Más szóval ma a bérrabszolgaság a „normális”. Ez a rabszolgaság modern, burkolt formája.
Ha jelenbeli döntéseink által unokáink megérnek egy jobb kort, akkor el fognak csodálkozni a tömeges piaci foglalkoztatottság korszakán, és ugyanúgy szörnyülködve tekintenek majd rá, mint mi a nyílt rabszolgaságra, vagy a jobbágyság időszakára. A gondolat, hogy egy emberi lény értékét szinte kizárólag a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó termelékenységében mérték, primitívnek és barbárinak fog tetszeni, és az ember értékének és életének borzalmas elpazarlásaként fognak rá tekinteni. Ha pedig beletörődünk és elfogadjuk ezeket a pszichopaták által ránk kényszerített, és torz értékeink által életben tartott szabályokat, akkor unokáinknak – ha egyáltalán élnek még – nem lesz ideje ilyesmin gondolkodni, miközben túlélésükért küzdenek egy klímaváltozás, háborúk, és fosztogatások sújtotta keserves világban.[1]
Ez a torz rendszer, ahol a pénz a dolgozó emberektől a bankárokhoz áramlik, miközben a vállalatok részvényesei, és politikusok lecsípik belőle saját hasznukat, nem csak igazságtalan egyenlőtlenséget szül, hanem saját pusztulásunkat okozza, mert vég nélküli növekedésre kényszeríti a gazdaságot egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. Vessünk véget ennek, hogy legyen szabadidőnk, és legyen jövőnk! Kezdjünk el függetlenedni a bankoktól, for-profit vállalatoktól, és az államtól, miközben egy egyre erősödő helyi közösségre, és társadalomközpontú szabályokra támaszkodunk túlélésünk érdekében.
Sztella Nóra Kántor