Ebben a hónapban három kritikus eseményre került sor: a COP27 klímatárgyalásokra Egyiptomban, a családtervezésről szóló nemzetközi konferenciára Thaiföldön, és november 15-én – az ENSZ által választott szimbolikus napon – az emberi népesség száma eléri a 8 milliárdot.
Hurrá, a világ vezetői végre felébredtek az összefüggésekre az éghajlati és ökológiai válság, a szégyenletes tény, hogy több százmillió lánytól és nőtől megtagadják a minőségi oktatáshoz és a termékenységük szabályozásához való jogot (ENSZ 1968), valamint a folyamatos népességnövekedés (a túlfogyasztás mellett és azzal párhuzamosan) között!
Tragikus módon nem. E három esemény időzítése merő véletlen. A tavalyi COP26-on Glasgow-ban szerzett tapasztalataim szerint a legtöbb politikus, nem kormányzati szervezet és média tudatosan törekszik arra, hogy elzárkózzon minden olyan vitától, amely ezeket az összefüggéseket és pozitív megoldásokat hozná létre. Ahogy Dr. Eliya Zulu, az AFIDEP afrikai fejlesztési szervezet vezetője a COP26 egyetlen, a kérdéssel foglalkozó mellékes találkozóján megjegyezte:
Ha végigmegyünk ezen a COP-on vagy a korábbi konferenciákon, úgy tűnik, hogy a “p” szó, ahogy én nevezem, tiltott.
A “p” szó a népesség.
Az összefüggés szándékos elkerülése azt jelenti, hogy a lányok és nők jogai, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése különálló, egymással nem összefüggő kérdésként kezelik, amelyek a politikai erőfeszítésekért és a finanszírozásért versengenek, ahelyett, hogy szinergiát hoznának létre, ami nagyobb hatást gyakorolna mindenkire.
Emellett a tudományt is figyelmen kívül hagyja. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) legutóbbi, 2022 áprilisában közzétett jelentése egyértelműen a népességnövekedést és a növekvő fogyasztást jelölte meg az éghajlatváltozás egyik legfontosabb hajtóerejeként:
Globálisan az egy főre jutó GDP és a népességnövekedés maradt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás legerősebb mozgatórugója az elmúlt évtizedben (szilárd bizonyítékok, nagyfokú egyetértés).
Ott olvasható mindenki számára a teljes, 2707 oldalas jelentésben, ahogyan a korábbi években is nagyjából ugyanez volt a megfogalmazás, mint az IPCC 2014-es összefoglaló jelentésében:
Globálisan továbbra is a gazdasági és a népességnövekedés volt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás növekedésének legfontosabb mozgatórugója.
Hogyhogy a politikusok, a döntéshozók, a nem kormányzati szervezetek és a média nem vette észre az összefüggést? Ha nem olvasták volna el! Ahogy Philip Cafaro professzor detektívmunkája azt sugallja, lehet, hogy nem tették. Cafaro egy újságcikk miatt, amely szerint az IPCC legújabb jelentése már nem a népességnövekedést jelölte meg kulcsfontosságú tényezőként, újraolvasta a teljes tudományos jelentést és a rövidebb “Összefoglalót a politikai döntéshozók számára”. Ez utóbbiban találta meg a választ.
A népesség és a gazdasági növekedésről szóló vita egyik része sem került be a 62 oldalas, politikai döntéshozóknak szóló összefoglalóba, amelyet a legtöbb ember (beleértve a riportereket is) csak elolvas. A teljes jelentéssel ellentétben ezt a dokumentumot politikai megbízottak ellenőrzik. Nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy cenzúráznak mindent, ami megkérdőjelezheti a folyamatos növekedés jóságát.
Cafaro retorikusan fejezte be kritikáját: “Eltűnik egy probléma, ha nem említjük meg?”. Nem, de ez segít azoknak, akik nem akarják elismerni, hogy a népességnek bármilyen szerepe van az előttünk álló válságok súlyosbításában.
Ironikus módon a népesség tagadása és a tudomány szelektív idézése két ellentétes ideológia közös jellemzője: A neoliberálisok, mint például azok, akik nyilvánvalóan kivágták és beillesztették az IPCC összefoglalóját, akik számára minden növekedés “jó” – beleértve a népességnövekedést is, amely növekvő piacokat, több fogyasztót és olcsóbb munkaerőt (nagyobb versenyt a munkahelyekért) kínál. Az éghajlati igazságosság mozgalmában (amelynek alapelveit teljes szívemből támogatom), akik attól tartanak, hogy az erőforrások igazságtalan elosztására való összpontosításról való bármilyen eltérés a “nagy olajvállalatokat” és más kitermelő iparágakat hagyja majd veszni, és ezért a népesség ésszerű figyelembevételét úgy becsmérlik, mintha “ujjal mutogatnának” a szegényebb országokra, ahol a népességnövekedés mértéke a legmagasabb (ezt a téves jellemzést teljes szívemből elutasítom).
