“Egy új életmód”: a marxista, posztkapitalista, zöld kiáltvány, amely meghódítja Japánt.
Kohei Saito Capital in the Anthropocene című könyve a fiatalok körében valószínűtlen sikert aratott, és hamarosan lefordítják angolra.
Az éghajlati válság irányíthatatlanná válik, ha a világ nem húz “vészféket” a kapitalizmusra és nem talál ki egy “új életmódot” – véli egy japán akadémikus, akinek a marxizmusról és a környezetről szóló könyve meglepetés bestsellerré vált.
Kohei Saito, a Tokiói Egyetem docensének üzenete egyszerű: a kapitalizmus korlátlan profit iránti igénye tönkreteszi a bolygót, és csak a “degrowth” képes helyrehozni a károkat a társadalmi termelés lassításával és a javak megosztásával.
Gyakorlatilag ez a tömegtermelés és a pazarló áruk, például a gyors divat tömeges fogyasztásának megszüntetését jelenti. A Capital in the Anthropocene (A tőke az antropocénben) című könyvében Saito a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését is támogatja a rövidebb munkaidő és az olyan alapvető “munkaigényű” munkák előtérbe helyezése révén, mint a gondozás.
Én is ugyanúgy meglepődtem, mint mindenki más.
Kevesen gondolták volna, hogy Saito japán nyelvű megoldása az éghajlati válságra a baloldali akadémiai és politikai körökön kívül is nagy érdeklődésre tarthat számot. Ehelyett a könyv – amelyet Karl Marx környezetvédelemről szóló írásai ihlettek – valószínűtlen sikert aratott: 2020 szeptemberi megjelenése óta több mint félmillió példányban kelt el.
Miközben a világ egyre több bizonyítékkal szembesül az éghajlatváltozás hatásairól – a pakisztáni áradásoktól a britországi hőhullámokig -, a féktelen inflációról és az energiaválságról, Saito víziója egy fenntarthatóbb, posztkapitalista világról egy tudományos szövegben jelenik meg, amelyet jövőre ad ki a Cambridge University Press, és a bestseller angol fordítása is megjelenik.
Kohei Saito japán filozófus és kutató. Fénykép: Kohei Saito jóvoltából
“Nagy vonalakban arról szól, hogy mi történik a világban… az éghajlati válságról és arról, hogy mit kellene tennünk ellene” – mondta Saito a Guardiannek adott interjújában. “A degrowth és a kapitalizmuson túllépés mellett szállok síkra.”
A degrowth kifejezés puszta említése is negatív képeket idéz a gazdag társadalmakról, amelyek a zsugorodó gazdaságok és a csökkenő életszínvonal sötét korszakába zuhannak. Saito elismeri, hogy úgy gondolta, hogy egy olyan könyv, amely a marxizmus egyes elemeire támaszkodik, mint a modern kor bajainak megoldására, nehezen lesz eladható Japánban, ahol 70 éve ugyanaz a konzervatív párt uralja a politikát.
“Az emberek azzal vádolnak, hogy vissza akarok térni a [feudális] Edo-korszakba [1603-1868]… és azt hiszem, ugyanez a kép él az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is” – mondta. “Ennek fényében az, hogy a könyvből több mint 500 000 példányt adtak el, megdöbbentő. Engem is ugyanúgy meglepett, mint mindenki mást.”
A 35 éves írónak nem kellett volna aggódnia amiatt, hogy a radikális változás nyelvét használja; ahogy a világ kilábal a világjárványból, és szembesül a globális felmelegedés jelentette egzisztenciális fenyegetéssel, a gazdasági status quóból való kiábrándultság fogékony közönséget biztosított számára.
A világjárvány felnagyította az egyenlőtlenségeket a fejlett gazdaságokban, valamint a globális észak és dél között – és a könyv a fiatalabb japánok körében is megütötte az idegeket.
