Az MCC Széndioxid-Óra megmutatja, hogy mennyi CO2-t lehet kibocsátani a légkörbe ahhoz, hogy a globális felmelegedés legfeljebb 1,5°C-ra, illetve 2°C-ra korlátozódjon.
Egyetlen kattintással összehasonlíthatja a két hőmérsékleti célértékre vonatkozó becsléseket, és láthatja, hogy mennyi idő van még hátra az egyes forgatókönyvekből.
Ami a széndioxid-óra tudományos alapját illeti, kizárólag az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Munkacsoport (IPCC) adataira támaszkodunk, amelyek a kutatások ellenőrzött állását képviselik. Az IPCC legutóbb 2021 nyarán, a hatodik értékelő jelentés első részének bemutatásával frissítette a fennmaradó szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó becslését.
A jelentés szerint (lásd itt, SPM.2. táblázat) az 1,5 Celsius-fokos célértékre számítva a légkör 2020 elejétől számítva legfeljebb 400 gigatonna (Gt) szén-dioxidot képes elnyelni, ha a 1,5°C-os küszöbérték alatt akarunk maradni. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, az ipari folyamatokból és a földhasználat változásából származó CO2 éves kibocsátása a becslések szerint 42,2 Gt évente, ami másodpercenként 1337 tonnának felel meg. A kibocsátás állandó szintje mellett a szén-dioxid költségvetés várhatóan kevesebb mint nyolc év múlva elfogy. A 2°C-os küszöbérték alatt maradásra szánt 1150 Gt-os költségvetés viszont körülbelül 25 év alatt merülne ki. A költségvetéseket úgy számították, hogy a mindenkori hőmérsékleti cél nagy valószínűséggel teljesül, vagyis a vizsgált éghajlati forgatókönyvek kétharmadában.
Az óra tehát ketyeg, ami azt mutatja, hogy a politikai döntéshozóknak milyen kevés idejük maradt a cselekvésre. Az MCC képen való navigálás lehetővé teszi, hogy interaktív módon megértsük az adott politikai célhoz szükséges cselekvési időtávot: egyetlen kattintással a bal felső sarokban a 2°C-os cél forgatókönyvéhez, a jobb felső sarokban pedig a 1,5°C-os célhoz juthatunk el. Mindkét esetben az óra mutatja a fennmaradó széndioxid-keretet – és a hátralévő időt. Az MCC széndioxid-órája csak a CO2 fennmaradó költségvetését tükrözi; a fennmaradó széndioxid-kibocsátás kiszámítása előtt levonják a többi üvegházhatású gáz globális felmelegedéshez való hozzájárulását (további részletekért lásd itt, a harmadik oldal tetején).
A széndioxid-költségvetés koncepciója a kumulatív kibocsátás és a hőmérséklet-emelkedés közötti közel lineáris kapcsolaton alapul. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Föld feltétlenül 1,5⁰C-kal melegebb lenne éppen akkor, amikor a 1,5⁰C-os küszöbérték alatt maradáshoz szükséges fennmaradó széndioxid-keret kimerül. Ennek oka többek között az, hogy a légkörben lévő kibocsátások koncentrációja és a hőmérsékletre gyakorolt hatása között időbeli eltérés van.
Bár a széndioxid-óra pontos mérőszámnak tűnik az éghajlatvédelem biztosításához hátralévő idő tekintetében, számos bizonytalansági tényező továbbra is fennáll, például az 1,5°C-os cél eltérő meghatározása, valamint az éghajlat érzékenységére, a globális felmelegedés ténylegesen elért mértékére és az egyéb üvegházhatású gázok jövőbeli alakulására vonatkozó eltérő feltételezések. Továbbá a számítás egyelőre azon a feltételezésen alapul, hogy az éves kibocsátás a 2020-as világjárvány évében bekövetkező visszaesést követően 2021-től kezdve a 2019-es szinten marad (sajnos ez már nem áll fenn – a szerk.).
Forrás: MCC