Martin Luther King 1963-as, az elmúlt évtizedekben a popkultúra részévé, talán már kicsit közhelyes szállóigévé vált klasszikus mondása jut eszembe arról, ahogyan a jövőbeli karbonmentes világot és ebben a megújuló energiák szerepét látom: „Van egy álmom”!

Persze, mindenkinek van egy, de én ezt most jól ki is fejtem számotokra.

1963. augusztus 28-án Washingtonban Martin Luther King történelmi jelentőségű beszédet tartott, amely megerősítette pozícióját a szegregáció és a rasszizmus elleni küzdelem egyik vezető alakjaként. A faji megkülönböztetés ellen tartott történelmi tüntetés után az afroamerikai lelkész Martin Luther King, Washington D.C.-ben 250 000 ember előtt tartotta híres „I have a dream” (Van egy álmom) című beszédét. Álma egy testvéri Amerikáról szólt, ahol a feketék és a fehérek szabadok és egységesek lennének.

Valahogy úgy képzelem el a világunk és civilizációnk megmentését – már ha ez még lehetséges és nem vagyunk túl a karbonvagyon teljes kiaknázásán[1] -, hogy egy ponton majd úgy fog nőni (vagy tetőzni) a világ villamosenergia fogyasztása, hogy közben az abszolút értéken számolt szén-dioxid-kibocsátás elkezd csökkenni. Álmomban úgy lép előre az emberiség, hogy eközben az ipari forradalom kezdete óta sajnálatos módon felhalmozott, karbonszennyezési „vagyonát” is elkezdi felzabálni és megemészteni: ez a negatív karbonkibocsátás kora. E végtelennek tűnő matériát is talán képesek leszünk majd egyszer a saját hasznunkra fordítani, és olyan mértékben hasznosítani, hogy az is felskálázható legyen. Ettől persze még nagyon-nagyon messze vagyunk, de ezen, az ide vezető úton így is érdemes gondolkodni.

Erről szólt a számomra a washingtoni székhelyű Verra egyik friss posztja[2] is. A Verra leginkább arról ismert, hogy a világ legismertebb karbonpiaci standardjának[3] (VCS)  megalkotója és fejlesztője-terjesztője. Persze, voltak korábban súlyos botrányai[4] is, de a szervezet kifejezetten jól reagált, és immár komplex módszertani és átfogó keretrendszereket eredményező programok epicentrumává is vált egyben. Szorosan köthető hozzájuk például a Scope 3 Standard[5] (S3S), az Éghajlati, Közösségi és Biodiverzitási Szabvány[6] (CCBS) és a Műanyaghulladék-csökkentési Szabvány[7] (PWRS) is, illetve az első között szerezte meg a legmagasabb minőséget képviselő általános CCP akkreditációt[8] is.

Az ma már senkinek sem újdonság, hogy az emberiség fejlődési prognózisai arról szólnak, hogy a következő évtizedekben mind inkább a villamosenergia rabjává válunk. Talán az sem kíván különösebb magyarázatot, hogy az áramtermelő szénerőművek és úgy általában a fosszilis technológiák helyébe miért a megújuló energiaforrásokat helyezzük egyre gyorsuló ütemben. Azonban – hívja fel a figyelmet a Verra – az alacsony kibocsátású villamosenergia termelés egyfajta fedezeteként, pénzügyi megtérülésének biztosítékaként is használt önkéntes szén-dioxid kereskedelmi piac hozzáállása az ilyen projektekhez bizonyos értelemben mára elavult, módosításra szorul. Innen nézve könnyebben megérthető az a felvetésük is, hogy vajon az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és a klímahelyzet kezelhetősége érdekében miért, hol és milyen mértékben van égető szükség további megújuló energiatermelési projektekre, és ezek megvalósulását miért kellene a karbonpiacnak újból teljes mellszélességgel támogatnia.

Az ESG és klímafinanszírozás-specialista MSCI jelentéséből[9] ezügyben például az olvasható ki, hogy bár 2010 óta a kibocsátott és visszavonultatott (azaz sikeresen értékesített) karbonkreditek mintegy harmada származik megújuló energia projektekből, azonban a görbe éppen az utóbbi bö egy évben laposodott el. Furcsán hangzik, de éppen ott, ahol a megújuló energia vált a villamosenergia igény növekedését kielégítő elsődleges energiaforrássá, a további növekedés ma már elsősorban nem a karbonpiactól és a karbonkreditektől függ. Más országokban és régiókban viszont éppen fordított a helyzet: a zöldenergia erőművek építési dömpingjének elmaradása nem piszkálta fel a gazdaság parazsát, nem szította fel a tüzet. Ez utóbbinak pedig az is a következménye, hogy sok régió továbbra is lemaradóban van a tiszta energiára történő átállás tekintetében zajló globális versenyfutásban. Mindenkinek rossz ez így, mert ez így az érintett, kevésbé és közepesen fejlett régiókat visszahúzza a dekarbonizációs céljaik teljesítésétől, a világot meg a globális klímacélok elérésének lehetőségétől.

