Hogyan használhatják az olyan nagyvállalatok, mint a Volvo Cars, befolyásukat az éghajlatbarát politika előmozdítására?

Az autógyártóknak egyértelmű felelőssége van abban, hogy saját termékeiket a széndioxid-semleges közlekedés lehetővé tétele felé tereljék. De az is a felelősségük, hogy megmutassák a politikai döntéshozóknak, mire van szükségük ahhoz, hogy az autógyártókat a zéró kibocsátású közlekedésre való áttérésre ösztönözzék, és lehetővé tegyék azt.

A lobbicsoportoknak döntő szerepük van a globális döntéshozatali folyamatban, mivel a szereplők sokaságának közös hangot adnak, és a Volvo Cars a megfelelő csoportokban való részvétellel kihasználhatja a világ egyik vezető autógyártójaként betöltött pozícióját annak biztosítására, hogy az autógyárak világszerte lehetőséget kapjanak arra, hogy a lehető leggyorsabban csökkentsék kibocsátásaikat.
A Volvo Cars 27 másik vállalattal együtt az év elején közös levelet írt alá, amelyben az uniós törvényhozókhoz fordul, hogy vezessenek be egy végdátumot a fosszilis üzemanyaggal működő személygépkocsik és kisteherautók számára Európában. Azzal, hogy az EU előírja, hogy 2035 után minden autónak zéró kibocsátású üzemanyaggal kell működnie, határozott üzenetet küldhet a befektetőknek és a vállalkozásoknak, ami versenyképesebbé és vonzóbbá teszi az elektromos autókat a piacon, ami felgyorsítja a széndioxid-semleges közlekedésre való átállást. Ez a felhívás meghallgatásra talált, és júniusban az Európai Parlament megállapodott arról, hogy 2035-re a személygépkocsik és a kisteherautók kibocsátásának 100%-os csökkentését tűzi ki célul, 2030-ra pedig a személygépkocsik esetében 55%-os, a kisteherautók esetében pedig 50%-os csökkentést (2021-hez képest).

A Volvo Cars 27 vállalathoz csatlakozott egy közös levélben, amelyben a könnyűgépjárművekben használt fosszilis tüzelőanyagok 2035-ös véghatáridejét követelik. A kép a Transport & Environment oldalról.

Ez kiváló hír, és azt mutatja, hogy ha a vállalatok együttműködnek, valódi előrelépést érhetnek el. A döntést azonban csalódás követte, amikor az EU legnagyobb autós lobbicsoportja, az ACEA bejelentette, hogy “bármilyen, az évtizedet meghaladó hosszú távú szabályozás korai lenne ebben a korai szakaszban”. Ez a nyilatkozat az ambíció súlyos hiányáról tanúskodik, amikor még gyorsabb lépésekre lenne szükség, és a Volvo Cars ezt követően úgy döntött, hogy kilép az ACEA-ból, kijelentve, hogy “fenntarthatósági stratégiájuk és törekvéseik ebben a szakaszban nincsenek teljesen összhangban az ACEA álláspontjával és munkamódszerével”. Az üzleti világnak továbbra is nyomást kell gyakorolnia a politikai döntéshozókra, hogy gyorsabban, rövid és hosszú távon is elérjék a nettó nullát.

A Volvo Cars például az év elején csatlakozott a SteelZero kezdeményezéshez és az azt elindító Responsible Steel nevű szervezethez, amely az egész acéliparra kiterjedő szabvány- és tanúsító testület. A csoportban való jelenlétnek egyértelmű célja van – a fosszilis anyagoktól mentes acél iránti igény melletti elköteleződés segít a meglévő nettó nulla acélprojektek finanszírozásának előmozdításában, és felgyorsítja az autók széndioxid-semlegessé tételének egyik kulcsfontosságú innovációját. Az elkövetkező hónapokban kiderül, hogy a COP27 előtt milyen koalíciók és csoportok alakulnak annak érdekében, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos átállás ütemét tovább gyorsítsuk.

A Volvo Cars csatlakozott a SteelZero kezdeményezéshez, hogy demonstrálja a nettó nulla acél iránti igényt.

A cikk lezárásaként szeretném kiemelni azokat a kéréseket, amelyeket a Volvo Cars fenntarthatóságért felelős globális igazgatója, Stuart Templar a júniusi We Don’t Have Time STHLM+50 Climate Hub rendezvényen fogalmazott meg, amikor arról kérdezték, hogy mit szeretne látni idén a politikai döntéshozóktól:

• Egyértelmű globális végdátumot kell kitűzni a fosszilis tüzelőanyaggal működő autók 2040-ig történő globális kivonására.
• Több fogyasztói ösztönzőt, hogy az elektromos járművek vonzóbbak legyenek a fosszilis járművekkel szemben. Legalább árparitást kell elérnünk adócsökkentések vagy más hasonló intézkedések révén.
• Jelentős beruházások a nyilvános töltőinfrastruktúrába.
• Több elektromos járművet kell bevonni a közbeszerzésekbe, mivel ez erős keresleti jelzéseket küld a gyártók és a befektetők felé.

Szerző: Adam Wallin, We Don’t Have Time