azzal zárom, hogy a korallzátonyokról beszélek, amik délről északra vándorolnak, és nagymértékű kifehéredés sújtja őket a trópusi területeken.

Ez egy óriási katasztrófa a helyi élőlények számára.

A trópusi korallok nem igazán képesek alkalmazkodni… a mérsékelt égövi klímához, és leginkább csak megzavarják annak ökoszisztémáját.

Ott van még a meleg és hideg víztömegek áramlása, ami megdöbbentő gyorsasággal változik, az olvadó jégsapkák miatt, ami közvetlen hatással van a nagy tengeráramlatokra, mint pl. a Golf-áramlat.

Ha ez megáll, amit egyébként a tudósok szinte biztosra vesznek, az szinte minden mérsékelt égövi területet érint.

Az alacsonyabb hőmérséklet kevesebb párolgást, kevesebb felhőt, és kevesebb esőt jelent.

De nem csak az óceáni, a szárazföldi biodiverzitás is csökken. Sőt, haldoklik.

A mezőgazdaság témájában érdemes tudnod, hogy a talajélet közel 95%-a elpusztult az elmúlt 60 évben.

Ez a növényvédőszereknek köszönhető, és a szántásnak, amit termelésfókuszú megközelítéssel indokolnak, ami eleve figyelmen kívül hagyja a talajéletet, így beteg növényeket eredményez, amiket eleve arra terveztek, hogy ellenálljon a növényvédőszereknek, de súlyos hiányosság mutatkozik genetikai változatosság terén, ami veszélyezteti az ellenállóképességüket.

Ami a szárazföldi emlősöket illeti, annyira behatoltunk a területükre, hogy küzdenek a túlélésért, vagy jobb híján az emberek közelében élnek.

Erre egy jó példa a farkas. Tudjuk, hogy a farkasok hatalmas területet járnak be, de ragaszkodunk hozzá, hogy egyre kisebb területre zsúfoljuk őket.

Aztán csodálkozunk, hogy rátámadnak a juhainkra. Az a válaszunk, hogy több területet hagyunk nekik?

Persze hogy nem! Megöljük őket. Csupán Franciaországban évente negyvenet ölnek meg, egy mindössze háromszázas populációból. Zseniális.

Térjünk most át az emberek energia iránti hatalmas, és növekvő étvágyára.

Társadalmunk végzetesen függ a (fosszilis) energiától.

A politikai és gazdasági döntéseink többsége pedig… azt a tévhitet erősítik, hogy energiaforrásaink valahogy végtelenek.

Tehát az energiáról.

Főleg olajat, szenet, és földgázt használunk energiatermelésre. Ez a három jelenleg a világ energiatermelésének 92%-át adja. Ami a maradék 8%-ot illeti, 4% nukleáris energia, 3% vízenergia, 1% pedig amit megújuló energiának hívunk.

Az utolsó háromra szeretnénk alapozni a jövőnket, de ez csak egy csepp a vödörben, ami a globális energiatermelést illeti.

És nem igazán számítanak szent grálnak.

Maga az energiatermelés nem eredményez CO₂-kibocsátást, de súlyos problémákkal nézünk szembe az energiatárolás terén.

Akkumulátorok… a megújulók esetén energiatárolásra van szükség, hacsak nem fényes nappal szeretnénk használni a lámpákat, és kikapcsolnánk, amikor nem süt a nap.

Ezt tennéd? Valószínűleg nem.

A legkisebb kibocsátású energiaforrások jelenleg… a nukleáris energia és a vízenergia, ám ezek számos egyéb problémákat vetnek föl.

Radioaktív hulladék és magolvadás a nukleáris esetén, míg környezetpusztítás és élőhelyvesztés a duzzasztógátak miatt.

Röviden, nincs olyan, hogy tiszta tömeges energiatermelés. Egyszerűen nem létezik.

Ami az olajtermelést illeti, az olajkutak esetén… gyorsan csökken a befektetett energia megtérülése (EROEI), ami a kitermelt olaj hordónkénti mennyisége, minden egyes, a termelésre fordított hordónyi olajhoz képest. Az 1920-as években az arány 100:1 körül volt, ma inkább a 10:1-hez közelít, sőt, egyes esetekben 4:1 az arány.

Röviden: egyre több olajat fogyasztunk, miközben egyre kevesebbet tudunk kitermelni. Az olajtermelés sosem volt még ilyen költséges és alacsony hatékonyságú. Az olajkitermelés csúcsát valójában most tapasztaljuk. A szakértők úgy gondolják, 2020 után elkezd csökkenni a termelés.

A földgáznak és a szénnek is hamar elérkezik a kitermelési csúcsa. Kétséges, hogy megvannak a szükséges erőforrások, hogy teljesen átálljunk a megújuló energiára. (Ha sikerülne is, az egy egyszerűbb civilizáció lenne)

Ami azt illeti, a fémek termelése sem tarthat örökké. Ugyanakkor a fémek iránti kereslet, minden nap nő, jórészt az elektronika miatt, de a többi iparágnak is kellenek.

