A teljes szövegkönyv elolvasása

Nagyon köszönöm a meleg fogadtatást! Tíz év telt el a Párizsi Megállapodás óta. A világ minden egyes nemzete, 195 nemzet beleegyezett abba, hogy a század közepére megpróbálja elérni a nettó nullát. Hadd foglalkozzak e nagy feladattal! Egy nemzet, csak egy, elindította a kilépési folyamatot: a Trump-kormányzat végrehajtási utasításokat helyezett hatályon kívül, és nemzetközi éghajlatvédelmi szervezetekből lépett ki. Ún. energetikai vészhelyzetet hirdettek ki, hogy előnyben részesítsék a fosszilis tüzelőanyagokat. Fokozatosan megszüntették a tiszta energia kormányzati támogatását.

Ezt tartsák szem előtt! Trump első négyéves ciklusa alatt megduplázták a beruházásokat az energiaátállásba. Több mint kétszeresére nőtt a napenergia kapacitása. Az elektromos járművek értékesítése megduplázódott. Első ciklusa alatt közel 50%-kal nőtt a szélenergia-kapacitás. Az első négy évében az új energia 60%-a megújuló energiából származott, a szénipari beruházások pedig csaknem 20%-kal csökkentek. Szóval vannak jó hírek és rossz hírek is. Sok minden történt az elmúlt 10 évben.

De szeretném feltenni ezt a kérdést. A fosszilis tüzelőanyag-ipar figyelmen kívül akarja hagyni a csodálatos jó hírt. Vágyálomnak nevezik a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a világ a párizsi tárgyalásokon tett. Követelik, hogy hagyjanak fel a fosszilis tüzelőanyagok elégetésének csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel. Új nézetet támogatnak, amelyet „klímarealizmusnak” neveznek.

A klímarealisták szerint abba kell hagyni a klímaválság fő okának kezelésére irányuló erőfeszítéseket, miközben a válság oka 80%-ban a fosszilis tüzelőanyagok égetése, és szinte kizárólag az alkalmazkodásra kell összpontosítanunk. Alkalmazkodásra szükségünk van. Sokan szenvednek, de szeretnénk-e jelentősen növelni azok számát, akiknek e nehézségeket és szenvedéseket muszáj átélniük, ahelyett hogy a válság okával foglalkoznánk, és megoldnánk az éghajlatválságot? Az éghajlati realizmus szerint a múltban az energiaátmenetek nagyon lassan zajlottak, tehát nincs jogunk azt feltételezni, hogy a jövőben gyorsabban mehetnének végbe, mint a történelmi realitás mutatja, annak ellenére, hogy az emberi civilizáció forog kockán. Az ún. klímarealistáknak az éghajlati válság megoldás célja sokkal kevésbé fontos, mint más célok, mint pl. a fejlődő országok energiaellátásának növelése, ami nyilvánvalóan fontos, ezzel foglalkozunk. De ehhez nyilván több fosszilis tüzelőanyagot akarnak elégetni. Az éghajlati realizmus szerint észszerűtlen felhagyni a légkör szennycsatornakénti használatával a fosszilis tüzelőanyagok égéstermékeihez és más kibocsátásokhoz. Ehelyett továbbra is a légkört kell nyitott szennycsatornaként használnunk.

Az éghajlati realizmussal kapcsolatban van pár kérdésem. Reális-e figyelmen kívül hagyni az egy-két milliárd éghajlati menekültet, akiknek – ahogy klímatudósok erre figyelmeztetnek – 2050-re a klímaválság miatt át kell lépniük országuk határát, vagy hazájukon belül kell majd költözniük? Ismert, hogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedik. A 10 legforróbb év volt az utóbbi tíz. A 2024-es év volt a történelem legmelegebb éve. Tegnap a Perzsa-öböl egyes részein 52,6 °C volt. Fahrenheit-skálán ez 126,7 fok. Pár napja Pakisztánban 50,5 °C volt. Ez 122,9 Fahrenheitben. Figyelmeztetnek, hogy a hőmérséklet és a páratartalom emelkedésével az embernek élettanilag ma kibírhatatlan kevés terület 2070-re drámaian megnő, hacsak nem teszünk valamit e sűrűn lakott vidékek megvédésére. Reális-e figyelmen kívül hagyni a válságot? Nézzük meg, mit tett néhány millió klímamenekült az önkényuralom és az ultranacionalizmus előmozdítása érdekében! Hogyan kezelhetnénk egy-két milliárdot a következő 25 évben? Itt, Kenyában már 800 000 menekült él, közülük 300 000 ezen a helyen, ahol az USAID csökkentése most 70%-kal csökkenti az élelmiszersegélyt. Ezt értik alkalmazkodáson?

