Az új kutatás szerint elterjedt mítosz, hogy a fiatalabb generációk törődnek a legjobban az éghajlattal, míg az idősebbek lekicsinylik a kérdést, és nem hajlandók lépéseket tenni.

FILIPPO MONTEFORTE/AFP / Getty Images

Annak érdekében, hogy jobban megértsük a generációk közötti különbségeket, beleértve azt is, hogy miként vélekednek egymásról és a kor legnagyobb kihívásairól, a King’s College London Policy Institute és a New Scientist csapata több mint 4000 18 éves és idősebb ember körében végzett felmérést az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A válaszokat augusztus 2. és 9. között gyűjtötték be.

Korábbi kutatások világossá tették, hogy az egyik legelterjedtebb és legrombolóbb generációs mítosz az, hogy az idősebb korosztályok nem törődnek a környezettel vagy általában a társadalmi célokkal. Az új felmérés megmutatja, hogy ez mennyire veszélyes karikatúra.

Az Egyesült Királyságban a baby boomerek több mint háromnegyede – akiket a jelenleg 56-76 éves korosztályként határoznak meg – egyetért azzal, hogy az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és más környezeti problémák elég nagy problémát jelentenek ahhoz, hogy az emberek életmódjának jelentős megváltoztatását indokolják. Ez az arány olyan magas, mint bármely más generációé (lásd a grafikont). Ebből a csoportból 10-ből 7-en azt mondják, hogy hajlandóak változtatni saját életmódjukon, ami teljesen egybevág a fiatalabb generációkkal.

Az idősebb generációk kevésbé fatalisták, mint a fiatalok: a baby boomerek közül csak minden ötödik mondja azt, hogy nincs értelme változtatni a viselkedésén az éghajlatváltozás kezelése érdekében, mert az nem változtat semmin, szemben a Z generáció – a 18-25 évesek – egyharmadával. Ez fontos mozgatórugója a cselekvésünknek: az az érzés, hogy már minden elveszett, tehetetlenséghez vezet.

Tanulmányunk azonban azt mutatja, hogy az emberek meglehetősen eltérő képet alkotnak arról, hogy ki mit gondol: amikor megkérdezzük az embereket, hogy melyik korcsoport a legvalószínűbb, amelyik azt mondja, hogy nincs értelme változtatni a viselkedésén, akkor a legidősebb csoportot emelik ki a legnagyobb valószínűséggel. Tévesen azt gondoljuk, hogy ők már feladták. A szociálpszichológusok ezt a tévhitet “pluralista tudatlanságnak” nevezik. Fontos hatás, mert ez alakítja a másokról alkotott véleményünket.

Az idősebbek aggodalmát nem csak szavakkal fejezik ki, hanem tetteikben is tükröződik. Más tanulmányokból tudjuk, hogy valójában a baby boomerek és az X generáció az, akik a legnagyobb valószínűséggel bojkottáltak termékeket. Új tanulmányunk azonban azt mutatja, hogy ez sem a felfogás. A lakosság többsége tévesen azt gondolja, hogy a Z generáció vagy az ezredfordulósok azok, akik a legnagyobb valószínűséggel bojkottálnak termékeket, és csak 8 százalék választja a baby boomereket és mindössze 9 százalék az X generációt.

Nincs verseny

Nem meglepő, hogy a közvéleménynek téves a benyomása. A végtelen számú cikkek és elemzések azt a képet festik le, hogy a környezetvédelmi aggodalom és cselekvés terén tiszta generációs törés következik be, és a fiatalok egy új kohorsza jön, akik a változás motorjai lesznek, ha az idősebbek nem akadályoznák őket. A Time magazin például Greta Thunberget “egy generációs harc avatárjának” nevezte, amikor 2019-ben az Év emberének választotta.

Ez nem csak helytelen, de veszélyes is, mivel figyelmen kívül hagyja a gazdaságilag erős és egyre növekvő idősebb népességünk nagy részének valódi aggodalmát.

A világjárvány utóhatása azt jelenti, hogy nehezebbé, nem pedig könnyebbé válik a hosszú távú gondolkodás, mivel a rövid távú szükségletek egyre sürgetőbbé válnak: minden támogatásra szükségünk lesz, és a generációs megosztottság megteremtése vagy eltúlzása nem fog segíteni.

Bobby Duffy | NewScientis