A fosszilis energiahordozókról való gyors globális átállás kérdése komplex geopolitikai és közgazdasági kihívásokat vet fel.

A váltás szükségessége vitathatatlan a klímaváltozás elleni küzdelemben, de az ezt körülvevő realitások jelentős akadályokat jelentenek.

Összegyűjtöttem a kulcspontokat, mert ezekkel próbálom szemléltetni a problémákat, mely a kihívásokat jelenti:

1. Geopolitikai próbatételek

• Függőség a fosszilis energiahordozóktól: Számos ország, különösen azok, amelyek nagy mennyiségű fosszilis energiahordozót (például olajat, földgázt és szenet) termelnek, jelentős mértékben függ az ezekből származó bevételektől. Például Ausztrália, Oroszország, Szaúd-Arábia, és a többi Öböl-menti ország gazdasága nagyrészt a fosszilis energiahordozók exportján alapul. De még az USA is, – különösen az utóbbi években vált nagyobb mértékben fosszilis energiahordozó-exportőrré -, különösen a palagáz- és palaolaj-forradalom következtében. Egy gyors átállás súlyosan érintené ezeket az országokat, és destabilizációhoz vezetne.
• Nemzetközi energiapiac: A globális energiapiac szorosan összekapcsolódik, és egy ilyen gyors átállás az energiaellátásban komoly zavart okozhat. Az energiahordozók ára szélsőséges ingadozásokat mutathat, amely világszerte gazdasági bizonytalanságot okozna.
• Politikai ellenállás: A fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos politikai és gazdasági érdekek rendkívül erősek. Számos ország politikai vezetése szoros kapcsolatban áll a fosszilis ipar képviselőivel, és jelentős lobbitevékenység zajlik a fosszilis energiahordozók folyamatos használatának fenntartása érdekében.

2. Gazdasági próbatételek

• Infrastruktúra: A jelenlegi globális energiaellátás jelentős része a fosszilis energiahordozókra épült, és ezek lecserélése hatalmas beruházásokat igényel. A megújuló energiaforrások (napenergia, szélenergia, vízenergia, biomassza stb.) infrastruktúrája fejlesztésre szorul, ez időigényes és költséges folyamat.
• Munkaerő és foglalkoztatás: A fosszilis iparágakban dolgozó emberek milliói veszítik el a munkájukat a gyors átállással. Az új, megújuló energiaforrásokra épülő gazdaság nem biztos, hogy azonnal képes felszívni ezt a munkaerőt, ami társadalmi és gazdasági problémákat okozhat.
• Technológiai korlátok: Bár a megújuló energiaforrások technológiája gyorsan fejlődik, még mindig vannak kihívások, például az energiatárolás terén. A jelenlegi akkumulátor-technológia nem képes még teljes mértékben kielégíteni a globális energiaszükségleteket, különösen a fosszilis energiahordozók által biztosított stabil energiaellátás mellett.

3. Fenntarthatóság és Energiaigény

• Növekvő energiaigény: A globális energiaigény folyamatosan növekszik, különösen a fejlődő országokban, ahol az iparosodás és a gazdasági növekedés nagy mennyiségű energiát kíván. Ez a növekvő energia mennyiség nehezen elégíthető ki kizárólag megújuló forrásokból, különösen egy gyors átállás esetén.
• Energiaigények igazságtalansága: A gazdagabb országok általában jobban felkészültek a megújuló energiára való átállásra, míg a szegényebb országok nehézségekbe ütköznek. A fosszilis energiahordozóktól való gyors átállás súlyosan érintheti azokat az országokat, amelyek még nem rendelkeznek megfelelő alternatív energiaforrásokkal.

4. Realizmus a Klímaváltozás Elleni Küzdelemben

• Lépésről lépésre való átállás: Sok szakértő úgy véli, hogy egy fokozatos átállás lenne a legreálisabb és fenntarthatóbb megközelítés. Ez lehetővé tenné az infrastruktúra fokozatos fejlesztését, a munkaerő átképzését, és az energiapiac stabilizálását. A legjobb megközelítés a klímasemlegesség megkövetelése, ugyanis a kibocsátások kiegyenlítése karbonkreditek vásárlásán keresztül, globálisan is egyre nagyobb forrásokat biztosít az infrastruktúrák folyamatos fejlesztéséhez.
• Hibrid megközelítés: A fosszilis energiahordozók és a megújuló energiaforrások együttes használata átmeneti megoldást nyújthat, amíg a technológiai és gazdasági feltételek nem teszik lehetővé a teljes átállást.

