A biológiai sokféleség megőrzése az emberiség számának korlátozását jelenti.
A Biological Conservation című szaklapban nemrégiben megjelent levélben a TOP (The Overpopulation Project) kutatóit bírálták, amiért arról írtak, hogy a több ember kevesebb teret jelent a vadon élő állatok számára. Mi azt válaszoltuk, hogy létszámunk korlátozása nélkül az emberek nem lesznek képesek megvédeni a természetet. Kinek van igaza? Kérjük, ossza meg gondolatait és ötleteit az alábbi online hozzászólásokkal.
Idén nyáron a TOP kutatói “A túlnépesedés a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő oka, és kisebb emberi populációra van szükség ahhoz, hogy megőrizzük, ami megmaradt“ címmel cikket jelentettek meg a Biological Conservation című folyóiratban. Nyolc kutató válaszolt a cikkünket kritizáló levéllel, amelyben azzal vádoltak minket, hogy támogatjuk a gyarmatosítást, az eugenikát és az emberek kiirtását. Ezt a levelet korábbi blogunkban újra leközöltük, az olvasók válaszával együtt, amiért hálásak vagyunk.
Az alábbiakban a levélre adott válaszunkat közöljük. Láthatják, hogy ellenzőinkkel ellentétben mi kerültük a személyes bírálatokat. Ezen a kevésbé hivatalos helyen azonban felvetjük a kérdést, hogy vajon a levél szerzői eléggé elkötelezettek-e a biológiai sokféleség megőrzése iránt ahhoz, hogy szembenézzenek az azt fenyegető veszélyekkel. Nem gondoljuk, hogy ilyen nyilvánvalóan gyenge érveket hoztak volna fel, ha a kérdés olyasvalaminek a védelméről szólna, ami valóban érdekli őket. Ismét várjuk észrevételeiket!
Green et al. 2022 eredménytelen vitára hívja az olvasókat arról, hogy a túlfogyasztás vagy a túlnépesedés okozza-e a biológiai sokféleség globális csökkenését. A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó 2019-es Kormányközi Testület globális értékelése szerint mindkettő fontos. Ahogy Diaz et al. (2019) összefoglalja, “a Földön élő életre gyakorolt emberi hatás az 1970-es évek óta meredeken megnőtt, amit az egy főre jutó átlagjövedelemmel növekvő népesség igényei hajtanak”. “A világot egyre inkább úgy irányítják, hogy felgyorsítsák a természetből származó anyagi hozzájárulások áramlását, hogy lépést tartson a növekvő igényekkel” – írják, ahogy a növekvő emberi gazdaságok kiszorítják a vadon élő természetet. Hasonló elemzés érvényes az éghajlatváltozással kapcsolatban. Az IPCC 6. értékelő jelentése (2022) megállapítja, hogy “globálisan az egy főre jutó GDP és a népességnövekedés maradt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás legerősebb mozgatórugója az elmúlt évtizedben”.
A mi írásunk (Cafaro et al., 2022) több tucat lektorált kutatási cikket idéz, hogy alátámassza azt az állításunkat, hogy a túlnépesedés a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő oka (nem pedig az oka, ahogyan Green et al. 2022 tévesen állítja). Dokumentáljuk, hogy a népességnövekedés hogyan gyorsítja fel a biológiai sokféleség csökkenésének közvetlen kiváltó okait, beleértve az élőhelyek átalakítását, a szennyezést és a túlhalászást. Példákat hozunk arra, hogy a népességcsökkenés elősegítette a sikeres ökológiai helyreállítási projekteket.
Green et al. 2022 figyelmen kívül hagyja mindezeket a bizonyítékokat, ehelyett egy nyilvánvalóan hibás “egyszerű számtani példával” érvelnek. Egy 10 milliós, 1 egység/fő fogyasztású népességet egyenlővé téve egy 5 milliós, 2 egység/fő fogyasztású népességgel, azt állítják, hogy ha mindkét népesség 5 millió fővel bővülne, a nagyobb népesség kevesebbet fogyasztana összesen. Szerintük ez azt mutatja, hogy “a fogyasztás mértéke többet számít, mint az emberi népesség száma”. De ha mindkét népesség 1 egység/fővel növelné az egy főre jutó fogyasztást, akkor a nagyobbik népesség növelné jobban az összfogyasztást, “megmutatva” a népesség nagyobb jelentőségét. Hasonló érveléssel bebizonyíthatjuk, hogy egy téglalap területének meghatározásában a hossza fontosabb, mint a szélessége, vagy fordítva.
Egy egyszerű modell azt mutatja, hogy az egy főre jutó átlagos fogyasztás (C) és a népesség nagysága (P) általában hasonló multiplikatív hatással van a teljes erőforrás-felhasználásra (T). T a következő egyenlet segítségével határozható meg. T = C × P, tehát ha akár a C, akár a P megduplázódik, akkor az erőforrás-felhasználás megduplázódik. Bármely konkrét erőforrás-felhasználás vagy környezeti hatás esetében ez a modell túlzottan leegyszerűsítő, de nagyjából igaz. Dolgozatunk arra ösztönzi a kutatókat, hogy részletesebb modelleket vizsgáljanak meg. Valószínűleg mind a C, mind a P fontos marad azokban az összetettebb és pontosabb modellekben, amelyeket reményeink szerint a természetvédelmi biológusok a biológiai sokféleség csökkenésének magyarázatára dolgoznak ki, ahogyan a Kaya Identity légköri tudósok is mindkettővel számolnak a CO2-kibocsátás változásainak magyarázatára.