Azt is meg kell kérdeznünk, hogy reális-e figyelmen kívül hagyni a világgazdaságot érintő pusztító károkat? A világ egyes térségeire már nem kötnek biztosítást. Ezt látjuk az USA-ban: megszüntetik a biztosításokat. Nem lehet megújítani a biztosításokat. Láttuk az előrejelzéseket, hogy a következő 25 évben 25 billió dollárt veszíthetünk, csupán a világ lakóingatlanainak értékvesztése miatt. A következő fél évszázadban a Deloitte szerint 178 billió dollárba kerülne a gazdaságnak, ha nem cselekszünk. De ha cselekszünk, akkor 43 billió dollárral növelhetjük a világgazdaságot.

Egyik tanárom azt mondta, hogy újra és újra ugyanaz a választás elé kerülünk az életben. Választanunk kell a bonyolult helyes és a könnyű hibás között. Nehéz helyesen döntenünk, de még nehezebb elfogadni azt, ami könnyű rossznak tűnik.

Reális-e figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Grönland jelenleg óránként 30 millió tonna jeget veszít? Az Antarktiszon évtizedről évtizedre gyorsul a jégolvadás. Láttuk, hogy az elmúlt 20 évben megduplázódott a tengerszint emelkedésének üteme, és ez drámaian folytatódik. Reális-e figyelmen kívül hagyni a gyorsan növekvő éghajlati válságot, az előforduló szélsőséges eseményeket, amelyek gyakorlatilag minden este a tévéhírekben olyan, mint természetjárás a Jelenések könyvéből. Az elmúlt évtizedben 3,5 billió dollár volt a veszteség. Az a tény, hogy a tudósoknak évtizedekkel ezelőtt teljesen igazuk volt, amikor pont e következményeket jósolták meg, arra kellene sarkalljanak, hogy kissé több figyelmet fordítsunk arra, amit előre jeleznek az elkövetkező évekre, ha nem cselekszünk. A tavalyi aszály, ami azóta is tart, a történelem legsúlyosabb aszálya a brazíliai Amazonasnál. Kolumbiában az Amazonas folyó 90%-a kiszáradt. Ez a harmadik év egymás után, amikor ilyen hatalmas tüzek vannak Kanadában. Amikor Tennesseeből repültem ide, Nashville-ben, Tennesseeben éreztük a kanadai erdőtüzek füstjét. A helyzet még egyre romlik. Az erdőtüzek gyakorisága megduplázódott az elmúlt 20 évben, és még tovább növekszik. Reális-e figyelmen kívül hagyni az éghajlati válság súlyos egészségügyi hatásait? Az Egészségügyi Világszervezet már régóta figyelmeztet, hogy súlyos egészségügyi veszély fenyegeti az emberiséget. A múlt héten a Manchesteri Egyetem új tanulmányt adott ki, amely figyelmeztet, hogy a következő 15 évben a növekvő hőmérséklet és csapadék miatt három gombafaj jelentős fertőzésveszélyt jelent emberek millióira. Az a tény, hogy a gombák abba a tartományba kényszerülnek, ahol fenyegethetik az embereket, nem fikció. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó levegőszennyező részecskék évente csaknem kilencmillió embert ölnek meg. Évente csaknem hárombillió dollárba kerül az energia és a petrolkémiai termékekért elégetett fosszilis tüzelőanyag. Hadd mutassak példát az USA-ból! Az ún. Cancer Alley a New Orleanstól a louisianai Baton Rouge-ig tartó rész, a vörös tollak részecskeszennyezést jelölnek, amelyet az emberek belélegeznek. A zöld területek többségi kisebbségűek, többnyire afroamerikai területek. A Cancer Alley közepén, a louisianai Reserve-ben, a legmagasabb a rák aránya az USA-ban, az országos átlag ötvenszerese, és még több petrolkémiai létesítményt akarnak elhelyezni oda. Reális-e teljesen figyelmen kívül hagyni az óceánok savasodását? 30%-kal nagyobb a savtartalmuk, mint az ipari forradalom előtt, és az összes hő 93%-át elnyeli az óceán. Ezért vannak veszélyben a korallzátonyok. Jelenleg 84%-uk veszélyben van. Nagy területeken elpusztulnak. Ez az oka annak, hogy a halak zöme veszélyben van. Az összes halfaj 40-60%-a rendkívül veszélyeztetett, mivel a folyók és torkolatok, ahol ívásuk van, és embrionális stádiumukban vannak, továbbra is melegednek. A bolygón élő összes faj 50%-át kihalás fenyegeti. Reális-e ezt figyelmen kívül hagyni?

