Az IPCC elfedi az ÜHG-k valódi klímahajtó növekedését

Hansen szerint az IPCC “elfedi” az üvegházhatású gázok valódi klímahajtó növekedését – mit állít a híres klímatudós?

James “Jim” Hansen, aki az egyik legismertebb klímakutató, Pushker Kharecha és Dylan Morgan egy közös elemzésben azzal vádolja az IPCC-t (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület), hogy nem közöl / mellőz egy fontos ábrát, amely az üvegházhatású gázok (GHG) klímahajtó erő növekedését ábrázolja.

Az IPCC 'elfedi' a valódi üvegházhatású gázok klímahajtó növekedését

A “színes diagram” lényege

  • Az elemzés azt mutatja, hogy az elmúlt 25 évben az üvegházhatású gázok klímahajtó (for­cing) növekedése* jelentősen gyorsult, és a szerzők szerint körülbelül 0,5 W/m² per évtized a növekedési ütem az elmúlt időszakban.
  • A “színes diagram” 5 éves mozgóátlagot használ („60 hónapos futóátlag”), hogy kisimítsa az időjárási és rövid távú ingadozásokat. A szerzők szerint ez lehetővé teszi, hogy tisztábban láthatóvá váljon a tartós trend.
  • Az utolsó 2,5 év eredményei egy halvány sávval tüntetik fel – ezzel is érzékeltetve, hogy a legfrissebb adatok is erős növekedést mutatnak.

Miért “cenzúrázza” (vagy nem használja) az IPCC ezt a grafikont?

Hansen és munkatársai három fő okot jelölnek meg:

  1. Kényelmetlen igazság
    – A diagram szerint az üvegházhatású gázok klímahajtó növekedése gyorsul, és a szerzők arra gyanakszanak, hogy ez az IPCC számára “kényelmetlen”, mert az alacsonyabb becslésekhez képest még komolyabb klímaváltozási kockázatokra mutat rá.
  2. Politikai döntéshozatal
    – A tudósok szerint a döntéshozók nem értik meg megfelelően az adatok súlyát, mert nem kapják meg ezt a “teljes képet”. Hansen rámutat, hogy ha a jelen adatok alapján nem korrigálnak gyorsan, akkor “tudósaink részben a mi hibánkat is viselik”.
  3. Tudományos átláthatóság hiánya
    – Az elemzés szerint az IPCC modelljeiben és jelentéseiben hiányzik az a fajta módszertani megközelítés, amely a szerzők szerint jobban tükrözi a valós trendeket. Hansenék állítják, hogy az ő diagramjuk hiteles adatforrásokon alapul, és hogy a bizonytalanság (uncertainty) kezelése is megalapozott.

Kritikák és kételyek

  • Nem minden klímakutató ért egyet Hansen és társai értelmezésével: a RealClimate-oldalon például az a vita, hogy bizonyos hibák vagy eltérések nem feltétlenül jelentik azt, hogy az IPCC “elhallgat” fontos adatokat, hanem lehet, hogy más módszertan alapján dolgoznak.
  • Más szakértők felvetik: a diagram skálázása és a futóátlag használata manipulációra is alkalmas lehet, hogy a trend “drámaibbnak” tűnjön, mint egy sima éves adatokból készült grafikonon.

Mi a jelentősége mindennek?

Politikai nyomás fokozása

Ha Hansen és társai állításai helytállóak, az azt jelentené, hogy az éghajlatváltozás még sürgetőbb, mint ahogy azt sok jelentés bemutatja. Döntéshozóknak így komolyabb, radikálisabb intézkedésekre lehet szükségük.

Tudományos párbeszéd

Ez az ügy rámutat arra, hogy nem csak az adatok számítanak, hanem az is, milyen formában kommunikáljuk azokat. A diagramok, grafikonok, prezentációs formák nagy hatással lehetnek arra, hogy a nagyközönség és a politikusok hogyan értelmezik a klímakutatás üzenetét.

Klímafelelősség

Ha valóban alulsúlyozottak a drámai trendek, az nem csak tudományos vita, hanem etikai kérdés is: a jövő generációi felelősek azért, hogy a döntések megalapozottak legyenek.

James Hansen és munkatársai szerint az IPCC elmulasztja közölni azt a grafikont, amely világosan mutatja, hogy a klímahajtó erő (climate forcing) üvegházhatású gázokból eredő növekedése az elmúlt évtizedekben gyorsult. Szerintük az IPCC ezzel elrejti a valós trendeket a politikai döntéshozók és a nagyközönség elől, ami visszatartja a sürgető klímavédelmi intézkedéseket. Ugyanakkor a vita nem egyértelmű: más tudósok is vitatják, hogy ez “cenzúra” vagy inkább módszertani különbség.

*a sugárzási kényszer (climate forcing) növekedése

Rampasek László A.

Források: Climate Uncensored
Climate Science, Awareness and Solutions Program
Earth Institute
Columbia University