JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

Beigazolódik az IPCC jelentésben foglaltak!

Tavaly megjelent Hegyeshalmi Richard nagyon jó összefoglalása “Ha így megy tovább, mind beledöglünk” címmel, mely aktualitása a mai napig tart. A ClimeNews olvasóinak meg kell ismerni ezt az írást hiszen a mostani események megértésében sokat segíthet. A vállalatvezetőknek pedig segít belátni, hogy jobban teszik, ha a karbon semleges vagy csökkentett oldalra állnak a lehető leghamarabb a fenntarthatóságuk érdekében.

A Kormányközi Panel a Klímaváltozásról (IPCC) munkacsoportja még tavaly kiadta a hat-hétévente esedékes jelentésének legújabb fejezetét. Az élővilág, a növényzet és a tengerek borzasztó állapotban vannak, egyes fajok a kihalás szélén állnak, és ha semmi sem változik, évtizedeken belül nem lesz mit ennünk. Pedig tudnánk tenni ellene, és jobb, ha most lépünk, amíg van jegesmedve a sarkvidéken, illetve kávé a kamrában.

2014-ben megjelent az IPCC (Kormányközi Panel a Klímaváltozásról) munkacsoport legfrissebb jelentése. Aszerint most már biztos, hogy a klímaváltozást senki nem fogja megúszni, és a legrosszabb még hátra van. Létfontosságú, hogy ezzel kezdjünk valamit; a jelentés szerzői szerint a klímaváltozás káros hatásai már most láthatók, mégsem készültünk fel a problémára. Pedig minél tovább halogatjuk a döntést, annál kevesebb esélyünk lesz bármit is tenni.

A munkacsoport szerint egyaránt gondot jelent a felkészületlenség, a veszélyeknek való kitettség, illetve a klímaváltozást befolyásoló események. Ez utóbbiak hatása már most is érezhető a mezőgazdaságban, az élővilágban, az egészségügyben, a földek és a vizek állapotában, illetve sokak életminőségének romlásában. Ez mindenkit érint, a kis szigetek lakóitól a kontinensek ökoszisztémájáig.

Ki mondja, hogy baj van?

A hat-hétévente kiadott IPCC-tanulmányoknak 309 vezető szerzője, projektmenedzsere és felelős szerkesztője van, 70 különböző országból. A végleges jelentést 436 társszerző és 1729 szakértő bevonásával írják. A szerzők munkája nem önálló kutatási eredményekre épül, hanem több ezer tudományos tanulmány alapos elemzésére.

 A cégeknek is jót tenne a zöldesítés.

Kelly Rigg (a Global Call to Climate Action ügyvezető igazgatója) és Wael Hmaidan (a Climate Action Network International vezetője) közös cikket írtak a Guardianbe arról, hogy a klímaváltozás megelőzése kapcsán nemcsak az elvekről és a kitűzött célokról kell megegyezni, hanem a döntéshozók felelősségéről és a kivitelezésről is. Ehhez persze megfelelő hozzáállás is kell. Rigg és Hmaidan idézték az Exxonmobil legfrissebb közleményét, amiben megnyugtatták a befektetőket: 2040-ig a fosszilis üzemanyagok fogják biztosítani a globális energiafelhasználás háromnegyedét.

Az IPCC-jelentés ezzel szemben világossá tette, hogy a határozott intézkedések nemcsak életet menthetnek, de pénzt is megtakaríthatnak a cégeknek. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése például olyan lépés, ami azonnal és határozottan csökkentheti a klímaváltozás okozta károkat – nagyjából a felére.

Szerencsére vannak, akik ezt belátják.

A legtöbb vállalatnál dolgoznak olyan munkatársak, akik jól tudják azt, amit az IPCC-jelentés is megerősít: hogy a klímaváltozás komoly és jelenlévő probléma, és nemcsak az ökoszisztémára, de az üzletre is káros. Az IPCC-jelentésnek több teret kéne biztosítania ezeknek a dolgozóknak, hogy előremozdítsák a döntéshozatalt és a programokat, amik egyéni és globális szinten is csökkenthetik a probléma mértékét.

– mondta Kara Hurst, a Sustainability Consortium vezérigazgatója.

Jó üzlet kevesebbet szennyezni?

Az IPCC 25 éve adta ki az első jelentését, amit nagyjából senki nem vett komolyan. Mégis, mi változott meg mostanra?

Először is: a kormányok megegyeztek, hogy igyekeznek a globális felmelegedés mértékét 2 Celsius-fok alatt tartani. Azt is belátták, hogy van értelme a klímaváltozás elleni küzdelemnek, még gazdasági szempontból is: az energiahatékonyságra való törekvés új munkahelyeket teremt, és csak az Egyesült Államokban több százmilliárd dollár megtakarítást hozhat.