A Szentírás szerint Noé parancsot kapott, hogy mentse meg a Föld fajait. Erkölcsi kötelezettségünk is van.

Reális-e figyelmen kívül hagyni az édesvízhiány-válság előrejelzéseit? Már 40%-os a vízhiány. A Himalájában található hegyi gleccserek olvadékvízétől függ a világnépesség egynegyedének vízellátása. De attól függően, hogy cselekszünk-e vagy sem, e gleccserek 80%-a eltűnik ebben a században. Tehetünk valamit.

Svájcban ezt teszik: egy 600 éves várost teljesen elpusztított a jéglavina. Most alkalmazkodnak. Ez reális, hogy fehér lapokat helyeznek a gleccser többi részére? Isten áldja meg őket, remélem, hogy sikerül, de ezekre a szélsőséges intézkedésekre kényszerülnek, hogy ne kelljen csökkentsék a fosszilis tüzelőanyagok égetését, mert a fosszilis tüzelőanyag-ipar, valamint olajipar és pénzügyi szövetségeseik irányítják a politikát. Sok városban, különösen olyan helyeken, mint India, a kutak kiszáradnak. Bengaluruban négymillió embernek kell odaszállított drága vizet vásárolnia, mert a kutaik kiszáradtak. Mi a helyzet az élelmiszerválsággal, amelyet a tudósok jósolnak? Reális-e ezt is figyelmen kívül hagyni csak azért, hogy ne tegyünk semmit a fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás csökkentéséért?

Miért hagyják figyelmen kívül az ún. klímarealisták a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváinak csodálatos költségcsökkenéséről szóló minden jó hírt? Talán azért, mert üzleti modelljük veszélyben van? Ha van olcsóbb, tisztább alternatíva, amelyik sokkal több munkahelyet teremt, akkor talán hiba csúszott a számításaikba. De mindannyian részesedünk ebből. Ez okozhatja, hogy következetesen tévedtek eddigi előrejelzéseikben. Pl. az ExxonMobil a Párizsi Megállapodás évében vállalta, hogy 2040-re 840 gigawatt lesz a napenergia-kapacitása. Idén már megháromszoroztuk azt a számot, amelyet csak 15 évvel későbbre terveztek.

(Taps)

Ugyanebben az évben az OPEC azt tervezte, hogy az elektromos járművek értékesítése alig fog növekedni. Hát tévedtek. Íme a mostani helyzet. Az eddigi tényleges értékesítés. Ugyanebben az évben az OPEC előrejelzése szerint egyszerűen irreális, hogy a napenergia valaha is versenyképes legyen a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével, és most ez messze a legolcsóbb villamosenergia-forrás az egész történelemben.

Sokan meglepődtünk, hogy milyen gyorsan csökkennek ezek a költségek. Az Oxfordi Egyetem 3000 korábbi előrejelzést vizsgált, és az előrejelzett átlagos csökkenés évi 2,6% volt. A valóságban évente 15%. Mikor összehozunk egy ilyen számot, az elég nagy eltérésnek számít. Íme a Nemzetközi Energiaügynökség korábbi előrejelzései évekre lebontva. Íme a valóság! Egészen rendkívüli! (Taps)

Istenem, senki sem tudta elképzelni, hogy ez ilyen hihetetlen lesz. De ez van, és a szemünk előtt fejlődik, és még mindig figyelmen kívül akarják hagyni.

2015 óta kétszer annyi napenergiát telepítettek a világon, mint az összes fosszilis tüzelőanyag együttvéve. Az üzemanyag-források magasan kiugró győztese a napenergia. Az elektromos járművek 34-szeresére nőttek a Párizsi Megállapodás óta. Kínában a járműeladás 52%-a már elektromos autó, és öt éven belül előrejelzések szerint az összes autóértékesítés 82%-a elektromos jármű lesz. Egyébként Kína áprilisban 45 gigawatt új napenergiát telepített egy hónap alatt. Ez 45 vadonatúj atomreaktornak felel meg egy hónap alatt. Valójában hihetetlen, hogy mi történik, és e tisztaenergia-technológiák költsége drámaian csökkent, különösen a napenergiáé. Még drámaibb a közüzemi méretű akkumulátorok költsége, amely 87%-kal csökkent. Ez is sokat számít.

