A WMO éves jelentése rávilágít az éghajlatváltozás folyamatos előretörésére.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) éves jelentése szerint a hegycsúcsoktól az óceánok mélyéig az éghajlatváltozás 2022-ben is folytatta előretörését.
Aszályok, árvizek és hőhullámok minden kontinensen érintették a közösségeket, és sok milliárd dollárba kerültek. Az antarktiszi tengeri jég az eddigi legalacsonyabbra esett vissza, és egyes európai gleccserek olvadása szó szerint a rekordokat is felülmúlta.
A Globális éghajlat helyzete 2022 című kiadvány (.PDF) bemutatja a bolygóméretű változásokat a szárazföldön, az óceánokban és a légkörben, amelyeket a hőcsapdába ejtő üvegházhatású gázok rekordszintje okoz. Ami a globális hőmérsékletet illeti, a 2015-2022-es évek a nyolc legmelegebb év volt a feljegyzések szerint, annak ellenére, hogy az elmúlt három évben a La Niña esemény hűsítő hatást gyakorolt. A gleccserek olvadása és a tengerszint emelkedése – amely 2022-ben ismét rekordszintet ért el – akár évezredekig is folytatódhat.
“Miközben az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább növekszik és az éghajlat továbbra is változik, a lakosságot világszerte továbbra is súlyosan érintik a szélsőséges időjárási és éghajlati események. Például 2022-ben a folyamatos aszály Kelet-Afrikában, a rekordmennyiségű esőzés Pakisztánban és a rekordméretű hőhullámok Kínában és Európában tízmilliókat érintettek, az élelmiszerellátás bizonytalanságát, a népvándorlást fokozták, és több milliárd dollárnyi veszteséget és kárt okoztak” – mondta Prof. Petteri Taalas, a WMO főtitkára.
“Az ENSZ-ügynökségek közötti együttműködés azonban igen hatékonynak bizonyult a szélsőséges időjárási és éghajlati események által kiváltott humanitárius hatások kezelésében, különösen a kapcsolódó halálozás és gazdasági veszteségek csökkentése terén. Az ENSZ Korai figyelmeztetések mindenkinek kezdeményezésének célja, hogy betöltse a meglévő kapacitáshiányt annak biztosítása érdekében, hogy a Földön minden emberre kiterjedjenek a korai figyelmeztető szolgáltatások. Jelenleg mintegy száz országban nem működik megfelelő időjárás-előrejelző szolgálat. Ennek az ambiciózus feladatnak az elérése a megfigyelőhálózatok fejlesztését, valamint a korai előrejelző, hidrológiai és éghajlati szolgáltatási kapacitásokba történő beruházásokat igényel” – mondta.
A WMO új jelentését egy történeti térkép kíséri, amely a politikai döntéshozók számára nyújt tájékoztatást arról, hogy az éghajlatváltozás mutatói hogyan alakulnak, és amely azt is bemutatja, hogy a fejlett technológia hogyan teszi a megújuló energiára való átállást minden eddiginél olcsóbbá és elérhetőbbé.
A jelentés az éghajlati mutatók mellett a hatásokra is összpontosít. A növekvő alultápláltságot súlyosbítják a hidrometeorológiai veszélyek és a COVID-19, valamint az elhúzódó konfliktusok és az erőszak súlyosbító hatásai.
A jelentés szerint az év során az éghajlattal és az időjárással kapcsolatos veszélyes események újabb népességeltolódásokat okoztak, és rontották a körülményeket az év elején már 95 millió ember számára, akik már akkor is kényszerhelyzetben éltek.
A jelentés az ökoszisztémákra és a környezetre is rávilágít, és bemutatja, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a természetben visszatérő eseményeket, például a fák virágzását vagy a madarak vonulását.
A WMO A globális éghajlat helyzete című jelentése a 2023-as Föld napja előtt jelent meg. A jelentés legfontosabb megállapításai megegyeznek António Guterres ENSZ-főtitkár Föld napjára szóló üzenetével.
“Rendelkezünk az eszközökkel, a tudással és a megoldásokkal. De fel kell gyorsítanunk a tempót. Felgyorsított éghajlatvédelmi fellépésre van szükség, mélyebb és gyorsabb kibocsátáscsökkentésre, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fokra korlátozzuk. Emellett az alkalmazkodás és az alkalmazkodóképesség terén is nagymértékben meg kell növelnünk a beruházásokat, különösen a legsebezhetőbb országok és közösségek számára, amelyek a legkevesebbet tettek a válságért” – mondta Guterres úr.
