Az első napok: esély és feszültség egyben

A Brazíliában, Belémben zajló COP30 rendezvény megnyitásakor a klímadiplomácia új fejezetét jelzi, hiszen egyszerre jelent nagy lehetőséget és komoly kihívást. A házigazda Amazónia esőerdeje mellett rendezett csúcsnyitás már szimbolikus is: a világ „zöld tüdejének” számító régióban gyűlnek össze a delegációk, hogy beszéljenek arról, miként menthető el a 1,5 °C-os globális felmelegedési cél — ugyanakkor az esemény elején már látni lehet a törések jeleit is.

Luiz Inácio Lula da Silva, Brazília elnöke csütörtökön beszédet tart a Cop30 csúcstalálkozón Belemben. Fotó: Eraldo Peres

A házigazda szerepe és céljai

Brazília mint házigazda komoly ambícióval érkezett: az ország elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva, világossá tette, hogy a COP30 legyen a „Az Amazóniai COP” („the Cop of the Amazon”) – vagyis nemcsak a klímacélokról, hanem a biodiverzitás megőrzéséről és az erdőirtás mérsékléséről is szóljon különösen.

Emellett elindította az ambiciózus „Tropical Forest Forever Facility” programot több mint 125 milliárd dollárral, hogy az erdők védelme értékes legyen a fejlődő országok számára is.

Ugyanakkor Brazília számára kihívást jelent, hogy a kibocsátás‐csökkentési célok kevéssé ambiciózusak: az ország leginkább az erdőkért és biodiverzitásért kíván szerepelni, de kevésbé ragaszkodik a gyors szén-dioxid-csökkentésekhez.

A nagy szereplők: Kína, USA, India, EU

Kína

A világ legnagyobb kibocsátójaként Kína jelenléte kulcsfontosságú. Bár a kínai elnök nem személyesen utazott meg, diplomáciai aktivitása és előzetes nyilatkozatai alapján világos, hogy Peking komoly változtatásokban gondolkozik.

Kína ugyanakkor a saját NDC‐jében csak 7-10 %-os kibocsátáscsökkentést vállalt 2035-ig – ami messze elmarad az 1,5 °C körüli pályához szükséges aránytól.

Viszont az energiamixben látványos az előrelépésük: a megújulók már az ország energiatermelésének több mint felét adják, és az elektromos járművek aránya is rendkívül gyorsan nő.

Egy őslakos aktivista tüntetést szervez a brazíliai Bélemben található csúcstalálkozó épületén kívül. Fotó: Eraldo Peres

Egyesült Államok

Az USA részvétele a COP30-on vegyes képet mutat: az elnök nem jelent meg, és az amerikai delegáció sem számít kiemelkedően erősnek. A múltban a kibocsátáscsökkentési és szabályozási kérdésekben gyakran lépett vissza az USA.

Az is kiderült, hogy amerikai tisztviselők korábban nyomást gyakoroltak más országokra nemzetközi klímatárgyalások során, ami aggodalmat keltett a konferencia résztvevői között.

Napelemek Kína nyugati részén, Qinghai tartományban. Az ország energiafogyasztásának több mint egyharmadát megújuló energiaforrásokból fedezik. Fotó: Ng Han Guan

India

India szintén kulcsszereplő: az ország továbbra is a fejlődés és a kibocsátáscsökkentés közötti kompromisszumot keresi. Indira Modi vezetésével India úgy érzi, hogy a gazdag országoknak nagyobb felelőssége van a klímaváltozás kezelésében.

Miközben az energiatermelésben a szén még mindig meghatározó szerepet játszik, a megújulók beruházásában India látványosan erősödik.

Munkások szénszállítást előkészítenek az indiai Dhanbad város közelében. A megújuló energiaforrások térnyerése ellenére a szén továbbra is az ország egyik legfontosabb energiaforrása. Fotó: Altaf Qadri

Európai Unió

Az EU továbbra is próbál vezető szerepet vállalni, de belső feszültségek nehezítik a közös fellépést: tagállamai között jelentős eltérések vannak a klíma­politikai ambíciókban, különösen kelet- és dél-európai országok részéről.

Az EU kibocsátáscsökkentési céljai a 2035-ig 66,25–72,5 %-os csökkentés felé tartanak 1990-es szinthez képest — de sok civil szervezet szerint ez még nem elég ambiciózus.

A kis államok és a fejlődő országok hangja

A kis szigetországok – az Alliance of Small Island States (AOSIS) tagjai – a konferencia „erkölcsi iránytűjeként” lépnek fel: ők azok, akiket a klímaváltozás már közvetlenül fenyeget, és erősen képviselik a szén- és fosszilis üzemanyagokról való teljes átállást.

A legkevésbé fejlett országok (LDC – Least Developed Countries) számára az esemény logisztikailag és finanszírozásilag is kihívás: sokuk kis delegációval érkezett, és nagy hangsúlyt fektetnek a klímafinanszírozás feltételeire.

A fő vitapontok és feszültségek

• A jelenlegi nemzeti megtakarítási célok (NDC-k) messze elmaradnak attól, amit az 1,5 °C-os cél eléréséhez szükséges lenne — az ENSZ szerint akár 60 %-os csökkentés kellene, ehelyett most kb. 10 %-os várható csökkenés áll a láthatáron.
• Az USA és Kína viszonya továbbra is meghatározó, de Kína legalább diplomatikusan erősebben jelen van a COP30-on, mint korábban.
• A klímafinanszírozás kérdése ismét előtérbe került: ki fizet, mennyit, és hogyan – különösen a fejlődő és leginkább veszélyeztetett országok részéről nagy a nyomás azonnali eredményekért.
• Politikai változások és belső politikai ellenállások az EU-ban, valamint az USA-ban is jelezik, hogy a klímapolitika nem kizárólag nemzetközi kérdés – belső dinamikák is meghatározók.

Mi várható a következő napokban?

Az első napok tapasztalatai szerint a következő napok kulcsfontosságúak lesznek:

• A tárgyalók olyan kompromisszumokat keresnek, amelyek lehetővé teszik az 1,5 °C-os célhoz való közeledést — bár ma még reálisan nem látni olyan vállalást, amely oda vezetne.
• Fontos lesz, hogy a nagy kibocsátó országok vezetői jelenléte és kötelezettségvállalása erősödjön, mert a jelenlegi készségek nem elegendők.
• A társadalmi részvétel, civil szervezetek aktivizmusa is felerősödik: a helyszínen tüntetések, aktivisták és helyi közösségek is hangot kapnak.
• A klímafinanszírozás tekintetében sorsdöntő lehet a „kék” (erdő-) és „zöld” (megújuló) pénzügyi mechanizmusok világos elindítása.

Az első napokon a COP30 egyszerre kínál reményt és riasztó valóságot: jó, hogy a világ ismét összegyűlt a klímaváltozás ügyében, de negatív jelként értékelhető, hogy a legnagyobb kibocsátó országok vezetői nem minden esetben személyesen jelennek. Az ambíció és a realitás közötti szakadék azonban ma még tág — és ezekben a napokban döntő lehet, hogy a COP30 csak egy klímapolitikai találkozó marad, vagy valódi áttöréshez vezet.

Rampasek László A.
Forrás: The Guardian – Who are the major players at COP30 and what do they want? (2025. 11. 06.)