Környezetvédelmi aktivistákat filmeztek, fenyegettek és zaklattak a COP28-on.

Az őslakosok, az emberi jogok védelmezői és az éghajlatvédelmi aktivisták szerint a megtorlástól való félelem miatt elhallgattatják őket.

Aktivisták ölelkeznek a fosszilis tüzelőanyagok elleni tüntetés után a hónap elején Dubaiban tartott Cop28 klímacsúcson. Fényképek: Peter Dejong/AP

Szakértők szerint a zaklatások, megfigyelések, fenyegetések és megfélemlítések a félelem légkörét teremtik meg az ENSZ rendezvényein, köztük a közelmúltban Dubaiban megrendezett Cop28 klímakonferencián.

Az őslakosok, az emberi jogok védelmezői és a környezetvédelmi aktivisták azt mondják, hogy a kormányok vagy a fosszilis tüzelőanyag-iparágak megtorlásától való félelmük miatt egyre inkább félnek felszólalni a sürgető kérdésekben.

“Az elmúlt néhány évben láttuk, hogy az őslakosok képviselőit kormányzati intézményekkel kapcsolatban álló személyek filmezték, miközben az ENSZ rendezvényein az emberi jogokról nyilatkoztak, vagy csak azért fényképezték őket, mert jelen voltak egy ENSZ-rendezvényen” – mondta Lola García-Alix, az őslakos ügyekkel foglalkozó nemzetközi munkacsoport globális kormányzási főtanácsadója.

“Tanúi voltunk annak, hogy a kormányokkal szorosan együttműködő emberek fizikailag sarokba szorították és bekerítették az őslakosok képviselőit az ENSZ-üléseken. Az ilyen megfélemlítési cselekményeknek drasztikus hatásai vannak otthon, ahol az őslakosok néha megtorlással szembesülnek, beleértve a kihallgatást, zaklatást vagy őrizetbe vételt.”

“Bár sok ilyen incidens az ENSZ emberi jogi rendezvényein, például az ENSZ őslakos kérdésekkel foglalkozó állandó fórumán történt, ez az aggasztó tendencia egyre inkább terjed” – mondta García-Alix. “Nemrégiben a dubaji COP-on láttunk megfélemlítési taktikákat, ahol egy országból több őslakost megfélemlítettek az adott ország kormányával szorosan együttműködő emberek.”

Egy ENSZ biztonsági tiszt járőrözik a COP28 során Dubaiban. Fénykép: Thaier Al-Sudani/Reuters

“A kormányok arcátlansága átterjed a nemzetközi terekre, hogy elnyomjanak minden olyan hangot, amely szembemegy a narratívájukkal. Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb riadalmat keltett az ilyen cselekmények súlyossága és gyakorisága. A kormányok most úgy érzik, hogy következmények nélkül cselekedhetnek.”

Más őslakos aktivisták is a megfélemlítés légköréről számoltak be Dubajban. “A COP28-on erős megfigyelés és zaklatás volt jelen” – mondta Mesiah Burciaga-Hameed, a Native Land Digital afro-őslakos aktivistája. “Számos alkalommal magyarázat nélkül megakadályozták, hogy belépjünk az eseményekre. Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) azzal büszkélkedik, hogy az önkifejezés békés terepe, miközben a valóságban sok embert elhallgattat.”

Az őslakos és egyéb aktivisták arról számoltak be, hogy a kormányokhoz vagy a fosszilis tüzelőanyag-iparhoz kötődő emberek megfélemlítési taktikaként filmezték és fényképezték őket.

“Sok emberről, aki beszédet mondott a Palesztináért vagy Nyugat-Pápua érdekében tartott akciók során, Izrael és Indonézia képviselői közeli felvételeket készítettek” – mondta Neeka Jun, a Climate Alliance for Palestine (Éghajlatvédelmi Szövetség Palesztináért) munkatársa. “Ez a megfélemlítés rendkívüli félelmet kelt. Sokan vannak, akik egyszerűen nem mondanák ki nyilvánosan az igazukat, mert félnek attól, hogy később célpontok lesznek.”

Marta Schaaf, az Amnesty International éghajlati, gazdasági és társadalmi igazságossággal és vállalati elszámoltathatósággal foglalkozó programigazgatója is részt vett a COP28-on. Delegációjának tervei, amelyek az emberi jogok és az éghajlatvédelmi intézkedések közötti kapcsolatra kívántak rávilágítani a COP-nak otthont adó országokban, köztük az Egyesült Arab Emírségekben és Egyiptomban, az UNFCCC és az ENSZ biztonsága részéről változtatásokat követeltek, többek között a szöveg és a fotók eltávolítását.

“Azt mondták nekünk, hogy a biztonságunkat nem tudják garantálni, ha nem teszünk eleget a kéréseknek” – mondta Schaaf. “Aggódunk a véleménynyilvánítás szabadsága és a Copban való tiltakozás joga miatt, beleértve az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy biztosítva legyenek a résztvevők védelmét szolgáló biztosítékok.”

