Mi hajtja a stratégiai növekedési pályát?
Ebben a cikkben meghatározott degrowth nem egy létező ideológia. Ebben a cikkben a “degrowth” egy olyan gondolkodásmódot ír le, amely a globális fogyasztás békés és méltányos csökkentésére törekszik, abban a reményben, hogy az emberiség helyre tudja hozni az antropogén ökológiai túllövés hosszú történelmét, és túl tudja élni az éghajlati összeomlás és az ökoszisztémák összeomlásának ezt a büntető időszakát. Ezt a tudatállapotot nevezhetjük “radikális degrowth gondolkodásmódnak”.
Ezt a radikális Degrowth gondolkodásmódot több egyén is elérte, de nem ez képviseli a Degrowth mozgalom általános tanítását. A Degrowth mozgalom vezetői olyan ideológiát próbálnak felépíteni, amely nem ismeri el nyíltan, hogy a Bruttó Világtermék (Gross World Product – GWP) csökkentése a fenntarthatóság elérésének előfeltétele. A Degrowth mozgalom főáramú vezetői nem hozzák nyilvánosságra azt a tényt, hogy az emberiség túllépi a Föld eltartóképességét; és azt sem állítják, hogy az emberiségnek méltányosan kell csökkentenie a GWP-t, hogy helyrehozza kiterjedt globális ökológiai adósságainkat. A Degrowth mozgalomban azonban sokan kezdik felismerni, hogy a globális GWP csökkentése alapvető lépés a fenntartható életmódra való áttérés minden kísérletében.
Ahhoz, hogy az emberiség stratégiailag és békésen a méltányos, gazdasági Degrowth irányába terelhesse magát, hasznos elemezni a radikális Degrowth gondolkodásmódra való áttéréshez szükséges tudatossági szinteket. Mielőtt ezt az elemzést elvégeznénk, először azt kell megvizsgálnunk, hogy az ember hogyan értékeli személyes jövőjét.
A jövő modellezése
Egy egészséges és érett embernek mindig van egy modell a fejében a közvetlen jövőjéről. Minden egyes lépésünk logisztikája megköveteli annak folyamatos értékelését, hogy mi felé mozdulunk el. Egy felnőtt ember életének nagy részét azzal tölti, hogy meglehetősen magabiztos a közeljövővel kapcsolatban, a kiszámíthatósággal kapcsolatos homályosság pedig egyre inkább növekszik, ahogy távolabbra tekintünk a jövőbe. Mire a felnőttkor elérkezik, általában jelentős a konformitás annak a társadalomnak a már meglévő kulturális értékeivel, amelybe az illető beleszületett.
Alkalmanként traumatikus események következnek be, amelyek közvetlenül befolyásolják az egyén vagy egy csoport életét. Ezek az események gyakran jelentősen korlátozzák az érintett egyének választási lehetőségeit. A traumatikus események megtörik a rutinjuk mintáját, és mélyen befolyásolhatják a további döntéseiket.
Minden ember életében lépten-nyomon nagy és kis döntéseket kell hozni; mind az egyéni, mind a kollektív döntéshozatal tekintetében. Ahogy öregszünk, a döntéshozatalunk hajlamos kevésbé kalandvágyóvá válni, és inkább a múltbeli tapasztalatok és a társadalmunk kulturális normái befolyásolják, mintsem a körülöttünk lévő változó hatások. Kevésbé leszünk képesek alkalmazkodni a külső változásokhoz. A folyamatos döntéshozatali folyamat határozza meg minden egyes lépésünk irányát, amelyet egyénként és kollektív csoportként egyaránt megteszünk. Így, még ha veszélyt is látunk magunk előtt, gyakran inkább kitartunk a problémák kezelésének megszokott megközelítése mellett, még akkor is, ha az már nem tűnik működőképesnek.
A szokatlan szélsőségek most globálisan egyre gyakoribbak. Az éghajlat összeomlása és az ökoszisztémák összeomlása járványokat, (.PDF) szélsőséges időjárási eseményeket, polgári nyugtalanságot, pénzügyi instabilitást, migrációt, növekvő erőszakot, valamint az erőforrásokért versengő emberek által kiváltott civakodások és háborúk valószínűségének növekedését okozza. Ebben az egyre fokozódó bizonytalanságban egyre nagyobb az esélye annak, hogy a kollektív döntés irányt változtat.
Irányválasztás
Newton gravitációs törvényének megismerése nélkül is hamar megtanuljuk, hogy nem tesz jót a jólétünknek, ha szabadon döntünk úgy, hogy leugrunk egy szikláról anélkül, hogy előbb valamilyen ejtőernyőt szerveznénk hozzá.