“Saito egy könnyen érthető történetet mesél el” – mondja Jun Shiota, egy 31 éves kutató, aki nem sokkal a megjelenés után megvásárolta a Capital in the Anthropocene című könyvet. “Nem azt mondja, hogy vannak jó és rossz dolgok a kapitalizmusban, vagy hogy meg lehet reformálni… csak azt mondja, hogy meg kell szabadulnunk az egész rendszertől.”
“A fiatalokat súlyosan érintette a világjárvány, és más nagy problémákkal is szembe kell nézniük, például a környezetpusztítással és a megélhetési válsággal, így ez az egyszerű üzenet rezonál rájuk.”
Saito egyetért azzal, hogy a növekvő egyenlőtlenségek még közvetlenebbé tették írásait. “Sokan elvesztették a munkájukat és az otthonukat, és olyan dolgokra szorulnak, mint az élelmiszerbankok, még Japánban is. Ezt megdöbbentőnek találom. És vannak alapvető fontosságú dolgozók, akik hosszú órákat kénytelenek dolgozni alacsony fizetésű munkakörökben. Az alapvető dolgozók marginalizálódása kezd komoly problémává válni.”
A világot nem régi gondolkodásmódú emberek fogják megmenteni
A Covid-19-re adott válasz megmutatta, hogy a gyors változás nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is – mondja.
“Az egyik dolog, amit a járvány során megtanultunk, az az, hogy egyik napról a másikra drámaian megváltoztathatjuk az életmódunkat – nézzük csak meg, hogyan kezdtünk el otthonról dolgozni, kevesebb dolgot vásároltunk, kevesebbet repültünk és ettünk étteremben. Bebizonyítottuk, hogy a kevesebb munka környezetbarátabb és jobb életet biztosít az embereknek. De most a kapitalizmus megpróbál visszavezetni minket a “normális” életmódhoz”.
Marxot érdekelte a fenntarthatóság
Saito mélyen szkeptikus az éghajlati vészhelyzet kezelésére irányuló néhány széles körben elfogadott stratégiával kapcsolatban. “A könyvemben egy mondatot azzal kezdek, hogy a fenntartható fejlődési célokat [SDG-k] a tömegek új ópiumaként jellemzem” – mondta Marx vallásról alkotott nézeteire utalva.
“Ökotáskák és -palackok vásárlása anélkül, hogy bármit is változtatnánk a gazdasági rendszeren… Az SDG-k elfedik a rendszerszintű problémát, és mindent az egyén felelősségére redukálnak, miközben elhomályosítják a vállalatok és a politikusok felelősségét.”
“Felfedeztem, hogy Marxot mennyire érdekelte a fenntarthatóság, és hogy a nem kapitalista és a prekapitalista társadalmak azért fenntarthatóak, mert megvalósítják a helyhez kötött gazdaságot, nem a növekedés vezérli őket” – mondta Saito.
A könyv megjelenése óta Saito érezhetően kevésbé finnyássá tette Japánt a német filozófus eszméivel kapcsolatban.
Az NHK konzervatív közszolgálati műsorszolgáltató négy 25 perces szegmensben ismertette vele elképzeléseit a Mestermű 100 percben című sorozatában, a könyvesboltláncok pedig külön helyet biztosítottak az újjáéledő marxista irodalom különleges bemutatóinak.
Most azt reméli, hogy üzenete az angol nyelvű olvasóközönségnek is tetszeni fog.
“Nagyon nehéz helyzettel állunk szemben: a világjárvány, a szegénység, a klímaváltozás, az ukrajnai háború, az infláció… lehetetlen elképzelni egy olyan jövőt, amelyben növekedhet a gazdaság és ugyanakkor fenntartható módon élhetünk anélkül, hogy bármit is alapvetően megváltoztatnánk az életmódunkban.”
“Ha a gazdaságpolitika 30 éve kudarcot vall, akkor miért nem találunk ki egy új életmódot? Hirtelen megvan a vágy erre.”
Ezt a cikket 2022. szeptember 9-én módosították. A Capital in the Anthropocene 2020-ban jelent meg, nem pedig 2000-ben, ahogy a korábbi változatban szerepelt.
Forrás: The Guardian – Justin McCurry
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
