JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája

A 2015. December 12-én elfogatott Párizsi Klímamegállapodás (COP21) rögzítette az Emberiség túlélését jó esélyekkel biztosító 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet emelkedést, mint maximum megengedhető értéket. Azonban ez NEM TARTALMAZOTT konkrét cselekvési terveket, kibocsátáslimiteket, kötelezettségeket, szankciókat, csupán a vágyott technikai számot rögzítette a globális biztonság érdekében.

Egy összefoglaló anyagot jelentettem meg éppen a klímacsúcs előtti időpontra időzítve a Föld és civilizációnk állapotáról, fókuszba helyezve a klímaügyet, amely – mind a mai napig – a legnyilvánvalóbb jele a világunk süllyedésének.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája - ClimeNewsDöbbenetes módon ezt a tanulmányt nem sikerült semmilyen úton sem eljuttatni a klímacsúcs résztvevőinek, holott legalább 20 féle csatornát (a részvételi jelentkezéstől a résztvevők megkörnyékezésén át a kommunikáció háttérmunkásainak segítségéig minden lehetőséget számba vettem) megpróbáltam, azonban az esetek 95%-ában válaszra sem méltattak a megkeresettek. Részt venni pedig sem akadémiai, sem politikai, sem civil vonalon nem volt lehetőség. A részvételre hosszas várakoztatás után az udvarias elutasítások mellett helyette a COP21-gyel párhuzamosan zajló alkonferenciákat ajánlották fel részemre a szervezők, amelyet nem fogadtam el alternatív lehetőségnek. Egy esetben kaptam választ a megkereséseimre, egy hivatalos COP21 kommunikációs szakembertől (idézem):  “Nem az ENSZ által készített anyagot nem áll módjában továbbítani, terjeszteni” a világ vezetői felé. Nos, ha túlzás- és összeesküvés paráktól mentesen egy klímadiktatúra jeleit érezné a Kedves Olvasó körvonalazódni ebben a történetben, akkor nem gondolom, hogy messze vagyunk a valóságtól.
Pedig a tanulmányom az akkor publikált és hivatalos 0,7°C globális átlaghőmérséklet emelkedés adatot messze meghaladó közléseket tartalmazott. Ezen általam jelzett adatok akkor és az azóta publikált hivatalos adatokat is jelentősen meghaladó adataim jelentősen magasabbak, rendre majd duplája a hivatalos adatoknak. Ma a hivatalos 1,1°C globális átlaghőmérséklet emelkedéssel szemben a saját kalkulációval jelenleg már 2,1°C az ipari korszak előtti időkhöz képest az átlaghőmérséklet eltérés. Amely adatokat a hivatalosak némi késéssel authentikálnak is. Amikor egy 0,7°C-os adatot 2 hét alatt 0,8°C-ra, majd 0,9°C-ra emelnek a “hivatalos” források a COP 21 után, akkor azt vélelmezem, hogy a valóság adatok csepegtetve érkeznek a közvélemény felé, nem “megriasztva”, más szóval erősen manipulálva, mintegy “bealtatva” a világot, a közgondolkodást. Ez így NEM SZÉP…

David Spratt az ausztrál Klímahelyreállító Nemzeti Kutatóközpont kutatási igazgatója 2018. április 5-én publikált egy tanulmányt az évszázad végéig várható hőmérséklet-emelkedés projekciókról és az ezeket kutató szakértői csapatok tanulmányait is áttekintette (www.breakthroughonline.org.au).

Minden kutató egybehangzóan 2023…2031-re teszi az időpontot, amikor az átlaghőmérséklet emelkedés eléri a COP 21 párizsi megállapodás 1,5°C-os átbillenési értékét (1. táblázat). A cél 3 éve még 2100 volt ☹. Ez azért kellemetlenül durva tévedés lenne a korábbi kutatók számára, de nem az. Mert a “belső körök” nyilván a műholdas megfigyelőrendszerek és adatbázisok “titkos adatainak” ismeretében a valóságot is tudták, és tudják. A hirtelen emelkedő publikált “hivatalos” adatok és azokból levont konklúziók a módszertanom és közléseim eredményeit erősítik, akkor is, ha ezeket a “kevéssé publikus adatokat” hivatalosan senki nem ismeri el.

