“Az egyik legnagyobb a rekordok közül”: Észak-Amerikánál is nagyobb ózonlyuk nyílik az Antarktisz felett.
Műholdas adatok azt mutatják, hogy az idei ózonlyuk az Antarktisz méretének mintegy kétszeresére nőtt. A kutatók szerint a Tonga víz alatti vulkán tavaly év eleji kitörése részben felelős lehet a hatalmas hiány kialakulásáért.
Az Antarktisz felett megnyíló idei ózonlyuk szimulációja az Európai Űrügynökség Copernicus Sentinel-5P műholdja által gyűjtött adatok alapján. (A kép forrása: ESA/Copernicus Sentinel adatai (2023)/feldolgozta: CAMS/ECMWF).
Az Antarktisz felett az idén keletkezett lyuk az egyik legnagyobb, amelyet valaha láttak – derül ki a műholdas adatokból. A szakértők szerint a Földet a Nap káros ultraibolya sugaraitól védő pajzson keletkezett hatalmas rést a Tonga víz alatti vulkán 2022 elején történt kitörése okozhatta.
Az ózonréteg a Föld légkörének egy rétege a felszín felett 9 és 18 mérföld (15 és 30 kilométer) között, ahol magas az ózon koncentrációja – az oxigénmolekulák egy olyan típusa, amelyben kettő helyett három atom van. Az ózonréteg blokkolja a Napból érkező káros ultraibolya (UV) sugárzást, amely védelem szükséges a különböző életformák, köztük az ember túléléséhez.
1985-ben a kutatók felfedezték, hogy a Föld sarkvidékei fölött nagy lyuk keletkezett az ózonrétegben, és hogy a fluorozott-klórozott szénhidrogének (CFC-k) – az aeroszolos dobozokban, csomagolóanyagokban és hűtőszekrényekben akkoriban gyakran használt vegyi anyagok – reakcióba lépnek a Föld légkörében lévő ózonréteggel, csökkentve az ózonszintet. Ez vezetett ahhoz, hogy a nemzetközi közösség 1989-ben betiltotta a CFC-ket, ami lehetővé tette, hogy az ózonszint idővel helyreálljon.
Az ózonrétegben azonban a sarkvidékek felett még mindig keletkeznek hiányok a téli hónapokban, amikor a hideg levegő sarki sztratoszférafelhőket (PSC) hoz létre – apró jégkristályokból álló, néha szivárványszínűnek tűnő, rendkívül magas felhőket -, amelyek tovább csökkentik a sarkok felett található, amúgy is korlátozott ózonmennyiséget.
Az Európai Űrügynökség (ESA) szerint, amely a Copernicus Sentinel-5P műholddal figyeli az ózonlyukat, az Antarktisz feletti ózonlyuk idén szeptember 16-án érte el a maximális méretét, amikor is 26 millió négyzetkilométeren (10 millió négyzetmérföldön) tetőzött. Ez nagyjából akkora terület, mint Észak-Amerika, háromszor akkora, mint Brazília, Oroszország és Kína együttvéve, illetve körülbelül kétszer akkora, mint maga az Antarktisz.
Az ózonlyuk szeptember 16-án érte el maximális méretét. (A kép forrása: ESA/Copernicus Sentinel adatai (2023)/feldolgozta a DLR)
“A 2023-as ózonlyuk korán elindult, és augusztus közepe óta gyorsan nőtt” – mondta Antje Inness, a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központjának kutatója a közleményben. Ez “az egyik legnagyobb ózonlyuk, amelyet valaha is feljegyeztek” – tette hozzá.
A hatalmas rés a Hunga Tonga-Hunga Ha’apai víz alatti vulkán kitörésének tudható be, amely több mint 100 hirosimai bomba erejével robbant fel, és az eddigi legmagasabb feljegyzett kitörési felhőt hozta létre, amikor 2022 januárjában felrobbant – mondták a kutatók.
Műholdfelvétel a Tonga kitöréséről 2022. január 15-én. (A kép forrása: NASA)
2022 augusztusában tudósok egy külön csoportja arra figyelmeztetett, hogy a kitörés destabilizálhatja az ózonréteget, miután több mint 50 millió tonna víz került a felső légkörbe, ami a légköri víz mennyiségének 10%-os növekedésével egyenértékű. A tudósok szerint a vízgőz tovább destabilizálhatja az ózonréteget, miután ionokra, azaz töltött molekulákra bomlik, amelyek a CFC-khez hasonlóan reagálnak az ózonnal. Az ESA szerint a vízgőz növeli a PSC-k kialakulásának esélyét a sarkvidékeken is.
Most úgy tűnik, hogy ezeknek a tudósoknak igazuk volt, mondta Inness. De további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megerősítsék az idei ózonlyuk és a kitörés közötti kapcsolatot – tette hozzá.
Szivárványszínű sarki sztratoszférafelhők (PSC) az izlandi Jökultindur-hegy csúcsa felett az Északi-sarkvidéken lefényképezve idén január 25-én. (A kép forrása: Jónína Guðrún Óskarsdóttir)
A két pólus feletti ózonlyukak természetes változékonyságot mutatnak, ami szintén szerepet játszhatott az idei óriási hiány kialakulásában. 2019-ben az Antarktisz ózonlyuka a feljegyzések szerint a legkisebb méretűre zsugorodott, ami a szokatlanul meleg hőmérsékletnek köszönhető, amely megakadályozta a PSC-k kialakulását. 2020 és 2022 között azonban az ózonlyuk mérete évről évre nőtt, mivel a hidegebb hőmérsékletek visszatértek.
Az idei El Niño esemény is játszhatott egy kis szerepet a sarkok körüli hőmérséklet változásában, de ez az összefüggés jelenleg nem világos.
Bár a jelenlegi ózonlyuk az egyik legnagyobb, amit valaha láttak, nincs ok a pánikra, mondták az ESA kutatói. Az ózonlyuk alatti terület nagyrészt lakatlan, és néhány hónapon belül ismét teljesen bezárul. Ha a CFC-k szintje alacsony marad, akkor az ózonréteg 2050-re teljesen helyreáll – tették hozzá.
Forrás: Live Science | Szerző: Harry Baker, aki a Live Science brit munkatársa.
Tengerbiológiát tanult az Exeteri Egyetemen (Penryn campus), és a diploma
megszerzése után elindította saját blogoldalát, a “Marine Madness”-t,
amelyet más óceánrajongókkal együtt továbbra is vezet. Emellett érdekli az evolúció,
az éghajlatváltozás, a robotok, az űrkutatás, a környezetvédelem és minden, ami megkövesedett.
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
