ÜVEGHÁZ-FÖLD PÁLYÁN: ÁTLÉPHETTÜK A VISSZAFORDÍTHATATLAN KLÍMAKATASZTRÓFA KÜSZÖBÉT?
Figyelmeztető tanulmány jelent meg a One Earth című tudományos lapban: a Föld rendszere olyan önerősítő folyamatokba kezdhet, amelyeket már nem tudunk megállítani.
A kutatók szerint már nem elméleti veszélyről van szó: a grönlandi jégtakaró destabilizálódhat akár 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedésnél is, az Amazonas esőerdő pedig hamarabb átbillenhet szavannává, mint azt korábban feltételezték. A cikk szerzői, köztük a neves klímakutató, Johan Rockström és a néhai Will Steffen munkássága előtt tisztelgő csapat arra figyelmeztet: a jelenlegi klímapolitikai vállalások messze elégtelenek.
Nem elég csökkenteni, vissza kellene fordítani
A Párizsi Megállapodás célja az 1,5 fokos határérték tartása volt. 2024-ben azonban 12 egymást követő hónapban átléptük ezt a szintet. A kutatók hangsúlyozzák: nem a pillanatnyi átlépés a legnagyobb baj, hanem az, hogy a hosszútávú (20 éves átlag) hőmérséklet is elérheti ezt a küszöböt.
Még ha később drasztikusan csökkentenénk is a kibocsátást, egy úgynevezett „túllövés” (overshoot) után rendkívül nehéz, szinte lehetetlen visszahozni a hőmérsékletet biztonságos szintre. Ehhez olyan mértékű szén-dioxid-eltávolításra lenne szükség, amely technológiailag és gazdaságilag jelenleg kivitelezhetetlen.
A felmelegedés gyorsul, és ez nem véletlen
A tanulmány egyik legmegdöbbentőbb adata, hogy a felmelegedés üteme az 1950-es évek évtizedenkénti 0,05°C-áról mára 0,31°C/dekádra gyorsult. Ennek oka részben az, hogy egyre kevesebb aeroszol (szilárd szennyező részecske) kerül a levegőbe. Bár ez jó a levegőminőségnek, rossz hír az éghajlatnak: az aeroszolok ugyanis eddig „lehűtötték” a bolygót, elmaszkírozva az üvegházhatás valódi erejét. Ezen felül a felhőzet visszatükröző képességének csökkenése és a szárazföldi szén-dioxid-nyelők gyengülése is gyorsítja a folyamatot.
A kaszkád: amikor a bajok gerjesztik egymást
A kutatás részletesen bemutat egy „kaszkád-hatást” , amely összeköti a sarkvidéki olvadást az amazóniai aszállyal. A Grönland olvadásából származó édesvíz gyengíti az Atlanti-óceán északi részének körforgását (AMOC). Ez megváltoztatja a trópusi csapadékrendszereket, ami az Amazonas északi részének kiszáradásához vezethet. A szárazság és az erdőirtás miatt az esőerdő elveszíti öntisztuló képességét, és szavanna jellegű területté alakulhat. A felszabaduló szén-dioxid pedig tovább fűti a globális felmelegedést.
Mit lehet tenni?
A szerzők nem csak a katasztrófát festik le. Javaslatokat is tesznek:
- Globális billenési-pont megfigyelőrendszer kiépítését szorgalmazzák, amely időben jelezné a küszöbértékek közeledtét.
- Nagyfelbontású klímamodellekre van szükség, mert a jelenlegiek alulbecsülték a folyamatok gyorsaságát.
- Anticipatív (előretekintő irányítású) kormányzásra: olyan döntéshozatali mechanizmusokra, amelyek a mély bizonytalanság ellenére is képesek megelőzően cselekedni.
A cikk záró gondolata szerint a bizonytalanság nem a késlekedés oka, hanem a gyors cselekvés legerősebb érve.
Rampasek László A.
Forrás: Ripple et al. (2025). The risk of a hothouse Earth trajectory, One Earth. doi.org/10.1016/j.oneear.2025.101565
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