Kutatók publikálás web referencia 1,5°C elérés dátuma Kutatási fókusz
Ben Henley és Andrew King 2017. Trajectories toward the 1.5°C Paris target 2029 Interdecadal Pacific Oscillation (IPO), tenger felszíni hőmérséklet
Daniela Jacob és csapata 2017. In Climate Impacts in Europe 2026…2030 Representative Concentration Pathways (RCPs)
Ying Kong és Cheng-Hai Wang 2017. Responses and changes in the permafrost 2023…2027 17 global climate models, permafrost change
Yangyang Xu és Veerabhadran Ramanathan 2018. paper on catastrophic climate risks 2028 “Baseline-Fast” scenario
Joeri Rogelj és társai 2017. CarbonBrief 2029…2031 “Shared Socioeconomic Pathways” (SSPs)
Andrew Schurer és kollégái 2017. Interpretations of the Paris climate target 2023 Baseline: Pre-industrial global average temp which adds +0,3 °C
  1. táblázat. A COP 21 klímaegyezmény realitását kutató aktuális tanulmányok

Az egyes tanulmány eredmények összehasonlításának nehézsége egyébént abban rejlik, hogy

  1. A kutatók más-más kutatási módszertannal, modellel dolgoznak.
  2. Más alap referenciát használnak.
  3. Más alapadatokkal dolgoznak.
  4. Senki nem tud teljes körű, mindenki által elismert és használt módszertant javasolni.

Ma még nem tisztult ki a kép modellezési ügyekben. Olyan modell, amely képes a problémát kellően és teljeskörűen leírni, nem létezik, vagy talán soha nem is hozható létre. Ebben vannak viták, és folyamatosak a kísérletek új modellek és szimulációk megalkotására. Tekintettel a vizsgált rendszer (Bioszféra) végtelen komplexitására, én határozottan azt a véleményt képviselem, hogy csupán részrendszerek illetve limitált funkcionalitások modellezhetőek, illetve olyan ÁTFOGÓ KLÍMAMODELL, amely képes “kellően pontos” és kellően hosszú távú előrejelzésre, NEM LÉTEZIK.

Önmagában a modellalkotás, illetve a kutatási feladat megfogalmazása igen problémás. Egy olyan rendszer viselkedéséről szeretnénk megtudni valamit, amelynek a működéséről csak néhány dimenziós modellt tudunk alkotni, holott mind a változók száma, mind azok interakciójának természete nem teljeskörűen ismert. Itt a tudományok művelőiről nagy tisztelettel és megkülönböztetett udvariassággal beszélek, elismerve a munkájukat és az adott diszciplínában képviselt tudásukat, nem megsértve tevékenységükbe vetett hitüket. Azonban a természet végtelen komplexitása olyan feladat elé állít Bennünket, amely legmélyebb és legpontosabb tudományos meggyőződésem szerint nem kezelhető. Ezt pedig természetesen a természet természetére alapozom.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája - ClimeNews

  1. ábra. Projekció a globális hőmérséklet változásra (Henley and King, 2017)

Mivel a Bioszféra és alrendszerei nem kauzális rendszerek (“emlékezettel” rendelkeznek), nemlineárisak és végtelen számú paraméterekkel írhatók csupán le, ezért a klasszikus modellalakotás módszertana és következtetésem szerint a klímaügyek modellszámítással történő igazolásai rendre bukásra vannak ítélve. Ez önmagában nem lenne baj, ha ezzel ne vesztenénk el egy komoly csatát a klímakérdés körül (vagyis, hogy nem tudjuk bizonyítani a klímaváltozás tényét).

Eredményesebbek lehetünk mi “halandók”, ha nem “erővel”, hanem ésszel és “szívvel” közelítünk a problémára. A méréseket, trendeket, amelyek a változásokat rögzítik, senki nem vitatja, csupán azt, hogy az éghajlatváltozás a széndioxid és egyéb GHG gázok okozzák. Akkor mit tegyünk?

Nincs más dolgunk, mint a mérési eredményeket és trendeket figyelve kell jövőre vonatkozó, minél pontosabb projekciókat, becsléseket tennünk. A feladat nem az, hogy 6 tizedesjegy pontossággal kiszámoljuk a jövőt és a tudományosan igazolt képletek alapján bizonyítsuk a klímaváltozás tényét. Ez volna a “gyalog” módszer. De ez nem járható út. Az tény, hogy a holnapi időjárás bizonytalansága is jelentős.