A probléma, hogy a legtöbb fém egyszerűen nem újrahasznosítható. A kütyükben a ritkafémek kevesebb, mint 1%-át hasznosítják újra.

Egy példa: a titánium 95%-át nem fém formájában használjuk, hanem fehér pigmentként, így benne van a festékekben. Gondolod, majd elküldjük a fehér falakat, hogy kivonják belőlük a titániumot?

Nem. Elvész.

Ugyanez a helyzet az acélötvözetek volfrámtartalmával, ami benne van egyes autótípusok esetén az ajtóban, és amit sosem fognak újrahasznosítani.

Ez nem csak a fémekre vonatkozik, amiket egyébként elvileg számtalanszor újra lehetne hasznosítani.

A műanyagokat legföljebb hétszer lehet újrahasznosítani, mert utána elveszítik a tulajdonságaikat. (sőt, azok közül is csak néhány fajtát)

Röviden, a körkörös gazdaság csupán vágyálom. Nem kivitelezhető.

További gond a ritkafémekkel, hogy csökken a bányák hozama, vagyis egyre többet kell ásnunk ugyanazért a mennyiségért. Itt is látjuk a befektetések egyre csökkenő megtérülését.

Nem listázom ki az összes fém kitermelési csúcsának várható idejét, de biztosak lehetünk benne, hogy egyre több fémből lesz hiány.

Mindezek fényében a napelemek és szélturbinák építése ezen fémek felhasználásával, a nem megújuló energiaforrások alternatívájaként, egy tévút. De persze mindig találsz majd egy közgazdászt, aki az ellenkezőjét állítja, így a végtelen növekedés álma tovább él.

Most térjünk rá az állattartásra.

Az állatok szaporítása és etetése rengeteg takarmányt és vizet igényel. Ezt akár közvetlenül magunk táplálására fordíthatnánk.  A haszonállatok metánt is eregetnek, ami egy, a szén-dioxidnál 30-szor erősebb ÜHG.

A haszonállatok rengeteg vizet fogyasztanak, és hozzájárulnak az Amazóniai esőerdő pusztításához, és a túlhalászathoz, mivel a disznókat halliszttel is etetik.

Ami a vágóhidakat illeti, nem is mennék bele az etikai kérdésekbe, bár minden bizonnyal megtehetném.

Az energiatermelés, a fémek, a közlekedés, és az állattartás… mind szennyezi a környezetet. És mindegyik hozzájárul a globális felmelegedéshez.

Még ha minden ország alá is írná a COP21-es egyezményt, és be is tartaná az ígéretét, ami nem magától értetődő, a globális átlaghőmérséklet még így is… 3,5°C-kal megemelkedne az évszázad végére.

Ez talán nem tűnik soknak, de valójában katasztrofális.

Ülsz? Itt van, amit ez a szám jelent:

Az Északi Sarkon eltűnik a jégtakaró (ami további felmelegedést eredményez),

az óceánok szintje megemelkedik, Florida megszűnik létezni. Miami és New York eltűnik, ahogy Banglades, és számtalan óceáni sziget.

A tibeti gleccserek elolvadnak, így nyaranta Ázsia három nagy folyója, köztük a Gangesz, kiszárad.

Súlyos problémák sújtják a sűrűn lakott területeket. Peking egy terjeszkedő sivatag határán fekszik.

Az eső ritkává válik a mediterrán területeken, csökkennek a mezőgazdasági hozamok, ami (száz)milliókat sarkall arra, hogy északra vándoroljon, ahol az erőforrások elégtelenek a megnövekedett népesség eltartásához.

Ó, és azoknak, akik azt mondanák, nyugik, ez csak 2100-ban jön, tényleg azt hiszed, hogy majd minden jól megy 2099 december 31-ig?

A 3,5°C-os forgatókönyv esetén, ami egyébként meglehetősen optimistának tűnik, Miami és New York már 2050-re eltűnik. Egyéb forgatókönyvek, amik valószínűségét most 10%-ra becsülték, akár 6°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés is bekövetkezhet.

Ebben az esetben az emberiség kipusztulására számíthatunk.

És ha azt hiszed, a 10%-os valószínűség alacsony, szállj csak fel egy repülőre, ami 10% eséllyel lezuhan… Valószínűleg kétszer meggondolnád.

“Mi a helyzet azzal a 2°C-os emelkedéssel?” Kérdezhetnéd.

Nos, már annyi szén-dioxidot bocsátottunk ki, ami legalább 1,25°C-kal megnöveli a hőmérsékletet, ami csupán 0,75°C-os mozgásteret engedne.

Rövid leszek:

Ehhez azonnal hatodára kellene csökkenteni a jelenlegi életszínvonalat.

Nem ezt tesszük, és egyik kormány tervei között sem szerepel.

Térjünk át a nem anyagi jellegű dolgokra, amik szintén fontosak a rendszerszintű összeomlás kapcsán.

Az emberi kollektíva.

Mi jobb módja lehet ennek, mint a pénzügyi rendszer áttekintése?