A WMO-jelentés az EU Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálata által kiadott, az európai éghajlat helyzetéről szóló jelentést követi. A jelentés kiegészíti az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentését, amely 2020-ig tartalmaz adatokat.
A jelentéshez több tucat szakértő járul hozzá, köztük a Nemzeti Meteorológiai és Hidrológiai Szolgálatok (NMHS) és a Globális Adat- és Elemzőközpontok, valamint a Regionális Éghajlatvédelmi Központok, a Világ Éghajlatkutatási Program (WCRP), a Globális Légkörfigyelő (GAW), a Globális Krioszférafigyelő és az ECMWF által működtetett Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat.
Az ENSZ partnerei közé tartozik az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottsága (UNESCO-IOC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala (UNDRR) és az Élelmezési Világprogram (WFP).
Globális átlaghőmérséklet 1850-1900 átlaghoz képest
Kulcsfontosságú üzenetek
Éghajlati mutatók
A globális átlaghőmérséklet 2022-ben 1,15 [1,02-1,28] °C-kal volt magasabb az 1850-1900-as átlagnál. A 2015 és 2022 közötti évek voltak a nyolc legmelegebbek az 1850-ig visszanyúló műszeres feljegyzésekben. A 2022-es év volt az 5. vagy 6. legmelegebb év. Mindez annak ellenére történt, hogy három egymást követő évben lehűlő La Niña volt – ilyen “tripla merülésű” La Niña csak háromszor fordult elő az elmúlt 50 évben.
A három fő üvegházhatású gáz – szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid – koncentrációja 2021-ben – a legutolsó olyan évben, amelyre vonatkozóan konszolidált globális értékek állnak rendelkezésre (1984-2021) – elérte a megfigyelt rekordmagas értékeket. A metánkoncentráció 2020 és 2021 közötti éves növekedése volt a legmagasabb a feljegyzések szerint. A konkrét helyszínekről származó valós idejű adatok azt mutatják, hogy a három üvegházhatású gáz szintje 2022-ben tovább emelkedett.
A referencia-gleccsereknél, amelyekről hosszú távú megfigyelésekkel rendelkezünk, 2021 októbere és 2022 októbere között átlagosan több mint -1,3 méteres vastagságváltozás következett be. Ez a veszteség jóval nagyobb, mint az elmúlt évtized átlaga. A tíz legmínuszosabb tömegmérleggel jellemezhető évből (1950-2022) hat 2015 óta következett be. Az 1970 óta bekövetkezett halmozott vastagságveszteség közel 30 métert tesz ki.
Az európai Alpokban megdőlt a gleccserolvadás rekordja a kevés téli hó, a 2022 márciusában behurcolt szaharai por és a május és szeptember eleje közötti hőhullámok kombinációja miatt.
Svájcban 2021 és 2022 között a gleccserek jégtérfogatának 6%-a veszett el – 2001 és 2022 között pedig egyharmada. 2022-ben a történelem során először fordult elő, hogy a legmagasabban fekvő mérési helyeken sem maradt meg a nyári olvadási szezont túlélő hó, így nem történt friss jég felhalmozódás. Egy svájci meteorológiai ballon július 25-én 5 184 m magasságban 0 C-ot mért, ami a 69 éves feljegyzésekben a legmagasabb mért nulla fokos vonal, és csak a második alkalom, hogy a nulla fokos vonal magassága meghaladta az 5 000 métert. A Mont Blanc csúcsáról is új hőmérsékleti rekordot jelentettek.
Az Ázsia magashegységeiben, Észak-Amerika nyugati részén, Dél-Amerikában és az Északi-sarkvidék egyes részein található gleccsereken végzett mérések szintén jelentős gleccsertömeg-veszteséget mutatnak. Izlandon és Észak-Norvégiában az átlagosnál nagyobb csapadékmennyiséggel és viszonylag hűvös nyárral összefüggésben némi tömegnövekedés volt tapasztalható.
Az IPCC szerint a gleccserek globálisan több mint 6000 Gt jeget veszítettek az 1993-2019 közötti időszakban. Ez 75 tó vízmennyiségének felel meg, amely akkora, mint a Lac Leman (más néven Genfi-tó), Nyugat-Európa legnagyobb tava.
A grönlandi jégtakaró a 26. egymást követő évben negatív össztömegmérleggel zárta az évet.
Az Antarktiszon a tengeri jég 2022. február 25-én 1,92 millió km2 -re csökkent, ami az eddigi legalacsonyabb szint, és csaknem 1 millió km2 -rel a hosszú távú (1991-2020) átlag alatt van. Az év hátralévő részében folyamatosan az átlag alatt volt, júniusban és júliusban rekordalacsony volt.