A tanulmányunkban összefoglalt bizonyítékok azt sugallják, hogy egy 8 milliárd vagy több emberből álló világ olyan világ, amely elkötelezett az élet többi részének kiszorítása és a földi fajok nagy részének kipusztítása mellett. Ezért felszólítjuk a természetvédelmi biológusokat, hogy álljanak ki a kiscsaládos normák és a modern, megfizethető fogamzásgátláshoz való általános hozzáférés mellett. Nem az eugenikáért. Nem az erőszakért. Nem a gyarmatosítást vagy neokolonializmust. Nem támogatjuk bizonyos csoportok megcélzását, még kevésbé azok kiszorítását vagy kiirtását.
Írásunkban kifejezetten kisebb népességre szólítunk fel az egész világon, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, és kisebb családokra a gazdagok és a szegények körében egyaránt. A kényszerítés elfogadhatatlan, akár arra kényszerítik a nőket, hogy kevesebb gyermeket vállaljanak, mint Kínában és Indiában az 1970-es években, akár arra, hogy többet vállaljanak, mint ma a Fülöp-szigeteken és az Egyesült Államokban. Fontos felismerni, hogy az önkéntes családtervezési programok az elmúlt fél évszázadban a világ számos régiójában javították a nők életét, csökkentették az éhezést, és százmilliókat emeltek ki a szegénységből (Engelman és Johnson, 2019). Sajnos egyesek, akik a szegények és marginalizáltak védelmezőinek tekintik magukat, nem ismerik ezt a történelmet, és tévesen ellenzik az ilyen programokat, akaratlanul is ártva azoknak, akiknek segíteni akarnak.
Hisszük, hogy a felnőtt embereknek joguk van szabadon és felelősségteljesen megválasztani a család méretét (ez a jog a modern fogamzásgátlás elérhetőségén alapul). Hiszünk abban is, hogy az embereknek joguk van a megfelelő élelemhez, vízhez és menedékhez; és hogy más fajoknak joguk van az idő előtti antropogén kihalás ellen (Cafaro, 2015). A bizonyítékok azt mutatják, hogy mindezek a jogok nem férnek meg egyszerre egy 8-12 milliárd fős világban.
Ahhoz, hogy bármilyen reményünk legyen arra, hogy minden embert kiemeljünk a szegénységből, miközben megőrizzük a természet sokszínűségét, csökkentenünk kell a létszámunkat. Tágabb értelemben fel kell váltanunk jelenlegi gazdaságainkat, amelyek célja, hogy egyre több embernek egyre több dolgot biztosítsanak, olyan fenntartható gazdaságokkal, amelyek célja, hogy korlátozott számú ember számára elegendő mennyiséget biztosítsanak. A természetvédelmi biológusoknak csatlakozniuk kell a környezetvédelem élharcosaihoz, hogy támogassák ezt a radikális változást, mivel a jelenlegi gazdasági status quo összeegyeztethetetlen a Föld megmaradt biológiai sokféleségének megőrzésével.
Ellentétben Green és társaival 2022, mi bízunk a természetvédelmi biológusokban és polgártársainkban, hogy megvitassák ezeket a kérdéseket. Az igazságos és fenntartható társadalom megteremtésére törekvő embereknek olyan népesedési politikákat kell választaniuk, amelyek a közjót szolgálják, ahelyett, hogy vallási fanatikusokra, vállalati lobbistákra vagy a véletlenre bíznák ezeket a politikákat. Reméljük, hogy a jövőben a nemzetek világszerte úgy határozzák meg a közjót, hogy az az embereken kívül más fajok virágzó populációit is magában foglalja. Ha nem vállalunk határozott, kifejezett kötelezettséget arra, hogy korlátozzuk az emberiség számát és gazdasági igényeit, és bőkezűbben osztozunk a Földön más fajokkal, sok faj kihalásra van ítélve.
Hivatkozások
- Cafaro, P., 2015. Three ways to think about the sixth mass extinction. Biol. Conserv. 192, 387–393.
- Cafaro, P., Hansson, P., Gotmark, F., 2022. Overpopulation is a major cause of biodiversity loss and smaller human populations are necessary to preserve what is left. Biol. Conserv. 272, 109646.
- Diaz, S., et al., 2019. Pervasive human-driven decline of life on earth points to the need for transformative change. Science 366, 1327.
- Engelman, R., Johnson, D., 2019. Removing Barriers to Family Planning, Empowering Sustainable Environmental Conservation: A Background Paper and Call for Action. Margaret Pyke Trust, London.
- IPCC, 2022. Climate Change 2022: Mitigation of Climate Change. Contribution of Working Group III to the Sixth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change.
Forrás: The Overpopulation Project
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