A Verra ezért módosít a releváns VCS szabványokon, és az egységes – az addicionalitás en bloc megállapított hiányában adott – nemleges válasz helyett megkülönböztetné “a hálózatra csatlakoztatott (azaz oda energiát betermelő) megújuló energiaprojektek jogosultságát a VCS programban az alacsony, az alsó-közepes és a felső-közepes jövedelmű országok tekintetében”. A változtatási szándék egy differenciált megközelítést takar, miszerint a háromból klaszterből az alsó két kategóriába tartozó országok esetében a megújuló energiaprojektek ismét elszámolhatóak legyenek a karbonpiacon és így jogosulttá válhassanak a legmagasabb ellentételezési minőséget jelentő, CCP-akkreditált karbonkreditek kibocsátására. Ez összecseng azzal, amire már tavaly novemberben az Önkéntes Karbonpiac Integritási Tanácsa (The Integrity Council for the Voluntary Carbon Market – ICVCM) is felhívta a figyelmet[10]: a megújulóenergia-projektek tervezéséhez és megvalósításához használt korábbi kreditesítési szabványok nem eléggé célravezetők, mivel azok nem vizsgálják megfelelően azt, hogy az adott beruházások ténylegesen karbonkredit finanszírozásra szorulnak-e vagy sem, így nem alkalmasak- “a szén-dioxid-finanszírozás helyes elosztására”. A Verra februárban már végre is hajtott egy módszertani felülvizsgálatot ezügyben[11], és most éppen azt jelentette be, hogy ezt elküldi CCP akkreditációs értékelésre az ICVCM-hez.

A karbonpiac változtatási kényszeréről az utóbbi hónapokban többször, többféle irányból példálózva is posztoltam már[12]. Sokat olvasok, sokat gondolkodok a lehetséges, jó megoldásokon, és bizony álmodozom is, amiben semmi meglepő nincs, mert a startup vállalkozásom, a Mitigia[13] éppen erről a misszióról szól. A fent idézett Verra cikk jó visszaigazolása annak, miért érdemes erre a témára időt szánni: a kérdésfelvetésekben nagyjából eddig, a megoldást illetően viszont kicsit már messzebb is jutottam tavaly decemberre[14]. Tehát, álmaimban a karbon negatív állapotot belátható időn belül elérjük és ebben helyet kap a megújuló energiák újbóli támogatása a karbonpiacon.

 

 

[1] https://www.researchgate.net/publication/327330186_The_point_of_no_return_for_climate_action_effects_of_climate_uncertainty_and_risk_tolerance
[2] https://verra.org/verra-views/why-renewable-energy-projects-still-need-climate-finance/
[3] https://sustain-cert.com/news/what-are-verra-and-the-verified-carbon-standard
[4] https://www.theguardian.com/environment/2023/jan/18/revealed-forest-carbon-offsets-biggest-provider-worthless-verra-aoe
[5] https://sustain-cert.com/news/sustaincert-s-input-to-verra-s-scope-3-standard-open-consultation
[6] https://www.climate-standards.org/ccb-standards/
[7] https://www.plasticcollective.co/unlocking-financing-to-combat-the-plastics-crisis-insights-from-the-world-bank/
[8] https://verra.org/on-todays-icvcm-recognition-of-the-first-ccp-eligible-methodologies/
[9] https://www.msci.com/research-and-insights/blog-post/renewable-energy-carbon-credits-losing-steam
[10] https://icvcm.org/carbon-credits-can-play-an-important-role-in-accelerating-the-energy-transition-heres-how/
[11] https://verra.org/verra-activates-cdm-renewable-energy-generation-methodology-releases-tool-for-electricity-system-emission-factors/
[12] https://www.linkedin.com/in/leventet/recent-activity/articles/
[13] https://mitigia.com
[14] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20241215/igy-lehetne-felporgetni-a-zoldenergia-termelest-729669

Tóth Levente, a Mitigia alapítója