A fosszilis energiahordozóktól való gyors globális átállás rendkívül nehéz, és sok szempontból jelenleg megvalósíthatatlannak tűnik a fent említett geopolitikai és gazdasági tényezők miatt. A fenntarthatóság felé vezető út valószínűleg fokozatos átállást, technológiai innovációkat és nemzetközi együttműködést igényel. Az átállás iránti sürgetés azonban egyre nagyobb, különösen a klímasemlegesség és karbonsemlegesség elérése érdekében. Ugyanakkor a klímasemlegesség és karbonsemlegesség elérése erős ösztönzőt jelent az innováció számára. Az olyan technológiák fejlesztése, mint a megújuló energiaforrások (nap, szél, geotermikus energia), az energiahatékonyság, a zöld hidrogén, valamint az energiatárolási megoldások (például akkumulátorok) kulcsfontosságúak a fosszilis energiahordozók helyettesítésében. A karbonsemlegesség követelménye előmozdítja a zöld befektetések növekedését, például megújuló energiaforrások, energiahatékonysági projektek és fenntartható infrastruktúrák fejlesztését. A befektetők és pénzügyi intézmények egyre inkább érdekeltek a karbonsemleges beruházások támogatásában, ami gyorsítja az átállást.
A klímasemlegességi célok integrálása a nemzeti politikákba (például a megújuló energiaforrások növekvő arányára vonatkozó célok, a fosszilis üzemanyagok fokozatos kivonása) közvetlenül hozzájárul a fosszilis energiahordozóktól való gyorsabb átálláshoz. A kormányok támogathatják a tiszta energiákat és megújuló technológiákat különféle ösztönzőkkel, például adókedvezményekkel, támogatásokkal és szabályozásokkal, amelyek előnyben részesítik a fenntartható energiaforrásokat a fosszilisekkel szemben. Mindezt egy nagyon egyszerű szabályozáson keresztül, a klímasemlegesség megkövetelésével.
A klímasemlegességre való törekvés növeli a lakosság környezettudatosságát és az energiafogyasztás átalakítására irányuló hajlandóságot. Ha az emberek elfogadják a megújuló energiaforrásokat, ezzel csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet, ez pedig felgyorsítja az átállást.

A klímasemlegesség vagy a karbonsemlegesség megkövetelése jelentős ösztönző a fosszilis energiahordozóktól való gyorsabb átállásra. Ez előmozdítja a technológiai innovációkat, gazdasági átalakulásokat, politikai intézkedéseket és társadalmi változásokat, amelyek mind hozzájárulnak az átállás gyorsításához. Azonban az átállás mértéke és üteme számos tényezőtől függ, beleértve a politikai akaraterőt, a technológiai fejlődést és a globális együttműködést.

Ezen a ponton meg kell említsem a vezetők szerepét és megítélését. Etikai szempontból elgondolkodtató kérdés, ami felveti annak a felelősségét, hogy a vezetők hogyan viszonyulnak a klímaváltozáshoz, amely már most is súlyos következményekkel jár az emberek életére, egészségére és megélhetésére. Egyre többen érvelnek amellett, hogy a klímaváltozás elleni fellépés elmulasztása morális felelősséget von maga után, különösen ha az tudatosan történik, és jelentős károkat okoz a jelenlegi és jövő generációknak.

• Azok a politikai és gazdasági vezetők, akik a fosszilis energiahordozókra támaszkodó rendszerek fenntartása mellett érvelnek, egyre nagyobb társadalmi és politikai nyomásnak vannak kitéve. A klímatudatos polgárok, szervezetek és mozgalmak (pl. Fridays for Future, XR) követelik a felelősségvállalást, és nyomást gyakorolnak a vezetőkre, hogy gyorsítsák fel az átállást.
• A piacok és a befektetők is egyre inkább a fenntartható megoldásokat részesítik előnyben, ami gazdasági nyomást gyakorol a fosszilis energiahordozókban érdekelt vállalatokra. Azok a vezetők, akik figyelmen kívül hagyják ezt a tendenciát, hosszú távon veszélyeztethetik országuk gazdasági versenyképességét és stabilitását.
• Egyes jogászok és klímaaktivisták arra törekszenek, hogy a klímaváltozással kapcsolatos felelősségvállalás kérdését bírósági úton is érvényesítsék. Ennek egyik példája, hogy különböző országokban peres ügyeket indítottak a kormányok és vállalatok ellen, amiért nem tettek eleget a klímaváltozás megfékezésére.

Míg a fosszilis energiahordozók használatának fenntartása etikai és morális szempontból súlyos következményekkel jár, ahogy már egyre inkább tapasztaljuk, különösen a klímaváltozás súlyosbodásával, jogilag még nem minősül emberiség elleni bűncselekménynek az „ökocid”, mert az ezekre vonatkozó jogi keret szigorú, és a szándékosság, valamint az áldozatok közvetlen támadása kulcsfontosságú elemek. A fosszilis energiahordozók támogatása és a klímaváltozás közötti kapcsolat közvetett, és sokkal inkább gazdasági és politikai döntések sorozatából adódik, mint közvetlen támadásokból. A politikai és társadalmi nyomás azonban egyre erősebb, és a felelősségre vonás iránti igény is növekszik. Az átállás gyorsítása érdekében a nemzetközi együttműködés, a szabályozási keretek szigorítása és a társadalmi tudatosság növelése alapvető fontosságú.

Rampasek László A.