Valamikor a következő hetekben a 8.000.000.000 számú emberi lény lép a világra. De milyen világot fognak örökölni?

Már most gyűlnek a tudományos bizonyítékok, hogy a Földön sokkal több ember él, sokkal magasabb fogyasztási és szennyezési szinten, mint amennyit hosszú távon el tudna viselni.

Ennek bizonyítéka minden egyes nap körülöttünk van, az arcunkban és a hírekben: Vad áradások, hőhullámok, heves szárazságok, tomboló erdőtüzek, porviharok, amelyek lesöprik a termőföldet a farmjainkról, haldokló folyók és tavak, olvadó gleccserek, madarak, állatok, halak, rovarok és más élőlények elképesztő pusztulása, zsugorodó erdők és terjedő sivatagok, szennyezett víz, óceánok, élelmiszer és levegő, csökkenő oxigénszint, éhínség és éhezés, korábban ismeretlen betegségek terjedése, évi 350 millió ember tömeges elvándorlása, a veszélyes új technológiák ellenőrizetlen terjedése, és a félretájékoztatás és tévhit alattomos világméretű elterjedése mindezekről.

A túlnépesedés nem egyéni vagy csoportos vélemény, vagy ideológia kérdése. A túlnépesedés az a pont, amikor egy élőlény elkezdi túllépni, majd elpusztítani azokat az erőforrásokat, amelyek fenntartják és életet adnak neki. Mérhető. Számtalan módon gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy az emberek túlnépesítették a Föld bolygót, túllépve az élet megújulását biztosító határokat.

Paul Ehrlich professzor “A népesedési bomba” (1962) és a Római Klub “A növekedés határai” (1972) című könyvében már korán figyelmeztetett erre a veszélyre. Aztán az 1990-es években Matthis Wackernagel létrehozta a Global Footprint Networköt, amelynek munkája ma már azt mutatja, hogy minden évben júliusban túllépjük a Föld megújuló teherbíró képességét, így

Nemrégiben Johan Rockstrom és kollégái dolgozták ki a Global Boundaries koncepciót, amely szerint az emberiség kilenc területből négyben túllépte a biztonságos határokat:

Ezeket a józan, jól érvelő, szilárdan bizonyított figyelmeztetéseket azonban a különböző – politikai, vallási és kereskedelmi – érdekek mind elutasították vagy lekicsinyelték, akiket nem érdekel az emberiség túlélése, csak az, hogy rövid távon mit nyerhetnek belőle. A túlnépesedés az a szó, amelyet egyetlen politikus, pap, közgazdász vagy üzletember sem mer kimondani. Ez a kimondhatatlan – de elkerülhetetlen – elefánt az emberi jövő szobájában.

A nyolcmilliárdodik kisember megjelenése józan okot ad arra, hogy elgondolkodjunk a túlnépesedés veszélyein.

Egyetlen emberöltő alatt számunk 2 milliárdról 8 milliárdra duzzadt, és továbbra is évente mintegy 80 millióval (1 százalékkal) növekszik. Bárki, aki elgondolkodik a dolgon, hamarosan rájön, hogy az ilyen gigantikus számok eltartásához szükséges erőforrások elfogynak – és rendkívül fájdalmas összeomlás következik be.

Ezért persze senki sem szeret erről beszélni. Ehelyett sokan, akik felismerik, hogy mindenki jövője szempontjából szörnyű probléma van kialakulóban, megpróbálják elterelni a figyelmet a népességnövekedésről más kérdésekkel, mint például a “túlfogyasztás”, a “méltányosság” vagy a “gyermekvállalás joga”.

Miközben a számunk megnégyszereződött, igaz, hogy a fogyasztásunk is elszabadult, és ez okozza a most fenyegető erőforrás- és környezeti válságot. 1972 óta az anyagi erőforrások emberi fogyasztása az évi 29 milliárd tonnáról 2021-re 101 milliárd tonnára megháromszorozódott – és 2050-re 170 milliárd tonnát fog elérni, amint azt a The Circularity Gapreport (A körforgásos hiányjelentés) dokumentálja.