Vannak olyan fontos természeti törvények, és korlátok a Földön, amelyek az emberi tudatban nem nyilvánulnak meg olyan könnyen, mint a gravitációs erő; globális hatásuk ma már egyre nyilvánvalóbbá válik mindenki számára, aki követi a globális híreket. Bárki, aki ismeri a vonatkozó felismeréseket, a társainál mélyebben megérti azokat a kulcsfontosságú mozgatórugókat, amelyek a földi életet fenntartó biofizikát befolyásolják. Azok, akik elsajátítják ezt a mélyebb megértést, könnyebben fogják értékelni azt a veszélyes helyzetet, amellyel jelenleg az emberiség egésze szembesül.
Ezért az a személy, akinek a tudata bizonyos tudományosan elfogadott információkkal gazdagodott, nagyobb valószínűséggel fog olyan gondolkodásmódot elfogadni, amely hajlik a globális, igazságos, gazdasági nem-növekedés támogatására; ha ez a lehetőség valaha is elérhetővé válik. Jelenleg (2023 októberében) a gazdasági Degrowth (nem-növekedés) opciót sehol a világon nem kínálják; így nehéz megmondani, hogy az emberiség eddig mennyit lépett előre ebben a gondolkodásmód-váltásban. Számos jel utal azonban arra, hogy a váltás már folyamatban van.
A radikális degrowth gondolkodásmód kialakulása
Ez a szakasz felsorolja a tudatosság azon kulcsfontosságú szintjeit, amelyek alapvető összetevők egy emberi elmében, mielőtt az adott személy képes lesz arra a következtetésre jutni, hogy a globális, igazságos, gazdasági Degrowth törekvés az ő személyes érdeke.
Hat kulcsfontosságú tudatossági követelmény van ahhoz, hogy a radikális degrowth gondolkodásmód kialakulhasson:
I) Annak tudatosítása, hogy az emberi jóléthez megbízható éghajlatra és egészséges ökoszisztémákra van szükség. Annak tudatosítása, hogy ezek a feltételek lehetővé teszik számunkra, hogy élelmiszert termesszünk, és biztosítsuk a mindennapi megélhetéshez szükséges megfelelő mennyiségű édesvízellátást.
II) Annak tudatosítása, hogy a jövőnk egyáltalán nem fog hasonlítani a múltunkra. Ehhez annak felismerése szükséges, hogy éghajlatunk és ökoszisztémáink már most is jelentősen eltérnek a múltbeli tapasztalatoktól. Annak felismerése, hogy az éghajlati fordulópontok átlépése azt jelenti, hogy ez a múltbeli tapasztalatoktól való eltérés exponenciális ütemben fog fokozódni.
III) Annak tudatosítása, hogy az előző paleocén-eocén hőmaximum 20 000-50 000 év alatt következett be. Az antropogén globális felmelegedés évtizedeken belül gyorsan eszkalálódik. Ez azt jelenti, hogy az egzisztenciális változások mértéke és sebessége jelentősen meghaladja mindazt, amit a földi élet korábban tapasztalt, és túl gyors ahhoz, hogy az evolúciós folyamat lépést tudjon tartani vele.
IV) Az I=PAT felismerések tudatosítása, amelyek az éghajlat összeomlásának és az ökoszisztémák összeomlásának fő mozgatórugóit a népesség nagyságában, a jólétben és a technológiától való függésben határozzák meg.
V) Annak tudatosítása, hogy energiaigényünk folyamatosan növekszik, ahogy azt a Jevons-paradoxon felismerései előrevetítik.
VI) Annak tudatosítása, hogy az emberiség 300%-kal meghaladja a Föld teherbíró képességét. Ez a kockázat globális, és jelenleg destabilizálja a világgazdaságot. Egy radikális, együttműködésen alapuló, méltányos gazdasági Degrowth stratégia enyhítené az összeomlást, és idővel olyan mértékben válthatná meg ezt a krónikus ökológiai adósságot, hogy egy viszonylag stabilan fenntartható gazdaságot lehetne elérni. A becslések szerint a termikus elszabadulás az iparosodás előtti szinthez képest 3-4 fokos felmelegedésnél kezdődik.
E sorok írásakor (2023 októberében) az az egyén, aki mind a hat felismerést elsajátította, elszigeteltnek fogja érezni magát. Ez a perspektíva szöges ellentétben áll a csorda irányával. Az emberiség még mindig a gazdasági növekedés irányába toporog. A biofizikai összeomlást súlyosbítja az a kétségbeesett kísérletünk, hogy a gazdasági növekedésből eredő problémákat még több gazdasági növekedéssel próbáljuk megoldani.
