A karbonkreditek kereskedelme segíthet a vállalatoknak – és a világnak – elérni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó ambiciózus célokat.
Egyre több vállalat vállalja, hogy saját üvegházhatásúgáz-kibocsátásának minél nagyobb mértékű csökkentésével segít megállítani az éghajlatváltozást. Sok vállalkozás azonban úgy találja, hogy nem tudja teljesen megszüntetni a kibocsátását, vagy még csak nem is tudja olyan gyorsan csökkenteni, mint szeretné. A kihívás különösen nehéz azoknak a szervezeteknek, amelyek a nettó nulla kibocsátás elérését tűzték ki célul, ami azt jelenti, hogy annyi üvegházhatású gázt távolítanak el a levegőből, amennyivel hozzájárulnak annak mennyiségéhez. Sokak számára szükség lesz arra, hogy karbonkrediteket használjanak a kibocsátás kiegyenlítéséhez, amelytől más módon nem tudnak megszabadulni.
Az önként (és nem megfelelési céllal) vásárolt szén-dioxid-kibocsátási egységek (karbonkreditek) piaca más okokból is fontos. Az önkéntes karbonkreditek magánfinanszírozást irányítanak olyan éghajlat-változási projektekbe, amelyek egyébként nem indulnának el. Ezek a projektek további előnyökkel járhatnak, például a biológiai sokféleség védelme, a szennyezés megelőzése, a közegészségügy javítása és munkahelyteremtés. A karbonkreditek emellett támogatják az újonnan megjelenő éghajlati technológiák költségének csökkentéséhez szükséges innovációba történő beruházásokat. Az önkéntes szén-dioxid-piacok kiterjesztése pedig megkönnyítené a tőke mozgósítását a globális délre, ahol a legnagyobb a potenciál a természetalapú kibocsátáscsökkentési projektek gazdaságos megvalósítására.
Tekintettel az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentésére irányuló globális erőfeszítésekből adódó karbonkreditek iránti keresletre, nyilvánvaló, hogy a világnak szüksége lesz egy olyan önkéntes szén-dioxid-piacra, amely nagy, átlátható, ellenőrizhető és környezetvédelmi szempontból szilárd. A mai piac azonban széttöredezett és összetett. Néhány kreditről kiderült, hogy olyan kibocsátáscsökkentést jelent, amely a legjobb esetben is megkérdőjelezhető. A korlátozott árképzési adatok miatt a vevők számára nehézséget jelent, hogy tudják, tisztességes árat fizetnek-e, a szállítók számára pedig, hogy kezeljék a kockázatot, amelyet a karbonkredit csökkentésére irányuló projektek finanszírozásával és kivitelezésével vállalnak, anélkül, hogy tudnák, hogy a vevők végül mennyit fognak fizetni a karbonkreditekért.
A karbonkredit felhasználása segíthet a vállalatoknak az éghajlatváltozással kapcsolatos céljaik elérésében
A 2015-ös párizsi megállapodás értelmében közel 200 ország támogatta azt a globális célt, hogy az átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest 2,0 Celsius-fokra, ideális esetben 1,5 fokra korlátozzák. A 1,5 fokos cél elérése azt igényelné, hogy a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátást 2030-ra a jelenlegi szinthez képest 50 százalékkal csökkentsék, 2050-re pedig nettó nullára mérsékeljék. Egyre több vállalat csatlakozik ehhez a menetrendhez: kevesebb mint egy év alatt megduplázódott a nettó nullára vonatkozó vállalásokat tett vállalatok száma, a 2019-es 500-ról 2020-ra több mint 1000-re emelkedett (datadrivenlab.org).
A világméretű nettó nullás cél eléréséhez a vállalatoknak a lehető legnagyobb mértékben csökkenteniük kell saját kibocsátásukat (miközben mérik és jelentést tesznek az előrehaladásukról, hogy elérjék a befektetők és más érdekelt felek által egyre inkább elvárt átláthatóságot és elszámoltathatóságot). Egyes vállalatok számára azonban a kibocsátáscsökkentés a mai technológiákkal megfizethetetlenül drága, bár e technológiák költségei idővel csökkenhetnek. Egyes vállalkozásoknál pedig bizonyos kibocsátási források nem szüntethetők meg. Például a cement ipari méretű előállítása jellemzően egy kémiai reakcióval, a kalcinálással jár, amely a cementágazat szén-dioxid-kibocsátásának nagy részét teszi ki. E korlátok miatt a 1,5 fokos felmelegedési célhoz vezető kibocsátás-csökkentési útvonal gyakorlatilag “negatív kibocsátást” igényel, amelyet az üvegházhatású gázok légkörből való eltávolításával érnek el (1. ábra).