A nyári olvadás végén, szeptemberben a sarkvidéki tengeri jég a 11. legalacsonyabb havi minimális jégkiterjedést jelentette a műholdas feljegyzésekben.
Az óceánok hőtartalma 2022-ben új megfigyelt rekordmagas értéket ért el. Az üvegházhatású gázok által az éghajlati rendszerben csapdába ejtett energia mintegy 90%-a az óceánba kerül, ami némileg enyhíti a még magasabb hőmérséklet-emelkedést, de kockázatot jelent a tengeri ökoszisztémákra nézve. Az óceánok felmelegedési üteme különösen magas volt az elmúlt két évtizedben. A folytatódó La Niña-állapotok ellenére 2022-ben az óceánfelszín 58%-án legalább egy tengeri hőhullámot tapasztaltak.
A globális átlagos tengerszint (GMSL) 2022-ben tovább emelkedett, és a műholdas magasságmérés során (1993-2022) új rekordot ért el. A globális átlagos tengerszint-emelkedés mértéke megduplázódott a műholdas feljegyzések első évtizede (1993-2002, 2,27 mm/év-) és az utolsó évtized (2013-2022, 4,62 mm/év) között.
A 2005-2019 közötti időszakban a gleccserek, Grönland és az Antarktisz teljes szárazföldi jégvesztesége 36%-kal járult hozzá a GMSL emelkedéséhez, az óceánok felmelegedése (a hőtágulás révén) pedig 55%-kal. A szárazföldi víztárolás változása kevesebb mint 10%-kal járult hozzá.
Az óceánok savasodása: A CO2 reakcióba lép a tengervízzel, ami az óceánok savasodásának nevezett pH-érték csökkenéséhez vezet. Az óceánok savasodása veszélyezteti az élőlényeket és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Az IPCC hatodik értékelő jelentése a következőket állapította meg: “Nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a nyílt óceánok felszíni pH-értéke jelenleg a legalacsonyabb, amilyen legalább 26 [ezer év] óta nem volt, és a pH-változás jelenlegi üteme legalább azóta példa nélküli.”
Az antarktiszi tengeri jég kiterjedése – 2019-2020
Társadalmi-gazdasági és környezeti hatások
Aszály sújtotta Kelet-Afrikát. A csapadékmennyiség öt egymást követő csapadékos évszakban volt átlag alatti, ami 40 éve a leghosszabb ilyen sorozat. A becslések szerint 2023 januárjában több mint 20 millió embernek kellett akut élelmezési bizonytalansággal szembenéznie a régióban az aszály és más sokkok hatására.
Júliusban és augusztusban a rekordmennyiségű esőzés kiterjedt áradásokhoz vezetett Pakisztánban. Több mint 1700 halálos áldozatot követelt, és 33 millió embert érintett, míg közel 8 millió embernek kellett elhagynia lakóhelyét. A teljes kárt és a gazdasági veszteségeket 30 milliárd dollárra becsülték. Július (181%-kal a normálisnál több) és augusztus (243%-kal a normálisnál több) volt a legcsapadékosabb országos szinten.
A nyár folyamán Európában rekordokat döntő hőhullámok pusztítottak. Egyes területeken az extrém hőség kivételesen száraz körülményekkel párosult. A hőséggel összefüggő halálesetek száma Európában Spanyolországban, Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Portugáliában összesen meghaladta a 15 000-et.
Kínában az országos feljegyzések kezdete óta a legkiterjedtebb és leghosszabb hőhullám tombolt, amely június közepétől augusztus végéig tartott, és több mint 0,5 °C-os különbséggel az eddigi legmelegebb nyarat eredményezte. Ez volt egyben a második legszárazabb nyár is a feljegyzések szerint.
Élelmezési bizonytalanság: 2021-ben 2,3 milliárd ember élelmezési bizonytalansággal küzdött, ebből 924 millió ember súlyos élelmezési bizonytalansággal. Az előrejelzések szerint 2021-ben 767,9 millió embernek kell alultápláltsággal szembenéznie, ami a világ népességének 9,8%-a. Ezek fele Ázsiában, egyharmada pedig Afrikában él.
A 2022-es monszun előtti időszakban Indiában és Pakisztánban a hőhullámok a terméshozamok csökkenését okozták. Ez, valamint az ukrajnai konfliktus kezdete után Indiában a búzaexport betiltása és a rizskivitel korlátozása veszélyeztette az alapvető élelmiszerek elérhetőségét, hozzáférhetőségét és stabilitását a nemzetközi élelmiszerpiacokon, és nagy kockázatot jelentett az alapvető élelmiszerek hiányával már érintett országok számára.