Más résztvevők féltek attól, hogy a COP28-on SIM-kártyát vagy WhatsAppot használjanak, hátha lehallgatják a telefonokat vagy az üzeneteket, vagy hogy a több ezer felszerelt kamera miatt nyíltan beszéljenek a nyilvános helyeken, vagy hogy nyíltan beszéljenek vagy tiltakozzanak olyan szélesebb témákról, mint Oroszország és Ukrajna vagy Izrael és Gáza.

“Egy biztonsági őr megállított egy görögdinnye-tű miatt [a Palesztinával való szolidaritás jele], amelyet viseltem” – mondta Krishna, egy Fülöp-szigeteki éghajlatvédelmi aktivista. “Azt mondta, hogy levehetik rólam a jelvényt.”

Hivatalos eljárások léteznek arra, hogy az emberek jelenthessék az ENSZ-nek a zaklatás vagy megfélemlítés eseteit, de sokak szerint ezek a folyamatok fogatlanok.

Az aktivisták attól tartanak, hogy a jövő évi COP29-es konferencián is hasonlóan elnyomó légkör uralkodik majd Azerbajdzsánban, az Oroszországhoz erősen kötődő petrosztatikus államban, ahol a jelentések szerint “megsértették a nemzetközi humanitárius jogot”.

“A legutóbbi két COP és a következő, az éghajlatról szóló COP olyan országokban zajlik, ahol nem tartják tiszteletben a szólásszabadságot és a tiltakozás jogát, így az ENSZ egyre inkább az aktivistákat veszi célba” – mondta Big Wind Carpenter, az északi Arapaho törzs tagja, a Wisdom Keepers delegáció tagja a COP28-on. “Ez egyre nagyobb probléma. Sok őslakos aktivistát a saját kormányuk fenyeget és büntet, és nem tudnak felszólalni ellenük vagy a vállalatok ellen. Ehelyett az ENSZ inkább büntet minket azért, mert kimondjuk az igazságot.”

“De az emberiség történetének legmelegebb évében, amikor azt látjuk, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok hátsó ajtókon keresztül kötnek alkukat az ENSZ klímakonferenciáján, ahol a vezetők “hamisnak” vagy “peremvidékinek” minősíthetik a klímatudományt, fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nem történik ez az elnyomás az éghajlatváltozásért felelős iparággal?”.

A kampányolók változtatásra szólítanak fel. “Az UNFCCC és az egyes koppenhágai vendéglátó országok kormányai közötti megállapodást nyilvánosságra kellene hozni” – mondta Schaaf. “Hiányzik az átláthatóság. Szigorúbb szabályokat kellene alkotni az összeférhetetlenségre vonatkozóan, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ipar befolyása minimálisra csökkenjen, és a civil társadalom valamennyi résztvevője számára szigorúbb biztosítékokat kellene nyújtani. Az aktivistáknak, kutatóknak és újságíróknak tiszteletben kell tartaniuk a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat.”

Az aktivisták azt is remélik, hogy az ENSZ kötelezettséget vállal az őslakosok és más aktivisták védelmére a rendezvényeken és azok után, beleértve a kampányolók megfélemlítését végző államok vagy szervezetek elleni fellépést.

“Az őslakos vezetők és az emberi jogok védelmezői által az ENSZ mechanizmusaiban elszenvedett megtorlások riasztóak – ez már járványos szintű” – mondta Anexa Alfred Cunningham, egy nicaraguai őslakos miszkitu ügyvéd, akit megakadályoztak abban, hogy hazatérjen, miután 2022-ben részt vett az őslakos népek jogainak szakértői mechanizmusa (EMRIP) egyik svájci rendezvényén. Most Genfben él, elszakítva családjától, barátaitól és kollégáitól.

“Az ENSZ-nek hatékony intézkedéseket kell hoznia annak biztosítására, hogy senkit ne érjen megtorlás a részvételéért. Az ENSZ-nek olyan szabad tereket kell működtetnie, ahol félelem nélkül kifejezheti véleményét”.

Az aktivisták szerint a szólásszabadság elnyomása a Zsaruk és más ENSZ-rendezvényeken akadályozza az éghajlatvédelmi intézkedések és az emberi jogok terén elért haladást. “Ha az emberek, akár őslakosok, akár más emberek, tudják, hogy megfélemlítik, megfenyegetik, zaklatják vagy még rosszabbul járnak, ha felhívják a helyzetükre az ENSZ és a nemzetközi közösség figyelmét, akkor mindannyian komoly problémával állunk szemben” – mondta García-Alix.

“Ha ezt továbbra is hagyjuk, akkor ez az egész ENSZ-rendszert delegitimálja, fontos hangok vesznek el, és a környezet pusztulása és az emberi jogok súlyos megsértése továbbra is fennmarad.”

Forrás: The Guardian