1. ábra
A szén-dioxid-kibocsátási egységek vásárlása az egyik módja annak, hogy egy vállalat olyan kibocsátásokat kezeljen, amelyeket nem tud megszüntetni. A karbonkreditek olyan tanúsítványok, amelyek az üvegházhatású gázok azon mennyiségét képviselik, amelyet a légkörből távol tartottak vagy eltávolítottak. Bár a karbonkrediteket már majdnem két évtized óta használják, az önkéntes piaca az utóbbi években nőtt meg jelentősen. A McKinsey becslése szerint 2020-ban a vevők mintegy 95 millió tonna szén-dioxid-egyenérték (MtCO2e) értékben használtak fel karbonkrediteket, ami több mint kétszerese a 2017-es mennyiségnek. Azóta ez a szám még drasztikusabban növekedett.
A globális gazdaság szén-dioxid-mentesítésére irányuló erőfeszítések növekedésével az önkéntes karbonkreditek iránti kereslet tovább nőhet. A McKinsey becslése szerint a szén-dioxid-kibocsátási egységek iránti kereslet, a TSVCM által megkérdezett szakértők által készített keresleti előrejelzések, valamint az 1,5 fokos felmelegedési célnak megfelelő kibocsátáscsökkentéshez szükséges negatív kibocsátások mennyisége alapján a McKinsey becslése szerint a karbonkreditek iránti éves globális kereslet 2030-ra elérheti az 1,5-2,0 gigatonna szén-dioxid mennyiséget (GtCO2), 2050-re pedig a 7-13 GtCO2-t (2. ábra). A különböző árforgatókönyvektől és a mögöttes mozgatórugóktól függően a piac mérete 2030-ban az alsó határon 5 és 30 milliárd dollár között lehet, a felső határon pedig meghaladhatja az 50 milliárd dollárt3.
2. ábra
Bár a karbonkreditek iránti kereslet növekedése jelentős, a McKinsey elemzése szerint a 2030-as keresletet a szén-dioxid-kibocsátási egységek potenciális éves kínálata fedezheti: Évente 8-12 GtCO2. Ezek a szén-dioxid-kibocsátási egységek a következő kategóriából származnának: a természet rombolásának elkerüléséből (beleértve az erdőirtást); a természet alapú megkötésből, például az iparierdő telepítésből; a hulladéklerakókból származó metánhoz hasonló kibocsátások elkerüléséből vagy csökkentéséből; családvédelemmel kapcsolatos szociális, mely a további szén-dioxid légkörbe való jutásának elkerüléséből fakad.
A teljes potenciális készlet mozgósítása és piacra juttatása azonban több tényező miatt is kihívást jelenthet. A projektek fejlesztését soha nem látott ütemben kellene felgyorsítani. Az elkerülhető természetvesztés és a természetalapú megkötés potenciális kínálatának nagy része néhány országban összpontosul. Minden projekt kockázatokkal jár, és sok típus esetében nehézségekbe ütközhet a finanszírozás megszerzése, mivel a kezdeti beruházás és a kreditek esetleges értékesítése között hosszú idő telik el. Ha ezeket a kihívásokat figyelembe vesszük, a karbonkreditek becsült kínálata 2030-ra évi 1-5 GtCO2 -re csökken (3. ábra).
3. ábra
Nem ezek az egyetlen problémák, amelyekkel a karbonkreditek vásárlói és eladói szembesülnek. A jó minőségű szén-dioxid-kibocsátási egységekből kevés van, mert az elszámolási és ellenőrzési módszerek eltérőek, és mert a kibocsátási egységek járulékos előnyei (például a közösségi gazdasági fejlődés és a biológiai sokféleség védelme) ritkán vannak jól meghatározva. Az új kibocsátási egységek minőségének ellenőrzése során – ami fontos lépés a piac integritásának fenntartásában – a szolgáltatóknak hosszú átfutási idővel kell számolniuk. A kreditek értékesítése során a beszállítók kiszámíthatatlan kereslettel szembesülnek, és ritkán tudnak gazdaságos árat elérni. Összességében a piacot alacsony likviditás, szűkös finanszírozás, nem megfelelő kockázatkezelési szolgáltatások és korlátozott adatelérhetőség jellemzi.
Ezek a kihívások jelentősek, de nem leküzdhetetlenek. A hitelesítési módszereket meg lehetne erősíteni, és a hitelesítési folyamatokat racionalizálni lehetne. A kereslet egyértelműbb jelzései segítenének abban, hogy a szállítók nagyobb bizalommal legyenek projektterveik iránt, és ösztönöznék a befektetőket és a hitelezőket a finanszírozás biztosítására. Mindezeket a követelményeket egy hatékony, nagyszabású, önkéntes szén-dioxid-piac körültekintő fejlesztésével lehetne teljesíteni.
Rampasek László A.
alapító/CEO OurOffset Nonprofit LLC.
Forrás: McKinsey által a TSVCM 2021-es jelentése számára végzett kutatás
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