Félelmetes fenntartani egy olyan világnézetet, amely ennyire ellentétes azzal, amiben minden kortársunk egyetért. Társas állatok vagyunk, együttműködünk, és társainkra tekintünk, hogy megállapodjunk a közös irányvonalunkban. Ezért jelenleg a radikális degrowth gondolkodásmód jelentős bátorságot igényel, ha valaki fenntartja ezt a világnézetet, annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy sürgősen irányt kell váltanunk.
Az egyénnek tehát nemcsak a fent részletezett hat tudatossági szintet kell elsajátítania, hanem rendelkeznie kell a személyes önbizalommal és bátorsággal is, hogy olyan gondolkodásmódot fogadjon el, amely szöges ellentétben áll a globális csorda többi részének irányával.
Nyilvánvaló, hogy a bruttó világtermék növelése a jelenlegi helyzetben nem bölcs dolog, mert súlyosbítja az összes egzisztenciális kihívást. A népességszám, a jólét és a technológia növekedése mind bölcstelen törekvés a fokozódó éghajlati összeomlás és az ökoszisztémák összeomlásának összefüggésében. Jelenlegi pályánk még mindig a bruttó világtermék növelésére irányul. A radikális Degrowth gondolkodásmód felismeri, hogy a csorda által választott irány egyszerre környezetpusztító és öngyilkos. Sokan talán már felismerték ezt, de valószínűleg félnek megosztani aggodalmaikat a még mindig a növekedési gondolkodásmódban működő társaikkal.
Amíg ezeket a felismeréseket nem osztják meg és nem értik meg széles körben, addig azoknak, akik már a fent leírt radikális növekedési gondolkodásmóddal rendelkeznek, nincs nyilvános hangjuk. A radikális Degrowth-ok továbbra is nagyon elszigeteltnek fogják érezni magukat, amíg a számuk el nem éri a fordulópontot, és valahol a világban egy kormány nem találja meg a bátorságot, hogy a kollektív irányváltást javasoljon, és a méltányos Degrowth-ra összpontosítson. Ez meggyújtja a gyufát, és akkor gyorsan látni fogjuk, hogy mindazok, akik már megszerezték a fent leírt tudatosságot, hirtelen előbújnak rejtekhelyeikről. A radikális Degrowth felé történő paradigmaváltás ekkor kezdődik majd el komolyan.
A degrowth ideológiája és etikája
A fent leírt radikális GWP Degrowth gondolkodásmód inspirálásához szükséges tudatosságnak széles körben elterjedtnek kell lennie, mielőtt megfelelő ideológia vagy etikai rendszer alakulhat ki az emberi fejlődés “Degrowth” szakaszának irányítására. A “Degrowth” szakasz egy átmeneti stratégia; ez az a lényeges köztes szakasz, amely szükséges ahhoz, hogy valóban remélhető legyen, hogy valamikor a jövőben elérjük az állandósult fenntarthatóságot. Fennáll a veszélye annak, hogy a helyzet már túlságosan elfajult ahhoz, hogy megmentsük. Ha azonban elég sok ember elsajátítja a radikális Degrowth gondolkodásmódot, akkor ez megadja a kollektív bátorságot ahhoz, hogy megkérdőjelezzen minden dogmát és kulturális kondicionáltságot (.PDF), amelyek jelenleg megakadályoznak minden valódi előrelépést az ökoszisztémák összeomlásának enyhítése felé.
Mennyire elterjedt jelenleg a Degrowth gondolkodásmód?
A Degrowth mozgalomnak sok neve van: Beyond Growth, Post Growth, Wellbeing. A “Degrowth for Dummies” című külön Medium cikk áttekintést ad a Degrowth mozgalom jelenlegi helyzetéről. Nagyon gyorsan növekszik. Tele van kínzó intellektualizálással, amelyet olyan akadémikusok írnak, akik eltökéltek abban, hogy szilárdan az uralkodó gondolkodásmódban maradjanak, amely fenntartja a globális gazdasági növekedést és a világ népességének növekedését. Például ez a tanulmány az ökopoeosisról (.PDF).
