Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt az éghajlati válság lekerült a napirendről. Pedig tűzszünetre és globális demilitarizálásra van szükségünk egy 1,5°C-os világhoz.
Orosz rakéták által okozott olajraktártűz az ukrajnai Odesszában.
A háború halálhoz és pusztuláshoz vezet – nem utolsósorban a környezet és az éghajlat számára.
Oroszország ukrajnai inváziója lehangolóan emlékeztet erre a tényre, és tovább növeli a katonai szektor amúgy is hatalmas globális CO2-lábnyomát. Ráadásul a kelet-ukrajnai városokban, ahol a harcok zajlanak, fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra található, például vegyi üzemek, olajfinomítók és szénbányák, amelyek bombázása során olyan mérgező anyagok koktélja keletkezik, amelyeknek pusztító környezeti hatásai vannak. A két fél felfegyverzésére tett erőfeszítések ráadásul olyan anyagokat és erőforrásokat emésztenek fel, amelyeket egyébként az éghajlati válság kezelésére fordíthatnának.
A globális CO2-költségvetés alapján az emberiségnek kevesebb mint nyolc éve van arra, hogy elérje a 1,5 fokos felmelegedési célt. Ehhez sürgősen reformokat kell végrehajtanunk minden területen, hogy “rendszerszintű változást” érjünk el, ahogyan az IPCC április eleji jelentése fogalmaz. A katonai ágazat azonban alig kap említést ebben a közel 3000 oldalas dokumentumban, a “katonai” szó mindössze hatszor fordul elő. Ebből arra következtethetnénk, hogy az ágazatnak nincs sok jelentősége az éghajlati vészhelyzet szempontjából.
A valóság azonban egészen más. A haditechnikai eszközök használata hatalmas mennyiségű kibocsátást eredményez. Az ukrajnai háborúban csak az első öt hétben 36 orosz támadást regisztráltak a fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra ellen, ami hosszan tartó tüzekhez vezetett, amelyek koromrészecskéket, metánt és CO2-t juttattak a légkörbe, miközben az orosz oldalon is lángba borult az olajinfrastruktúra. Az 1991-ben, a második öbölháború idején felgyújtott olajmezők az adott év globális kibocsátásának két százalékát tették ki.
Bár az üvegházhatású gázok kibocsátása a háború egyik legjelentősebb hatása, a kibocsátott mennyiség függ a konfliktus időtartamától és attól, hogy milyen tankokat, teherautókat és repülőgépeket használnak. A másik a CO2-t megkötő ökoszisztémák szennyeződése. Az ukrán környezetvédelmi felügyelőség munkatársai jelenleg víz- és talajmintákat gyűjtenek a lőtt ipari létesítmények környékén.
Katonai kibocsátások
Az éghajlatra gyakorolt következmények katasztrofális méretűek lehetnek. Az Oil Change International szervezet tanulmánya szerint az iraki háború a 2003-as kitörése és a jelentés 2008-as közzététele között 141 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátásért volt felelős. Összehasonlításképpen: 2019-ben mintegy 21 EU-tagállam bocsátott ki kevesebb CO2-egyenértéket, és csak hat állam haladja meg ezt a számot.
Globálisan a becslések szerint a katonai ágazat az összes CO2-kibocsátás mintegy hat százalékát termeli.
A háború utáni újjáépítés is jelentős kibocsátást eredményez. Becslések szerint a szíriai újjáépítés 22 millió tonna CO2-kibocsátással járt. Az ukrajnai újjáépítés is hatalmas mennyiségű erőforrást fog felemészteni. A davosi Világgazdasági Fórumon Volodimir Zelenszkij elnök kijelentette, hogy havonta legalább 5 milliárd dollárra van szükség az újjáépítés finanszírozására. Minden erőfeszítést meg kell tehát tenni az azonnali tűzszünet elérése érdekében – mind az éghajlat, mind a további emberi szenvedés elkerülése érdekében.
A fegyveres erők és a katonai felszerelések kibocsátása világszerte jelentős környezeti károkat okoz. És mégis, az USA nyomásának engedve, a katonai CO2-kibocsátást kizárták (.PDF) az olyan klímaegyezményekből, mint az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv és a 2015-ös Párizsi Megállapodás. Ennek eredményeképpen nem képezik a kötelező érvényű megállapodásaik részét, és sem szisztematikusan nem mérik fel, sem átlátható módon nem teszik közzé. Az adatok ebből következő hiánya miatt csak homályos becsléseket tudunk készíteni a katonai szektor globális felmelegedésre gyakorolt hatásáról.
Neta Crawford, a Brown Egyetem Costs of War projektjének társigazgatója által készített tanulmány szerint az USA védelmi minisztériuma önmagában nagyobb mértékben járul hozzá az éghajlati válsághoz, mint egyes országok, például Svédország vagy Portugália. Ezzel a világ legnagyobb intézményi üvegházhatású gázforrásává vált. Becslések szerint globálisan a katonai szektor az összes CO2-kibocsátás mintegy hat százalékát termeli.
Németország szerepe
A hadseregnek szánt új, 100 milliárd eurós alapjával Németország, úgy tűnik, hajlandó további messzemenő éghajlati hatásokat elviselni. Ez a katonai beruházás pénzügyi és szellemi erőforrásokat fog lekötni, ami nagymértékben valószínűtlenné teszi a 1,5 fokos cél elérését. Érthető, hogy az országok jobban meg akarják védeni magukat az esetleges orosz agresszióval szemben. A kérdésről szóló nyilvános vitában azonban egyensúlyt kell teremteni a biztonság bizonytalan növekedése és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre való képességünk csökkenése között.