Ennek egyik égbekiáltó példája volt a Hourglassban, az Extinction Rebellion hírlapjában megjelent írás a 2019-es World Scientists Warningról, amely összefoglalja a 153 ország 11 258 tudósa által azonosított kulcsfontosságú tényezőket, amelyekkel sürgősen foglalkozni kell: “… a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása, a szennyező anyagok csökkentése, az ökoszisztémák védelmét szolgáló természetvédelmi intézkedések, a növényi alapú étrend, valamint a gazdaság széndioxid-mentesre való átalakítása.” Mind lényeges, de a cikk elmulasztott megemlíteni egy másik, a Figyelmeztetésben kiemelt kulcstényezőt:
Népesség: A világ népességét stabilizálni kell – és ideális esetben fokozatosan csökkenteni – olyan keretek között, amelyek biztosítják a társadalmi integritást. Léteznek olyan bevált és hatékony szakpolitikák, amelyek erősítik az emberi jogokat, miközben csökkentik a termékenységi rátát és mérséklik a népességnövekedésnek az üvegházhatású gázok kibocsátására és a biológiai sokféleség csökkenésére gyakorolt hatását.
Az összefüggések figyelmen kívül hagyása és a bizonyítékok szerkesztése kizárja az éghajlatváltozás megfékezésének egyik legfontosabb tényezőjét. A Project Drawdown által számszerűsített egyiket, amely közel 100 politikai lehetőséget elemzett a széndioxid-kibocsátás minimalizálására, beleértve a “Reproduktív jogok és oktatás” címszó alatt az etikus népesedési megoldásokat. Ez utóbbiakat hatékonyabbnak találta, mint a sokat hangoztatott “technikai megoldásokat”, azaz az elektromos autókra való átállást, a légi közlekedés elkerülését vagy a több szélturbina építését – 30 év alatt 68,9 gigatonna szén-dioxid megtakarítással. Ezzel ez a megoldás a top 3 klímavédelmi megoldás közé tartozik, közvetlenül a növényi táplálkozásra való áttérés és az élelmiszer-pazarlás megszüntetése után, és valamivel megelőzi a szélenergia növelését.
Ahogy a Malala Alapítvány megjegyzi, az etikus népesedési megoldások sokkal többet nyújtanak, mint egy álló szélturbina. Elsősorban választási lehetőséget, jogokat és nagyobb életlehetőségeket biztosítanak lányok és nők százmilliói számára, és jobban felkészítik őket az éghajlatváltozással való megküzdésre, de másodsorban a jelentős, elkerülhető széndioxid-kibocsátásból származó “jót” is kínálnak:
Amikor a lányok iskolába járnak, megtanulják azokat a készségeket, amelyekkel leküzdhetik az éghajlattal kapcsolatos sokkhatásokat, például az időjárás-jelentések kockázatainak feldolgozásához és az azok alapján történő cselekvéshez szükséges kritikai gondolkodás képességét. A lányok oktatásába beruházó országokban sokkal kevesebb aszály és árvíz okozta haláleset fordul elő, mint azokban az országokban, ahol a lányok oktatása alacsonyabb szintű. Továbbá, ha minden lány minőségi oktatás révén gyakorolhatná szexuális és reproduktív egészségét és jogait, és hozzáférhetne a modern fogamzásgátláshoz, akkor a század végére 37-41%-kal lehetne csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagokból származó teljes kibocsátást.
– olvasható a közleményben.
Világszerte még mindig több mint 270 millió nő nem fér hozzá a családtervezéshez és nem rendelkezik választási lehetőséggel; közel 130 millió lány nem jár iskolába – ez a szám a népességnövekedés miatt az elmúlt években tovább nőtt. Az Egyesült Nemzetek Családtervezési Szövetsége (UNFPA) becslése szerint mintegy 70 milliárd dollárba kerülne 2030-ra a családtervezés mindenki számára történő megvalósítása. Nem egy hatalmas összeg – kevesebb mint egyharmada Elon Musk 274 milliárd dolláros személyes vagyonának. A Guttmacher Intézet számításai szerint ennek a szükségletnek a kielégítése 21 millióval kevesebb nem tervezett szülést, 46 millióval kevesebb abortuszt (50%-ban nem biztonságos, “hátsó utcai” abortuszokat) és 70 000 terhességgel összefüggő haláleset elkerülését eredményezné. Eddig azonban csak 9 milliárd dollárra vállaltak kötelezettséget.
Az ezen alapvető emberi jogok terén elért elégtelen előrehaladás és finanszírozás, különösen a legszegényebb országokban élő lányok és nők esetében, szégyenletes, tragikus és elkerülhető a rendelkezésre álló népesedési megoldások révén, amelyek egyben éghajlati megoldások is. Ahogyan Paul Hawken, a Project Drawdown alapítója megjegyezte, az összefüggések és a közös ügyek “nem lehetetlenek”:
A lányok oktatása megalapozza a lányok és nők, családjaik és közösségeik élettel teli életét. Ez egyben az egyik legerősebb rendelkezésre álló eszköz a kibocsátás elkerülésére a népességnövekedés megfékezésével.
A közös cél szinergiája, amely felszabadíthatja a finanszírozást, és félresöpörheti a “növekedéspárti” érdekeket, amelyek a COP27 és elődei során elfogták és lelassították az előrehaladást. Ehhez a tudomány őszinte elfogadására, az elavult sztereotípiák elhagyására, valamint az emberek és a bolygó érdekeinek az ideológia elé helyezésére van szükség.
Robin Maynard, igazgató, Population Matters
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