A 2008-as gazdsági válság megmutatta, hogy néhány bank által hozott kockázatos döntés… elég volt egy globális pénzügyi válsághoz.
(no meg egy rekordmértékű olajár)

Ennek egyik fő oka a globalizáció.

Felelőtlen számítások a Wall Street-en… munkahelyek elvesztését okozhatják Spanyolországban.

Minden pénzügyi szakértő egyetért, hogy a következő válság… öt éven belül bekövetkezik (pl. akár a koronajárvány miatt).

A korlátozott tudásom ezen a téren szintén erre mutat.

A gazdasági különbségektől szenvedő társadalmak… jóval sérülékenyebbek, mint korábban bármikor. A gazdasági egyenlőtlenség jóval szembeöltőbb, és továbbra is annak növekedésére számíthatunk. Ez megnöveli a felkelések valószínűségét. Az eddigiek alapján a nagyobb társadalmi zavargások mindent megnehezítenek.

Áttekintést adtam a rendszerszintű kockázatokból, amikkel szembe kell néznünk.

Most elmagyarázom, hogy a jelenlegi állapotok miatt… miért teljesen elkerülhetetlen egy globális összeomlás.

Az okok a következők:

Az emberiség ezeket a problémákat nem látja igazán sürgősnek, hanem inkább hipotetikusnak, és távolinak, emiatt nem hajlandóak felkészülni rájuk, vagy megtenni a szükséges változtatásokat… a katasztrófa elkerülése érdekében.

Emellett a kormányaink által tett lépések… nem irányulnak a kibocsátások csökkentésére.

Továbbra is hozzájárulunk egy rendszer fenntartásához, ami lassan, de biztosan megöl minket.

Alulról nem fognak nagy változások indulni. Globálisan nem vagyunk eléggé koordináltak.

Itt egy egyszerű példa:

Valaki környezetvédelmi okokból úgy dönt, nem repül. A barátja minimalista lesz, a húga vegán, az unokatestvére pedig úgy dönt, csak biotermékeket vesz. Nagyszerű. Ezek a gesztusok egyénileg számítanak, de összességében elveszítik a jelentőségüket.

A vegán húg nem eszik húst, de a többiek igen. A gesztus elvész. (Közben a fejlődő országbeliek örülnek, hogy húst ehetnek)

A barát nem fűt annyit, de a többiek igen. A gesztus itt is elvész.

A hatásosság érdekében minden változást be kellene vezetni. Baráti társaságok számára kivitelezhető tetteik koordinálása, de globális szinten, egyéni döntés alapján nem.

Az alulról jövő (szükséges mértékű) változás szerintem elérhetetlen.

Most képzeld el egy pillanatra, hogy egy kormány… drasztikus lépéseket vezetne be, hogy tompítsák a zuhanást, még az összeomlás előtt.

Megtámadná a feldühödött lakosság (v.ö. sárgamellényesek), és várhatóan nem választanák újra.

Az emberek soha nem egyeznének bele valami olyan szélsőséges dologba, mint az életszínvonal hatodára csökkentése.

A mikénttől függetlenül, az emberek nem adnák föl a kényelmet. Azokról nem is beszélve, akik nem rendelkeznek az alapvető kényelemmel.

Szerinted hogyan reagálnának, ha azt mondanák nekik, vissza kellene fogni az életszínvonalukat, tekintve, hogy sokuknál még csapvíz sincs?

Az indiai elnök úgy fogalmazott a COP21 előtt:

“Ti, Nyugatiak, a kedves szavaitokkal… majd figyelembe veszem a globális felmelegedést, amikor a népem majd a Ti életszínvonalatokat élvezi.”

Az egyenlőtlenség elleni harc egy fontos feladat, és a gazdag országokon múlik, hogy példával járjanak elő. Ám sajnos nem teszik meg, mert semmi sem ösztönzi őket erre. És meglehet, nem is tudják, hogyan csökkentsék hatodára az életszínvonalukat.

Politikai szempontból ez elképzelhetetlen.

A legnyilvánvalóbb bizonyíték, hogy a környezetvédelmi kormánytanácsadóknak… végeredményben nincs hatalma. A rendszer keretein belül kell működniük, és mint olyan, kiszolgáltatottak a szeszélyeinek.

A kormányaink, amik a társadalmakat tükrözik, nem számolnak az ökológiával, amikor terveznek.

Ezen semmi sem változik.

Tehát egy alulról jövő változás nehezen elképzelhető, a felülről jövő változás pedig szinte lehetetlen.

Ez egy patthelyzet, amire nem látszik semmilyen megoldás.

Vagyis az összeomlás elkerülhetetlen.

“Szóval mit tehetünk?” Kérdezhetnéd.

Élünk tovább, felkészülve egy egyszerű életre.

Törekedünk a hulladékunk csökkentésére, és arra, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzuk a környezetünkben.

Támogatunk mindent, ami helyi, magunknak termeljük a zöldséget-gyümölcsöt, hasznos képességeket sajátítunk el, közösségeket építünk a megosztás, függetlenség és ellenállóság jegyében.

De mindenek előtt, ne felejtsük el szeretni egymást!