A másik dolog, ami elszabadult, a környezetszennyezés. Összességében az emberek évente több mint 200 milliárd tonna hulladékot bocsátanak a bioszférába, köztük 2,5 milliárd tonna vegyi anyagot, amelyek többsége mérgező. Ez szörnyű hatással van az élet minden formájának, köztük nekünk is, a hosszú távú túlélési képességére. A rovarok, méhek, békák és madarak egyetemes eltűnése szinte bizonyosan összefügg ezzel az ellenőrizetlen toxikus lavinával.

Tehát igen, a bomba már felrobbant, bár a robbanás teljes hatása még nem érezhető.

Ez felveti azt az alapvető, bár nem túl kellemes kérdést, hogy vajon most már tudatosan, önkéntes lépéseket kell-e tennünk annak érdekében, hogy az emberi népességet – fogyasztásával és szennyezésével együtt – visszaszorítsuk a Föld által elviselhető méretre.

Az önkéntes népességcsökkentés tehát arról szól, hogy emberek milliárdjait kíméljük meg az éhezés, háború és betegségek okozta szükségtelen és gyötrelmes haláltól, amely egyébként erőforrásaink összeomlásából következne. Ahhoz, hogy megakadályozzuk az összeomlást, meg kell akadályoznunk és vissza kell fordítanunk a növekedést. Nincs valódi alternatíva.

Akár elismerik, akár nem, ugyanabban a lélegzetvételben támogatják:

• Az erőforrások, például a víz, a talaj, a fa, a halak és bizonyos ásványi anyagok egyre szűkösebbé válása, ami a háborúk kockázatának növekedéséhez vezet.
• Felgyorsult éghajlatváltozás.
• Fokozódó környezetszennyezés, környezetromlás és fajok kihalása.
• Magasabb élelmiszerárak mindenki számára; az éhínség nagyobb kockázata.
• Több gyermekhalálozás és nagyobb emberi szenvedés.
• A járványos betegségek kockázatának növekedése; a lakosság egészségi állapotának romlása.
• A tömeges népességmozgások növekedése, amely elérheti az évi 1 milliárd főt.
• A megavárosok összeomlásának és a kormányok összeomlásának megnövekedett kockázata.
• A világméretű gazdasági és civilizációs összeomlás megnövekedett kockázata.
• A fiatalok és a szegények számára megfizethetetlen lakhatás, élelmiszer és egyéb alapvető javak.

Szerencsére egyre több gondolkodó ember fogadja el a “családonként egy gyermekkel kevesebb” gondolatát, és sokan döntenek úgy, hogy gyermektelenek maradnak – mert előre látják, milyen félelmetes világgal kell szembenéznie egy ma született gyermeknek. Ha az egyetemes családtervezés elérhetővé válik, és az “egy gyermekkel kevesebb” elfogadott globális normává válik, akkor az ENSZ előrejelzései szerint 2100-ra 6,5 milliárdra csökkenthető az emberiség népessége – és még ennél is alacsonyabbra.

A tudományos bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy ez még mindig háromszor több, mint a Föld eltartóképessége, amely a becslések szerint 2-2,5 milliárd ember, fejlett életszínvonalon élve.

Ahhoz, hogy az emberi civilizáció hosszabb távon fennmaradhasson, a globális beszélgetésnek most arról kell szólnia, hogyan lehetne a legkönnyebben, a legkevésbé fájdalmas módon és kényszerítés nélkül csökkenteni a létszámunkat. (Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban szakértőként működik a nemzetközi BOCS Civilizációtervezés Alapítvány Magyarországon! – a szerk.)

Mert – ne legyenek kétségeink – ha mi magunk nem tesszük meg, akkor majd a természet megteszi helyettünk.

Julian Cribb AM ausztrál tudományos szerző