Etikai dilemmák, amelyekkel a radikális Degrowth-ok szembesülnek
Ha már egyszer elsajátítottuk a radikális degrowth gondolkodásmódot, a szorult helyzetünk sürgőssége nyomasztó és ijesztő. Teljesen megváltoztatja az ember felfogását azokról a viselkedési formákról, amelyeket a növekedési gondolkodásmóddal kapcsolatos múltjában nem támadott meg. Az alábbiakban néhány példa következik az etikai dilemmákról, amelyek akkor merülnek fel, amikor egy egyén vagy csoport felismeri, hogy a növekedési gazdaságtan nem segíti a kollektív jólétet.
Fosszilis tüzelőanyagok égetése szórakozásból
A jóléti társadalmak számos szabadidős tevékenysége és a legtöbb nem létfontosságú kereskedelmi vállalkozás magas ökológiai költséggel jár. A radikális degrowth gondolkodásmód felismeri, hogy az erőforrások felelőtlen pazarlását és a keletkezett környezeti károkat mindannyian megfizetjük. A radikális degrowth gondolkodásmód az erőforrások fogyasztásának minimalizálására törekszik. A pápa a közelmúltban bizonyítékát adta annak, hogy a radikális degrowth gondolkodásmódot vallja, amikor felszólalt a “felelőtlen nyugati életmód” ellen.
Környezetkárosító egészségügyi és szociális ellátás
A degrowth gondolkodásmóddal rendelkező személyek egészen más szemszögből nézhetik a COVID-járványban bevezetett zárlat- és oltási rendszert. Az egész COVID-stratégia magas ökológiai költséggel járt. A védőoltások csak a jómódúak, azaz a világ népességének leginkább környezetkárosító része életének meghosszabbításához járultak hozzá. A sok egyéni védőfelszerelés használatával hatalmas mennyiségű szennyezést is bevittünk a környezetbe.
Minden olyan orvosi ellátás, amely csak az élet meghosszabbítását szolgálja, függetlenül az ezzel járó ökológiai költségektől, más szemszögből is vizsgálható. Az ilyen típusú, ökológiai szempontból költséges élet végi ellátás csak a gazdag országokban érhető el; az ökológiai következményeket világszerte viselik. Ez egy példa arra a hatalmas ökológiai igazságtalanságra, amelyet a GDP növekedésére való törekvésünk állandósít.
Gyermekek, akik vigyáznak ránk idős korunkban
Volt-e valaha is etikus, hogy a gyermekeket a javunkat szolgáló erőforrásnak tekintsük? A gyermekvállalás ösztönzését világszerte gyakran használták az eugenika és a gazdasági növekedés eszközeként, és mindkét motiváció mindig is megkérdőjelezhető (.PDF) volt. Egy fokozódó kihalási eseményben meg kell kérdőjeleznünk a gyermekvállalás etikáját egyáltalán; a helyzetünk annyira nem biztonságos. Egyelőre még az első lépést sem tettük meg a radikális Degrowth irányába, így a kilátások mindannyiunk számára rosszak. Nincs stabil éghajlatunk vagy egészséges ökoszisztémánk, amit az újszülötteknek kínálhatnánk.
Jogok és igazságos erőforrás-elosztás
A radikális Degrowth gondolkodásmódot vallók feltehetik a kérdést: “Mennyire jogosultak az egyének a pénzükhöz, a technológiájukhoz és a tulajdonukban lévő földhöz?”. Az I=PAT felismerései arról tájékoztatnak minket, hogy a vagyon és a technológia felhalmozása ökológiai károkozással jár. Ezért a gazdagok és azok, akik pénzüket nagy földterületek megvásárlására használták, úgy tekinthetők, hogy történelmi ökológiai adóssággal tartoznak.
Az éghajlati és gazdasági migráció minimalizálásának kulcsa, hogy mindenkinek elegendő élelem álljon rendelkezésére a megélhetéshez. Az egyetemes alapellátás lehetővé tenné, hogy az emberek felhagyjanak minden olyan nem alapvető fontosságú kereskedelemmel és szolgáltatással, amely ökológiai szempontból káros. Ez a nemrégiben megjelent tanulmány, amely az adagolást (.PDF) mint az éghajlatváltozás mérséklésének eszközét értékeli, valószínűleg a legegyszerűbb utat kínálja a korlátozott erőforrások igazságos elosztásához a globális faluban. Egy külön cikk azt javasolja, hogyan lehetne ezt finanszírozni.
Háború és béke
A háború, különösen a nukleáris háború ökológiai költségei nagyon magasak. A radikális Degrowth gondolkodásmód felismeri, hogy a békés globális együttműködés és a globális egyetemes alapellátás egyaránt kulcsfontosságú a túléléshez. Ez azt is lehetővé teszi számunkra, hogy újragondoljuk a “béke” fogalmát. A “béke” jelentésének újradefiniálásának szükségességét egy radikális degrowth világban a következő fejezetben vizsgáljuk.
