Nem vagyok egy kimondottan sportos alkat, és ha kerékpárra ülök is, akkor sem keresem az emelkedőket.
De ha július, akkor csakis a Tour de France!
Fiatalkorom idolja, Miguel Indurain, vagy a jelenkor hőse Tadej Pogacar, mind elvarázsolnak. Egy háromhetes Grand Tour esetében az eredmény mellett az önmagaddal folytatott küzdelemről, a meghozott döntések körülményeiről és következményeiről is bőven van idő elgondolkodni. Arról például, hogy az előzetes célok és tervek menet közben hogyan változtathatók az ellenfelek formája, a versenytempó és a leadott teljesítmény függvényében. Pont ez a helyzet most szerintem a (világ)gazdaság elektrifikációjával kapcsolatban, de ezt a hasonlatot a cikkben bővebben ki is fejtem.
A tisztaenergiás témákban rendre erős megállapításokat publikáló think tank, az EMBER oldalán nemrég megjelent egy új jelentés[1] az elektrifikációról. A lényeget egyetlen ábrába[2] sűrítve össze tudták foglalni, hogy miről is szól az a hét pont, amit később részletesen kifejtenek. Az ábra valójában egy időmérő sprintet és egy hosszútávú stratégiai küzdelmet illesztett egymás mellé azzal, hogy e két dinamika valójában ugyanazon háromhetes körversenyen zajlik. A sprint a megújuló energiaforrások (nap, szél, geotermia stb.) fosszilis társaik kiváltásáért folytatott versenyfutást, a hosszú menet pedig a globális és teljeskörű világgazdasági elektrifikációt jelenti, ez utóbbi a Grand Tour, ami végül majd mindent – a fűtéstől a közlekedésen át az acélgyártásig – villamosít, tehát elektromos árammal működővé alakít át.
Az EMBER adatokkal támasztotta világosan alá, hogy mindkét versenyfutásban van miről beszélni. A nap- és szélenergia tavaly a globális áramtermelés 15 százalékát tudta már lefedni, és a termelés volumene egy év alatt már 17 százalékkal nőtt. A tempóból az valószínűsíthető, hogy a globális igénynövekedést már ez a két zöldáram termelő módszertan önmagában képes lesz kielégíteni. Ezzel szemben, a stratégiai játszmában a villamosítás pedig a végső energiafogyasztás 22 százalékáig jutott el, és az igénynövekedés immár 40 százalékát képes fedezni. A Portfolió portálon megjelent elemzői olvasat[3] szerint a tanulmány veleje, hogy mindenki a megújuló termelésre, mint egy időmérő futamra fókuszál, de a körverseny állásával, az elektrifikációval eddig nem foglalkoztunk eleget, ami nem tartható állapot, ezért más tényezőkre figyelve, az új, nagy téteket ide, a villamosításba kellene tenni. “A legtöbb nemzeti klímaterv tartalmaz a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célokat vagy stratégiákat, ezzel szemben az elektrifikációval gyakran csak korlátozottan vagy egyáltalán nem foglalkoznak.” – olvasható a sommás és tűpontos elemzői vélemény a cikkben.
Az EMBER jelentésében ott vannak a citálható adatok is: a kihívás az, hogy a közlekedésben 95 százalékról, az iparban 56 százalékról, az épületek energiaellátásában pedig 37 százalékról kell leszorítani a fosszilis tüzelőanyagok, üzemanyagok részarányát nullára – vagy legalábbis annak közelébe. Ezzel kapcsolatban Varró László – a Shell globális üzleti környezetért felelős alelnöke – két megfontolandó kiegészítést[4] is fűzött a tanulmányhoz. Az egyik, hogy habár a zöld átállás ikonjaivá a napelem és a szélturbina váltak, a hőszivattyúnak és a villanyautónak is ugyanott lenne a helye. A másik pedig, hogy az energiarendszer nem villamosított szegmenseinek villamosra átállítása kezd átalakulni egyetlen, őrült nagy globális versenyfutássá. Olyanná, amelyben Kína már az élre állt és diktálja a tempót, és ha Európa végképp lemarad, akkor az végül azt eredményezheti, hogy a zöld átmenetet így teljesen kifullad, és a célt nem is érjük el.
Amellett, hogy egyetértek a megállapítással, a „Team Mitigia” nyergéből mindezt én egy kicsit más prizmán át is nézem. Egyrészt abból indulok ki, hogy a világgazdaság elektrifikációját illetően változatlanul a fő cél kell legyen a kockás zászló elérése a körverseny végén, nem adhatjuk fel a küzdelmet: az emberiségnek 2050-re, határidőre maga mögött kellene hagynia a fosszilis energiahordozókat. Másrészt pedig, szerintem most éppen egy frissítő állomáson lihegünk, ezért itt és most az eddigi versenytaktikát rávetítve az aktuális eredményre úgy kell döntenünk, hogy a továbbiakban másként tempózunk.
Meggyőződésem, hogy a villamosításra áthúzott elsődleges stratégiai szintű fókusszal (áttételesen, de ideértve a korábban általam már többször kivesézett karbonpiaci lépéseket[5] is) lehet jobb is a pályára tett teljesítmény. A zöld energiás termelésnövekedés mellé felgyorsítható az elektrifikációs folyamat, amely az energiafelhasználás szempontjából is hatékonyabb rendszert eredményez, és végül a megújuló energiatermelés és a gazdaság villamosításának kombinációja által gyorsabban – vagy ha úgy tetszik, akkor nagyobb mértékben – érhető el hazánk energiafüggetlensége is. Ráadásul, az elektrifikáció által akár a 100 százalékban tiszta erőforráshasználat is célkeresztbe vehető a körverseny végére. De ezzel párhuzamosan a taktikai repertoár is bővül: az elektrifikálás prioritása a termelési oldalon a megújuló energiás erőművek szaporítása mellett mind nagyobb méretű energiatárolást is jelent, amelynek eredményeit hamarosan látni fogjuk itthon is, Európában is. A felhasználói oldalon pedig ilyen lépés lehet például a céges villanyautóflotta bevállalása – amihez egy komplex, zöld áramos EV töltőhálózatot is ki kell tudni építeni. Mindenesetre, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legújabb e-mobilitási jelentése[6], vagy az Európai Bizottság jogszabálytervezete[7], amely 2030-ra 100%-ra növelné az új beszerzésű céges autóflottákban a villanyautók arányát, mintha éppen e tempóváltás szükségességéről szólna a gazdaság villamosítása területén. Frissítőital, energiaszelet rendben, fáradó izmok átmasszírozva, ideje nekiindulni a szemben magasodó hegynek, a cél a hegytetőn van!
[1] https://ember-energy.org/latest-insights/the-electrification-imperative/
[2] https://ember-energy.org/app/uploads/2025/06/renewables-v-electrification.png
[3] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20250717/az-aram-az-uj-olaj-az-elektroallamok-eloretorese-mindent-megvaltoztat-774259
[4] https://www.linkedin.com/posts/laszlo-varro-57123b3_the-electrification-imperative-ember-activity-7343919057043120130-6qZ8?utm_source=share&utm_medium=member_desktop&rcm=ACoAAACN2Y8BfxZ0c459UPdtmFwGmxV35nWQ8KU
[5] https://www.linkedin.com/in/leventet/recent-activity/all/
[6] https://www.iea.org/reports/global-ev-outlook-2025/outlook-for-electric-mobility
[7] https://autopro.hu/trend/az-eu-rakenyszeritene-a-cegeket-az-elektromos-autokra/1432399
Tóth Levente, a Mitigia alapítója















































A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.