Rigg és Hmaidan szerint a kormányoknak is előnyös lenne, ha kivezetnék a környezetkárosító és pazarló fosszilis üzemanyagokat; ezt termelői támogatásokkal, adókedvezményekkel lehetne serkenteni, ami a zöldenergia-kutatásokat is ösztönözné. A szerzők szerint nincs technikai akadálya a megújuló energiára való átállásnak: ehhez csak a politikai döntéshozók akaratára lenne szükség. Kérdés, hogy erre sor kerül-e, amíg szennyezni könnyebb, mint fizetni.

Viszont mi csak később érezzük meg a kárt. Az állatvilág már most is.

A klímaváltozásra azért nehéz igazán veszélyes természeti jelenségként gondolni, mert folyamatosan történik, nem hirtelen. Viszont ha nem sikerül mérsékelni a felmelegedést, a romlás exponenciális lesz, és azt nagyon meg fogjuk érezni. Vannak fajok, akik már túl vannak az utolsó utáni pillanaton is.

  • A fajok északabbra költöznek, de van, akinek már nincs hová mennie. Több fajnál is megfigyelték, hogy a számukra megfelelő éghajlati övekbe, jellemzően északabbra költöznek. Egy brit pillangófaj például 220 kilométerrel északabbra települt át két évtized alatt – ők ott találták meg a megfelelő klímát. Mások nem ilyen szerencsések. A jegesmedvéknek, havasi liléknek, hópárducoknak és sarki rókáknak már nincs hova hátrálniuk – rájuk pusztulás vár, ha nem történik semmi.
  • Az évszakok szokatlan változását is megsínylik az állatok. A klímaváltozás a rügyfakadástól a vándorlási szokásokig sok mindent befolyásol: az érzékenyebb fajokat ez a váltás megritkíthatja, szélsőséges esetekben ki is irthatja. A kihalásról tudna mesélni az a 160 dél-amerikai hüllőfaj, akik az elmúlt két évtizedben pusztultak ki.
  • A vándorló fajok kiszorítják az őshonos állatokat. Ahogy a túlélni vágyó állatok egyre északabbra költöznek, úgy lesz egyre túlzsúfoltabb a lakható égövek élővilága.
  • Az erdőpusztulásokról is a klímaváltozás tehet. Egyes észak-amerikai erdőket még csak az fenyeget, hogy a melegebb időben jobban elszaporodnak a fákon az élősködők, akik szép lassan kipusztítják az egész környéket. Ausztráliában, Oroszországban és Franciaországban viszont már most is vannak olyan erdők, amik egyszerűen a szárazságtól, a melegtől, illetve ezek kombinációjától pusztultak ki.

És ez még csak a felszín.

A tengerek mélyén, ahová csak a búvárok és a tengeralattjárók látnak be, sokkal nagyobb a baj. A tengerekben is megfigyelhető, hogy az egyes halfajok élhetőbb klímát keresve a magasabb szélességi körökre költöznek át.

Az Északi-sark élővilága és a meleg vizű korallzátonyok máris visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek. A kutatók szerint ez még csak a kezdet. A tengervíz hőmérséklete befolyásolja az élőlények nemi megoszlási arányát is: minél melegebb a tenger, annál több nőstény utód jön világra. Nehéz felbecsülni, hogy ennek milyen hatása lehet az utódpótlásra, de hogy nem pozitív, az biztos.

  • Ahogy a tengeri jég olvad, a narválok és a grönlandi bálnák elveszítik a természetes búvóhelyüket, és a gyűrűsfókáknak sem tudnak majd hol párzani.
  • A bálnák, a madarak és a halak egyaránt megsínylik a tengeri planktonok hiányát, ami a természetes táplálékuk.
  • A tápanyagban gazdag algák kihalása már most elkezdődött, pedig a cetfélék étrendjének ez fontos összetevője.
  • Eltűnnek a homoki angolnák is, mert nem bírják a klímát. Persze, ez önt nyilván nem rázza meg annyira, mint a tengeri madarakat, akiknek ez az egyik fő táplálékuk.
  • Eltűnnek a vadludak kedvelt telelőhelyei, a tengerparti mocsarak és folyótorkolatok is. Kevesebb zsákmányt foghatnak, és a vándorláshoz sem lesz annyi energiájuk.

Nemcsak az állatok vacsorájáról van szó. Az önéről is.