A mi reális feladatunk a változások hihetetlen sebességén keresztül érzékeltetni a ránk, 7,5 milliárd Földlakóra leselkedő veszélyt és előrejelzéseket készíteni a legjelentősebb és a lehető legteljeskörűbb jelenségek szinergikus hatásainak figyelembe vételével. Előre tudva, hogy pontosságban nem tudunk elég jók lenni. De hitelesnek azért még maradhatunk. Ami a teljes népesség szemléletváltásához álláspontom szerint elengedhetetlenül fontos puha tényező és egyben kulcstényező is.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája - ClimeNews

  1. ábra. Megosztott Szocioökonómiai Alternatívák szerinti hőmérséklet emelkedési projekciók (CarbonBrief)

A tudomány klíma ügyben elkövetett legnagyobb tévedése annak „be nem ismerése”, hogy ezt a problémát nem tudja egzakt módon kezelni. Ez pedig hitelességi problémákat vet fel, a tudományba vetett hit alapjaiban sérül és nem utolsó sorban alapot teremt a klímaszkeptikusoknak arra, hogy kétségbe vonja a jelenségeket, folyamatokat, összefüggéseket és a felmelegedés tényét. Továbbá a szkeptikus tudósokkal felvértezve (vagy felbérelve (?)) ez alapot teremt a politikának a világmegmentő tevékenységek halogatására, ezzel pedig minden pro és kontra oldalon álló tudós erkölcsi értelemben bűnrészesévé válik a világ pusztításának folyamatában. Ez azért meglehetősen durva állítás, de sajnos igaz.

A megoldás a matematikából ismert indirekt bizonyítás módszertana.

Tegyük fel, hogy például Trumpnak vagy a klímaszeptikusoknak igaza van és nincs klímaváltozás. Amennyiben ezzel a feltételezéssel logikai ellentmondásra jutunk, akkor a kiindulási feltétel hibás volt, tehát VAN KLÍMAVÁLTOZÁS.

Mivel nem tudjuk egzakt módon igazolni, hogy van klímaváltozás, ezért jogi terminológiával élve „dobjuk át” a bizonyítási terhet az ellenoldalra, vagyis az indirekt módszertannal a szkeptikusok feladata lesz annak igazolása, hogy nincs klímaváltozás. A feladatuk pontosan ugyanaz, mint az éghajlatváltozásban hívő szakembereknek, nekik is ugyanazt a végtelenül bonyolult klímamodellt kell(ene) megalkotniuk, mint amiről korábban már értekeztünk. Ami igen nagy valószínűséggel nem fog menni. Marad a „nincs klímaváltozás” mantra… ami ugye nem egy erős bizonyítás.

Ugyanakkor a hőmérséklet-emelkedés ténye nem vitatott, így amennyiben nem tudjuk kétséget kizáróan természettudományosan igazolni a változás okát, így ez egy olyan ellentmondás, amely a kiindulási feltétel igazságának a cáfolatát jelenti. Vagyis van éghajlatváltozás. ( Q.E.D.)

Tanulmányom 4. állítása – és egyben igen erős ajánlása a Világ számára – továbbá kimondja, hogy „Ha a fent leírt (éghajlat) státusz bizonytalansága fennáll, vagy más szavakkal bemutatva nincs megdönthetetlen, matematikailag egzakt bizonyosság akár a biztos pusztulásra, akár a túlélésre, akkor az egyetlen jó stratégia, az egyetlen elfogadható megközelítés a jövő generációk felé az, ha azonnali jövőmentő tevékenységekbe kezdünk, amelyhez korlátlanul biztosítani kell az erőforrásokat azokhoz a tevékenységekhez, amelyek kétséget nélkülözően támogatják a Bioszféra revitalizációját, megcélozzák és biztosítják az Emberiség túlélését[1].

A legijesztőbb az éghajlatváltozás körül az, hogy ezt a félelmetes dinamikát, amit a hőmérsékletváltozás sebessége Földtörténeti értelemben ma jelent, még a szakértők sem értékelik kellően veszélyesnek a világ és az emberi civilizáció szempontjából.

A politika-csinálók a következményeket (elsivatagosodás, tengerszint-emelkedés, klímamenekült migráció, élelmezési és vízellátási problémák, új és minden képzeletet felülmúló kártevők, baktériumok és szupervírusok megjelenése, háborús veszélyek kiújulása a “maradék” erőforrásokért, vagy “csak úgy”…) rendre vagy alábecsülik, vagy negligálják, és így ezek jelen pillanatban a teljes megsemmisülés irányába mutatnak.

Mi egyszerű halandók pedig táskás, bazáros és “pam-pam”-os műsorokkal szórakoztatjuk magunkat, miközben a “spájz már lángol”… és lassan a kazánhoz, a gázpalackhoz ér a tűz…

[1] Hivatkozva a készülőben lévő  „S.O.S.tainability – Teremtés vészhelyzet” c. könyvből (4. állítás)

Szabó István 2018. április 23.