Őszinte erkölcsi felelősséggel

Téged is hülyítettek már ezzel a materialistán félreértelmezve milliószor idézett Gandhi mondattal? “A világ elég mindenki szükségleteire, de nem mohóságára.”

Teljesen hamis ezt pusztán az anyagiakra érteni. A mohóság Gandhinál az alattvalók szaporítását is jelenti! A szaporodást erőltető hatalmakon, vallásokon, ideológiákon felül a szülők is mohók, amikor felelőtlenül (szexuális mohóságban ügyetlenkedve) vagy önzően (a gyerekük munkaerő, időskori gondozó) nemzenek!

Gandhi nem egy tudatlan hőzöngő volt, s noha akkor még nem voltak pontos ökológiai adatok, sohasem gondolt olyan ostobaságot, hogy a világ erőforrásai elegendőek egy népességrobbanó emberiségnek, ha nem mohón fogyaszt (azaz világnyomorba süllyed).
India népessége azóta több mint háromszorosára robbant, így az egy főre jutó eltartóképesség csak hatoda a magyarországinak. Azaz rájuk zárult a szegénység csapda, már a jelenlegi szegénységük sem fenntartható! Noha egy átlagos indiainak az ökolábnyoma csak harmada a magyar átlagnak, India lakossága mégis háromszorosan túlterheli s így rohamosan lepusztítja a területét.

Tanulság: akik nem dolgoznak elsősorban a fogamzásgátlás emberi jogáért, hanem ezt a Gandhi mondatot materialistán idézgetve fogyasztás-csökkentésről papolnak, azok nem csak az ökológiához nem értenek, de szívük sincs (ill. fogalmuk sincs a szegénységről), hiszen a fogamzásgátlás elérhetősége a szegénységből kiemelkedés kulcsa.

Simonyi Gyula

Őszinte erkölcsi felelősséggel | ClimeNews - Hírportál

Gandhi előretekintő empátiával és őszinte erkölcsi felelősséggel annyira átitatott elgondolásaival szándékosan távol tartja magát attól a széles körben elterjedt születést pártoló érvtől, ami így hangzik: „Ha világra hozok egy gyermeket, akkor van esély arra, hogy az ő tettei révén a világ valamivel jobbá válik”. Ehelyett inkább a felelősséget hangsúlyozta, mikor így fogalmazott: „Mielőtt akárcsak gondolhatnánk is gyerekek nemzésére, azoknak, akik élnek, elő kell készíteniük a helyet ezeknek a gyerekeknek az érkezésére.”

Sőt, továbbment. Gandhi antinatalista volt, vagyis ellenezte a gyermeknemzést. Pacifistaként ugyanis azt szerette volna, ha a világból eltűnik a háború és a rombolás, ám ezt csak az ember eltűnése mellett tudta elképzelni. Gandhi, levelében a következőt írta, Charles Freer Andrews (1871–1940) keresztény misszionáriusnak és társadalmi reformernek: „Ha méltó és önkéntes utat találnék a gyermeknemzés megállítására, még ha India a jelenlegi nyomorúságos állapotában marad is, már ma megtenném. Tudom, viszont, hogy ez lehetetlen.”

Mint az erőszakmentesség elvének (Ahimsa) szélsőséges támogatója, Gandhi nem helyeselte új emberek világrahozatalát, mondván mindannyian halálra vannak ítélve. Szerinte „Bármi olyannak a létrehozása, ami pusztulásra van ítélve, erőszakot tartalmaz.” Gandhi számára az emberi élet célja a Moksha elv érvényesítése, amely a reinkarnáción alapul, és mind a buddhizmusra, mint a hinduizmusra jellemző: véget vetni a nemzések, születések, elhalálozások és további születések sorozatának, amely egy végtelen láncot alkot. Persze a nemzéstől való tartózkodás elvének teljeskörű érvényesítése az emberiség kihalásához vezetne. Ám Gandhi vallása miatt úgy hitte, ez igazából nem az emberiség pusztulását, hanem egy magasabb síkra lépését eredményezné.

Forrás: Antinatalism – Gandhi’s Gait