Konfliktusmegoldás egy radikális degrowth világban
Az itt következő vitát a SmartSettle.com inspirálta, amely a mesterséges intelligencia segítségével egy algoritmust alkalmaz a béketárgyalások rendezéséhez. Az algoritmus a “béke” jelenlegi értelmezésével készült, ezért a radikális degrowth világ igényeihez igazodva, amelyben a globális gazdasági növekedés nemkívánatosnak minősül, módosítani kell.
Azok számára, akik soha nem vettek részt közvetlenül katonai konfliktusban, a “békében élés” fogalmát általában úgy értelmezik, hogy “a szokásos üzletmenet zökkenőmentesen folytatódhat (BAU)”. Az olyan országokban élő emberek számára, ahol régóta fennálló, megkérdőjelezhetetlen elnyomó rendszerek vannak, ez gyakran azt jelenti, hogy az elnyomó rendszer folytatását kívánják; gyakran biztonságban érzik magukat, és a kormányzásnak ehhez a módjához vannak kötve. A konfliktus sújtotta országokból származó emberek számára ez azt jelentheti, hogy visszatérhetnek szülőföldjükre, vagy azt, hogy más emberek által elkövetett erőszak vagy elnyomás nélkül tudnak megélni.
Sajnos a Föld létfenntartó rendszereinek egyre súlyosbodó összeomlásának jelenlegi összefüggésében a “business as usual” folytatásának vágya az összeomlást okozó ökocidális növekedési gazdasághoz kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy egyre valószínűbbé válnak az erőforrásháborúk, és egyre inkább elérhetetlenné válnak azok az eszközök, amelyekkel ezeket bárki megelégedésére rendezhetnénk. Ezért újra kell gondolnunk, hogy pontosan mit értünk a “béke” szó alatt.
A “béke” újradefiniálása
Ha a Föld ökoszisztémái helyet foglalnának minden emberi tárgyalóasztalnál, hallanánk, hogy az anyatermészet könyörögne egy esélyért, hogy felépülhessen a “szokásos üzletmenetünk” által okozott túlzott sérülésekből. Az emberiség bármilyen békéjének teret és időt kell biztosítania az anyatermészet számára, hogy begyógyítsa sebeit.
Ebben a tekintetben a javasolt ENSZ Charta az Ökológiai Igazságosságról (.PDF) globális békeszerződésként szolgál. Ez egy számszerűsíthető törekvés arra, hogy a globális civilizáció békésen visszatérjen a Föld teherbíró képességéhez. Jelenleg 300%-kal túllépjük a Föld teherbíró képességét. Ez egy nagyon bizonytalan helyzet. A globális biztonság és fenntarthatóság előfeltétele a globális gazdaság 75%-os zsugorítása. Amint mindannyian megértjük ennek a globális törekvésnek a szükségességét, az ENSZ bele fog egyezni a ratifikálásába. Ettől kezdve minden döntésünket a pénzügyi költségek helyett az ökológiai költségek fogják vezérelni.
A fenntartható fejlődési célok némelyikét át kell alakítani, hogy tükrözze az ökoszisztémákra gyakorolt hatásaink méltányos csökkentésének sürgető szükségességét. Javasolták a 8. fenntartható fejlődési cél: “Tisztességes munka és gazdasági növekedés” átdolgozását.
Az önkéntes globális születési sztrájkot ösztönözni és elősegíteni kellene, amint egyre inkább tudatosul, hogy az iparosodás előtti szintet 3-4 fokkal meghaladó felmelegedés sürgős és nagymértékű kockázatot jelent.
A Föld Rendszereiről szóló szerződés hasznos a maga széleskörűségében és abban, ahogyan az évek során felmerült számos olyan kezdeményezést összefog, amelyek a bolygónk erőforrásainak békés megosztása irányába mutatnak. Azonban még mindig szükségünk van a radikális Degrowth gondolkodásmódra, hogy a globális gazdaságot a Föld teherbíró képességén belülre zsugorítsuk. Ellenkező esetben az ökoszisztémák összeomlása tovább fog gyorsulni, és a Földön rendelkezésre álló erőforrások soha nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy szükségleteinket fenntartható módon kielégítsük.
Forrás: Medium | Barbara Williams
Az Egyesült Királyság kormányának befolyásolására szakosodtam azért, hogy fontolja meg a paradigmaváltást, hogy alázatot tanúsítson és elfogadja a Degrowth célkitűzéseket.
Weboldal: PoemsForParliament.uk
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