De meg kell említsem, hogy valamiben igazuk van ún. klímarealistáknak. E haladás ellenére még mindig túl lassan haladunk a Párizsi Megállapodás céljainak elérésével. Fel kell gyorsítanunk. Képesek vagyunk rá. De a legfőbb ok, amiért nem tudtunk gyorsabban haladni, az a heves ellenállás volt gyakorlatilag minden szakpolitikai javaslattal szemben, amely megpróbálta felgyorsítani az átmenetet, és csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátást. A fosszilis tüzelőanyag-ipar pedig rengeteg ragyogó, csillogó tárggyal terelte el a nyilvánosság figyelmét, és félrevezetett, hogy nincs más megoldás, mint a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentése. Pl. a szén-dioxid-megkötés és -tárolás, valamint a közvetlen levegőbefogás és a műanyagok újrahasznosítása. Sokkal hatékonyabban kötik le a politikusokat, mint a kibocsátásokat. Rabul ejtett…

(Taps)

Rabul ejtett politikusokat és döntéshozóikat alkalmaznak, hogy megzavarják a nyilvánosságot. Íme példa rá. Tony Blair az alapítványa nevében beszélt, hogy az alapítvány hatalmas finanszírozást kap Szaúd-Arábiától, az Egyesült Arab Emírségektől, Azerbajdzsántól stb. Azt mondta: “A csata középpontjában a szén-dioxid-lekötés és közvetlen szén-dioxid-leválasztás kell legyen.” Jobban értesült is lehetne. Upton Sinclair évekkel ezelőtt azt írta az USA-ban: „Nehéz rávenni valakit, hogy megértsen valamit, ha a jövedelme attól függ, hogy ne értse meg.” A jövedelem az alapítványhoz kerül, ahogy én értem.

De itt van a szén-dioxid-lekötés. Ezek működnek. Ezekre kértek engedélyt. A nagy nyilvános bejelentések ezekről szóltak. Nézd, szén-dioxidot kötünk le! Nem kell csökkentenünk a fosszilis tüzelőanyag égetést. Mindent lekötünk, ahogy kijön a kéményen. Ez csalás! Ez a tömeg megtévesztése, hogy megpróbálják megváltoztatni az eljárást, és kedvük szerint igazítsák. Mivel maguk mellé állították a politikusokat, kényszerítették az adófizetőket szerte a világ minden tájáról, hogy támogassák a fosszilis tüzelőanyagokat. Támogassák az emberiség jövőjének megsemmisítését! Mi történne, ha megszabadulnánk ezektől a támogatásoktól? A Nemzetközi Valutaalap azt mondta, hogy 4,4 billió dollár megtakarítást érnénk el, ami valójában pontosan az összeg, amelyre szükségünk van a megújuló energiára való áttérés finanszírozásához. Innen származhat a nagy összeg. Sok életet is megmentenénk, és öt év alatt egyharmadával csökkentenénk a kibocsátást, és csökkentenénk a jövedelemegyenlőtlenséget.

Tehát reális-e figyelmen kívül hagyni a világ pénzügyi infrastruktúrájának sürgős reformját, hogy megfelelően fektessünk be az éghajlati válság ellen? A finanszírozás nagy része magánforrásokból származik, de a fejlődő országok nem kapnak ebből részesedést. Meg kell reformálnunk az erre vonatkozó irányvonalat, mert a várható kibocsátásnövekedés 100%-a a fejlődő országokból származik. Hamarosan hatalmas kibocsátáscsökkentést fogunk látni. Lehet, hogy már elkezdődött, különösen Kínában az összes megújuló energiával, de a fejlődő országokban növekedés következik. Mégis a világ finanszírozásának kevesebb mint 19%-át kapják a tiszta energiára, de a pénz csaknem 50%-át zúdítják még több fosszilis tüzelőanyagra. Csak Floridában több napelem található, mint az egész afrikai kontinensen. Ez szégyen, mert Afrikában van a világ napenergia-forrásainak 60%-a, de a megújuló energiaforrásoknak csupán 1,6%-a.