A német hadsereg már 2019-ben is mintegy 4,5 millió tonna CO2-egyenérték-kibocsátásért volt felelős, ami jelentősen meghaladja a németországi polgári légi közlekedés 2,5 millió tonnás kibocsátását. Ez most tovább fog nőni. A Lockheed Martintól megrendelt F-35-ös repülőgépek közül csak egy darab üzemanyagtankonként mintegy 28 tonna CO2-egyenértéket bocsát ki. Összehasonlításképpen: Németországban az átlagos éves kibocsátási lábnyom 11,2 tonna fejenként.
A fosszilis tüzelőanyagok eladásából származó bevételek biztosítják Oroszország agressziós háborújának folyamatos finanszírozását. A 2022. február 24. és április 24. közötti időszakban az ország tengeri útvonalakon és csővezetékeken keresztül történő fosszilis tüzelőanyag-exportjának becsült értéke 58 milliárd euró volt. Ennek 70 százaléka, azaz 39 milliárd euró az EU-ba irányul, míg Németország 8,3 milliárd euró értékben az orosz fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb importőre. Fosszilis tüzelőanyag-függőségünk tehát mind az éghajlati válság, mind Ukrajna megszállása egyik tényezője.
A politika és az üzleti élet képviselői mégis ürügyként használják a háborút a szükséges társadalmi-ökológiai átalakulás (Monitoring global carbon emissions in 2021 .pdf) késleltetésére. Miközben a még mindig a fosszilis tüzelőanyagok korszakában ragadt vállalatok – mint például a BP, a Shell és a Saudi-Aramco – rekordnyereséget könyvelnek el, az éghajlati válság rohamosan folytatódik.
A történelmi CO2-kibocsátás5 (tengerészkék; beleértve a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és a cementgyártás folyamatából származó kibocsátást), a közel valós idejű CO2-kibocsátás1,3 (piros), a CO2-kibocsátás mérséklésére tervezett útvonalak10 (sötétkék és aqua), valamint a történelmi fosszilis CH4-kibocsátás4 ] (világoskék; 1970-2018-as adatok az EDGARv6.0-ból, 2021-re méretezve az IEA adataival) időbeli alakulása. A folytonos/szaggatott vonalak és az árnyékolás a mediánt, illetve a tartományt jelöli. A betét a 2019-2021 közötti napi, közel valós idejű CO2-adatokat és az éves CO2-kibocsátás megfelelő éves változásait ábrázolja. A jelenlegi kibocsátási tendenciák 10 éven belül fel fogják használni az antropogén eredetű felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozásához (a fennmaradó szén-dioxid-kibocsátási keret) megengedett jövőbeli kibocsátásokat.
A több fegyverkezés több kárt jelent az éghajlatnak, nem pedig nagyobb biztonságot.
A Rheinmetall és Jens Stoltenberg NATO-főnök a klímasemleges, környezetbarát tankokat és hidrogénüzemanyagot használó hadviselésért száll síkra, de ez biztosan nem megoldás. A nyugati fegyveres erők, biztonsági szakértők és fegyvergyártók jól ismerik az éghajlatváltozás jelentőségét, amit az elmúlt években a témában kiadott számos biztonsági stratégia, politikai nyilatkozat és fenntarthatósági jelentés is bizonyít. Ezek felvázolják a változó éghajlathoz való alkalmazkodás módjait, miközben biztosítják a növekedés és a hegemónia doktrínáinak védelmét minden ellenállással szemben.
Tűzszünet most
Az EU-val és a NATO-val együtt Németország olyan forgatókönyvekre készül, mint a háború, a környezeti katasztrófa és a menekültáradat, hogy külpolitikája továbbra is alkalmas maradjon a célnak, és biztonsági érdekeit megvédje. Cinikus megközelítés, hiszen a legsúlyosabban azok lesznek érintettek – akiktől egyesek szerint Németországnak meg kell védenie magát -, akik a legkevésbé járultak hozzá a globális felmelegedéshez. És még abszurdabbnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a katonai beruházások és az erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusok által okozott környezeti pusztítás hozzájárul az éghajlat további felmelegedéséhez.
Ugyanakkor lépéseket tesznek a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére. Ennek ellenére egy tavaly közzétett Greenpeace-jelentés bizonyítja, hogy az összes uniós katonai misszió többsége az olaj- és gázimport védelméhez kapcsolódik. A fosszilis tüzelőanyagok, a katonai missziók és a háborúk közötti veszélyes kapcsolatnak véget kell vetni.
A több fegyverkezés nagyobb károkat okoz az éghajlatnak, nem pedig nagyobb biztonságot. A NATO-államok növekvő védelmi költségvetése egyszerűen meggyőzi Oroszországot és Kínát, hogy viszont növeljék katonai beruházásaikat. A globális fegyverkezési kiadások 2,1 billió dollárral már most rekordszintet értek el.
Miközben az ukrajnai háború folytatódik, a 21. század legnagyobb kihívása – az éghajlati válság – lecsúszott a napirendről. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a válság kezelésére irányuló erőfeszítések csak akkor lehetnek sikeresek, ha minden ország – beleértve Oroszországot is – együttműködik. Az azonnali követelés a tűzszünet, majd a bizalomépítő intézkedések, például nemzetközi leszerelési szerződések. Oroszországnak ráadásul külső segítségre is szüksége lesz, ha át akar állni az éghajlatbarát energiaiparra. Alapvető társadalmi-ökológiai átalakulásra van szükség, ahol a politikai döntéshozatalt mindenki igényei diktálják. Ez jelenleg elképzelhetetlennek tűnik, de mi az alternatíva? Az ellenőrizetlen globális felmelegedés katasztrofális lenne a bolygó teljes lakossága számára.
Forrás: IPS-journal | Angelika Claußen
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