A klímaváltozás az élelmiszer-biztonság összes területét érinti, beleértve az élelmiszerek  hozzáférhetőségét, felhasználhatóságát, és nagy valószínűséggel az árát is. Az IPCC-jelentés szerint a negatív hatások valószínűleg már a 2030-as terméshozamban érezhetők lesznek.

Nemcsak arról van szó, hogy megmentsük a jegesmedvéket, a planktonokat, a savas óceánt és a cuki sarki rókákat, hanem arról, hogy nem lesz elég vizünk, élelmünk, gyerekünk, normális életminőségünk és normális időjárásunk.

Ha ennek van bármilyen pozitívuma, az az, hogy az emberek – a személyes érintettség okán – foglalkozni fognak az éghajlatváltozással. Rachel Kyte, a Világbank alelnöke jó ötletnek tartja, hogy az élelmezési problémákon keresztül hívják fel a figyelmet az éghajlatváltozás következményeire.

Az emberek könnyebben átérzik a probléma súlyát az élelmezés kérdése kapcsán, mint olyan kérdésekben, amikben nem tudtuk megmozgatni őket; például hogy váltsanak hibrid autóra vagy kapcsolják le maguk után a villanyt. […] Van módja annak, hogy úgy beszéljünk arról, amit eszünk, hogy az egy klímaváltozásról szóló beszélgetéssé váljon.

Kyte szerint azért érdemes az élelmezés kérdésén keresztül megfogni a dolgot, mert ez mindenkit érint.

Mindenki szeretné felnevelni a gyerekét. Ez egyformán érinti a szegényeket és a gazdagokat. […] Nem hiszem, hogy eddig sokat foglalkoztunk volna ezzel a kérdéssel, de így igen.

A személyes érintettség tényleg fontos. Kit érdekel a szomáliai cirok árfolyama, vagy hogy Indonéziában primitív vízvezetékkel kell locsolni a krumpliföldet? Ugyanakkor mindennap használt és fogyasztott élelmiszerek tűnhetnek el.

Kyte-nak valószínűleg igaza van. Lehet, hogy nem a legkellemesebb egy tál almás pite, egy csésze kávé vagy egy pohár víz fölött arról beszélgetni, hogy ezek az alapvető élelmiszerek nemsokára eltűnhetnek, de ehhez azt is be kell látni, hogy a klímaváltozás igenis éhséglázadást hozhat magával.

Lássunk néhány élelmiszert, amikről lemondhatunk, ha tényleg biturbó fokozatra kapcsol a klímaváltozás:

  • Olcsó csokoládé. A világ kakaótermésének 70 százalékát Nyugat-Afrikában termesztik, és ez a régió igen érzékeny a felmelegedésre. Ilyenkor segíthet, ha a hőérzékeny növényeket magasabb hegyoldalakra telepítik át – csakhogy Afrikában ilyenek nincsenek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány 2011-es jelentése szerint, ha a Föld átlaghőmérséklete 2,3 fokkal nő 2050-ig, elképesztő árrobbanásra számíthatunk. Hacsak nem sikerül kitenyészteni a hőálló kakaócserjéket.
  • Alma. Az almafáknak a tavaszi rügyfakadáshoz szükség van arra az energiára, amit a téli pihenés idején raktároznak el. A melegebb telek és a korai tavaszok miatt a rügyfakadás már korábban megindul, így a fáknak nincs idejük regenerálódni – ez később a terméshozamban is meglátszik. Ha a felmelegedés így folytatódik, kisebb almák fognak nőni a fákon, de azokból is csak kevesebb, mégis sokba fognak kerülni.
  • Banán. A Costa Rica-i farmerek panaszkodnak, hogy a globális felmelegedés miatt nem pusztulnak el a banánt pusztító kártevők. Ráadásul a nagyobb meleg miatt a gyümölcsök héja foltos lesz, így az exportőrök visszadobhatják a szállítmányokat. A nagy melegben a gyümölcsösök is sebezhetőbbé válhatnak: egy talajgomba, ami az 1950-es években szinte kiirtotta a Gros Michel banánfajt, ismét feltűnt Közép-Amerikában.
  • Kávé. A nagy meleg elsősorban az arabica kávéra van pusztító hatással; egyes vélekedések szerint a természetes kávétermő helyek kipusztulásával eltűnhet a kávé a Földről, méghozzá 70 éven belül. Ma még Nicaraguából származik a világ kávétermésének 17 százaléka, de harminc-negyven éven belül teljesen eltűnhet a kávé az országból. A helyzetet súlyosbítja a rozsdagomba burjánzása, amitől a növények terméshozama csökken, a kávé minősége romlik, és akár a cserjék is kipusztulhatnak tőle.

 Forrás: index.hu