De nézzük meg, mi történik a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló beruházásokkal Afrikában! Van gázleágazás. Ezek mind új létesítmények, háromszor annyi fosszilis tüzelőanyag-csővezeték épül és építése tervezett Afrikában, mint egész Észak-Amerikában. Vegyük azokat az LNG-terminálokat, egynek a költsége – 71 épülőben van, 31 már létező – 25 milliárd dollár. Ez pontosan akkora összeg, amely univerzális energia-hozzáférést biztosítana egész Afrikában. Nagyobb körültekintéssel kellene elkölteni ezt a pénzt. A megújuló energiához hozzájutás finanszírozása helyett inkább az erőforrásokat akarják Afrikából exportálni, semmint az afrikaiaknak hagynák meg őket. Afrikában a nap- és szél potenciálja 400-szor nagyobb, mint a fosszilis tüzelőanyagokból származó potenciális energia. Afrika minden egyes országa 100%-os energiaszükségletét fedezhetné földjének kevesebb mint 1%-át használva. A legtöbb ország esetében, beleértve az USA-t is, ez földjének kevesebb mint 0,1%-a.

Mi mást hagynak még figyelmen kívül? Figyelmen kívül hagyják, hogy a nap- és a szélenergia esetén nem kell szembenézni az üzemanyag-ellátási lánc kockázatával, nem kell szembenézni az üzemanyag áringadozásával. Nézzük meg, mi történik az energia, az olaj és a gáz áremelkedésével a közel-keleti háború miatt! Valójában egyáltalán nem lehet megállapítani éves üzemanyagköltséget. Ebbe az irányba kellene haladnunk, nem utolsósorban azért, mert minden elköltött dollár háromszor annyi munkahelyet teremt, mint a fosszilis tüzelőanyagokra fordított dollár. Miért hagyják figyelmen kívül azt a tényt is, hogy a metán ugyanolyan káros, mint a szén, amikor a szivárgások keletkeznek, és szivárgások elkerülhetetlenek. Jelenleg az Európai Unióban a fosszilis tüzelőanyag-lobbisták a lehető legkeményebben vitatkoznak, hogy megakadályozzák a metánszivárgás kezelésére vonatkozó jogszabályokat, mert úgy gondolják, hogy ez költséget jelent nekik.

Tehát mi áll valójában e szemtelen ún. klímarealista elmélet hátterében? Lehet, hogy kicsit pánikba esnek a piacok elvesztésétől? Az IEA előrejelzése szerint a következő évek lesznek az összes fosszilis tüzelőanyag csúcsévei. A Párizsi Megállapodás óta teljes fordulatot tapasztalunk a beruházások nagyobb részének felhasználásában, és a kibocsátások már több ilyen ágazatban is elérhették a csúcsot. A Climate TRACE szerint pontosan mérik a csúcsot. Még nagyobb figyelmet igénylő ágazatok: mezőgazdaság, acélipar stb. De tavaly, ha megnézzük a világszerte beépített összes új villamos energiát, annak 93%-a megújuló, többnyire napenergia volt. Tehát az IEA már rég felhívta a figyelmünk, hogy rendelkezünk minden szükséges technológiával és bevált bevezetési modellekkel, hogy 50%-kal csökkentsük a kibocsátást ebben az évtizedben, és világos tervek vannak a maradék 50%-ra.

Barátom Tennesseeben azt mondta: „Ha Isten azt akarná, hogy korlátlan szabad energiánk legyen, óriási fúziós reaktort helyezett volna az égre.” Ha megnézzük, mennyi időbe telt egy gigawatt napenergia telepítése 20 évvel ezelőtt – egy teljes év. Most már 15 órába telik, és még mindig csökkenőben van.

Tehát itt van, amiben úgy gondolom, hogy az ún. klímarealisták leginkább tévednek: Nem hiszik, hogy mi, akik ezen a bolygón élünk, képesek vagyunk megtenni a jövőnk megmentéséhez kellő változtatásokat. Az USA történelmének legnagyobb elnöke, Abraham Lincoln így fogalmazott: „Súlyos válság idején nehezen alakul ki lehetőség. Fel kell nőnünk az alkalomhoz. Új ügyhöz megújult gondolkozás kell.”

Úgy gondolom, hogy emberi lényekként képesek vagyunk felismerni, hogy túlélésünk forog kockán, és gyorsabban kell haladnunk, annak ellenére, hogy a nagy szennyezők hátterében politikai és gazdasági erő van, amely akadályozni próbál minket.

Megvan minden, amire szükségünk van. Az emberek változást követelnek. Az egyetlen dolog, amiről azt mondják, hogy hiányzik, az a politikai akarat. De ne feledjék, hogy a politikai akarat önmagában megújuló erőforrás. Menjünk ki, és újítsuk meg!

Köszönöm, köszönöm szépen.

(Taps és ujjongás)

Fordította: Lőrinczy Réka
Lektorálta: Pallós Péter