Elvándorlás: Szomáliában az év során közel 1,2 millió ember kényszerült belső menekülésre a pásztorok és a mezőgazdaság megélhetését érintő aszály és az éhezés katasztrofális hatásai miatt, akik közül több mint 60 000 ember ugyanebben az időszakban Etiópiába és Kenyába menekült át. Ezzel párhuzamosan Szomália közel 35 000 menekültet és menedékkérőt fogadott be az aszály sújtotta területeken. Etiópiában további 512 000, a szárazsággal összefüggő belső menekültet regisztráltak.
A pakisztáni áradások mintegy 33 millió embert érintettek, köztük mintegy 800 000 afgán menekültet, akiket az érintett körzetekben szállásoltak el. Októberig mintegy 8 millió ember kényszerült belső menekülésre az áradások miatt, és mintegy 585 000 embernek nyújtottak menedéket segélyhelyeken.
Környezetvédelem: Az éghajlatváltozás jelentős következményekkel jár az ökoszisztémákra és a környezetre nézve. Például egy nemrégiben készült értékelés, amely a Tibeti-fennsík körüli egyedülálló magasan fekvő területre összpontosított, amely az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon kívül a legnagyobb hó- és jégraktár, megállapította, hogy a globális felmelegedés a mérsékelt égöv kiterjedését okozza.
Az éghajlatváltozás hatással van a természetben visszatérő eseményekre is, például a fák virágzására vagy a madarak vonulására. Japánban például a cseresznyevirágzás virágzását Kr. u. 801 óta dokumentálják, és a XIX. század vége óta az éghajlatváltozás és a városfejlesztés hatására korábbi időpontokra tolódott. 2021-ben a teljes virágzás időpontja március 26. volt, ami több mint 1200 éve a legkorábbi feljegyzett időpont. 2022-ben a virágzás időpontja április 1. volt.
Egy ökoszisztémában nem minden faj reagál ugyanarra az éghajlati hatásra vagy ugyanolyan ütemben. Például 117 európai vándormadárfaj tavaszi érkezési ideje öt évtized alatt egyre nagyobb mértékű eltérést mutat más tavaszi eseményekkel, például a lombhullással és a rovarok repülésével, amelyek fontosak a madarak túlélése szempontjából. Az ilyen eltérések valószínűleg hozzájárultak egyes vonuló fajok, különösen a Szaharától délre fekvő Afrikában telelő fajok populációinak csökkenéséhez.
Megjegyzések
Az ebben a jelentésben felhasznált információk számos nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálattól (NMHS) és kapcsolódó intézményektől, valamint regionális éghajlati központoktól, a Világ Éghajlatkutatási Programtól (WCRP), a Globális Légkörfigyelőtől (GAW), a Globális Krioszférafigyelőtől és az EU Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálatától származnak. Az ENSZ partnerei közé tartozik az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottsága (UNESCO-IOC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala (UNDRR) és az Élelmezési Világprogram (WFP).
A WMO köszönetét fejezi ki a WMO szakértői hálózatának odaadó, kemény munkájáért, amelynek köszönhetően ez a jelentés az éghajlat állapotáról és az éghajlati hatásokról szóló hiteles információforrássá vált. Különösen hálásak vagyunk John Kennedynek, aki e jelentés vezető szerzőjeként tevékenykedett.
Ahol lehetséges, a következetes jelentéstétel érdekében a WMO éghajlati standard normál, 1991-2020 közötti időszakot használjuk bázisidőszakként. Egyes mutatók esetében azonban nem lehet ezt az alapértéket használni, mert a teljes időszak alatt nincs mérés, vagy mert hosszabb időszakra van szükség a reprezentatív statisztikák kiszámításához.
A globális átlaghőmérséklet esetében az 1850-1900 közötti időszakot tekintjük kiindulási alapnak. Ez az IPCC legutóbbi jelentéseiben az iparosodás előtti hőmérséklet helyettesítésére használt alapérték, és ez a Párizsi Megállapodás céljaihoz képest elért előrehaladás megértéséhez is fontos.
A WMO a hőmérsékletekre vonatkozóan hat nemzetközi adatkészletet használ: HadCRUT.5.0.1.0 (UK Met Office), NOAAGlobalTemp v5 (USA), NASA GISTEMP v4 (USA), Berkeley Earth (USA), ERA5 (ECMWF), JRA-55 (Japán).
A Meteorológiai Világszervezet az Egyesült Nemzetek Szervezetének az időjárással, éghajlattal és vízzel foglalkozó hiteles szerve.
Genf, 2023. április 21. (WMO)