Isten zöldrefestése: A vallásos környezetvédelem veszélye

Az elmúlt években a környezetvédelem egyre nagyobb támogatást kapott a világ nagy vallásainak vezetőitől. Ferenc pápa 2013-as megválasztása óta a klímavédelmi intézkedések hangos szószólója, sőt, azt is javasolta, hogy a környezetvédelemnek az éhezők etetésével és a hajléktalanok menedékével együtt a keresztény irgalmasság cselekedetének kellene lennie.

Isten zöldrefestése: A vallásos környezetvédelem veszélye

2015-ben India hindu vezetői közzétették a “Hindu nyilatkozat az éghajlatváltozásról” című dokumentumot, amelyben arra bátorították hívőtársaikat, hogy a dharma, vagyis a kötelesség fogalmát terjesszék ki a természeti világ védelmének kötelességére. 2020 novemberében a Dalai Láma ragaszkodott ahhoz, hogy “Buddha zöld lenne”, és arra buzdította követőit, hogy csökkentsék környezeti hatásukat.

Környezetvédőként üdvözlöm ezt a támogatást. Lehet, hogy nem hiszek a keresztény irgalmasságban, a hindu dharmában vagy a tantrikus jógában, de abban igen, hogy minél többen tesznek az éghajlatváltozás és a környezetpusztítás visszafordítása érdekében, annál jobb.

A vallás és a környezetvédelem kapcsolata azonban mélyebb, mint az egyszerű támogatás. A világ főbb vallásai egyre inkább nemcsak a környezetvédelmi mozgalom bajnokaiként pozicionálják magukat, hanem maguk is természetüknél fogva környezetvédők. És ez az a pont, ahol a környezetvédőknek aggódniuk kellene. Ne törődjünk azzal, hogy ezeknek az állításoknak a történelmi és teológiai megalapozottsága erősen gyanús; a környezetvédelem vallási törekvésként való meghatározására irányuló erőfeszítések a mozgalom jövőjét veszélyeztetik.

A vallás és a környezetvédelem nem mindig voltak ilyen kebelbarátok. (Sőt a szaporodás erőltetésével, hogy a “nyáj” nőjön a legnagyobb környezeti pusztításban, a népességrobbanás támogatásában a legnagyobb bűnös! – a szerk.) Valójában, amikor a környezetvédelmi mozgalom az 1960-as években először vált közismertté, sok követője gyanakodva tekintett a vallásra – különösen a kereszténységre -. Ezt a nézetet a leghatározottabban Lynn White Jr. középkori történész fejezte ki, aki 1967-ben azt állította, hogy a környezetpusztításért nagyrészt a keresztény hit a felelős. A Science című folyóiratban megjelent “The Historical Roots of our Ecologic Crisis” című rövid tanulmányában White azt állította, hogy a kereszténység, “a legantropocentrikusabb vallás, amelyet a világ valaha látott”, az európai társadalmat “a természettel szembeni keresztény arroganciával” ruházta fel. A természeti világ feletti uralom érzése viszont a középkori és kora újkori Európa keresztény tudományosságából fejlődött tudomány és technológia jellegét is meghatározta. Az eredmény az volt, hogy az emberiség hatalmas tudományos és technológiai hatalmát nem korlátozta a környezet iránti szimpátia vagy felelősségérzet.

A kereszténységgel szembeni kíméletlen kritikája miatt talán meglepő, hogy White nem támogatta az egyház és a természet szétválasztását. Épp ellenkezőleg: “Mivel bajunk gyökerei oly nagymértékben vallásosak” – írta – “a megoldásnak is alapvetően vallásosnak kell lennie”. White úgy vélte, hogy az ökológiai válság megoldása “egy új vallás keresése, vagy a régi vallásunk újragondolása”.

Az 1967-es év környezettudatos emberei számára a két lehetőség közül az első volt a vonzóbb. Végül is ez volt a szerelem nyara: egy olyan időszak, amikor a hatalommal való szembeszegülés Európában és Észak-Amerikában sokak számára politikai hitvallássá vált. És ha valami képviselte az establishmentet, az a kereszténység volt.

Ezért nem volt meglepő, hogy az 1960-as évek végén és az 1970-es években oly sok környezetvédő fordította kelet felé a tekintetét az ökológiai bölcsesség keresése közben. A beatnikek, hippik és más, magukat ellenkultúrának nevező lázadók már több mint egy évtizede Indiában és a Távol-Keleten kerestek válaszokat; ha ezek a helyek spirituális megvilágosodást tartogattak, nem lehet, hogy a környezeti megvilágosodást is?

A válasz, mint kiderült, egy meglehetősen kiábrándító “nem” volt. Az igazság az, hogy a keleti vallások és spirituális filozófiák nem tartalmaznak egyértelmű, koherens környezetvédő etikát – vagy egyáltalán nem sok bizonyítékot arra, hogy azt különösebb ökológiai belátással rendelkező emberek fogalmazták volna meg. Ha ez meglepően hangzik, akkor ez a későbbi zöldrefestés (greenwashing) bizonyítéka, amely ezeket és más vallásokat a környezeti bölcsesség fonákjaként emlegette.

A hinduizmus élen járt ezekben az erőfeszítésekben. Ma már mindennapos, hogy a világ harmadik legnagyobb vallását eredendően környezetvédő hitként dicsérik. “Az ősi hindu mítoszok alapja az, amit ma mélységesen ökológiai látásmódnak neveznénk” – írja Harold Coward történész és a hinduizmus kutatója “A természet és a környezet hindu nézetei” című 2003-as könyvének fejezetében. Az ilyen nézetek azonban a hinduizmus történetében igen új keletű fejleménynek számítanak. Az 1980-as évektől kezdődően – és válaszul a Nyugaton a környezetvédelem iránt fellángoló érdeklődésre – számos hindu tudós kezdte el a hinduizmus szent szövegeit szándékosan ökológiai szempontból újraértelmezni, átfésülve az ősi hindu irodalom hatalmas tömegét olyan szövegek után kutatva, amelyekben a természeti világ vagy a környezeti témák kiemelt szerepet kapnak. A természet-alapú istenségek bősége – érveltek – azt mutatja, hogy a hinduk régóta szentként tisztelték a természeti világot. Hasonlóképpen, a kozmosz összekapcsoltságába vetett hit – az emberektől a növényeken át a folyókig és az esőcseppekig – azt bizonyítja, hogy az ősi hinduk az egész világot egyetlen nagy “ökoszisztémának” tekintették, évezredekkel azelőtt, hogy a nyugatiak megalapították volna az ökológia tudományát.

Természetesen igaz, hogy a természeti világ számos hindu szövegben kiemelt helyet foglal el. Sőt, némelyikük – különösen a Rig Véda, az i. e. második évezredből származó himnuszgyűjtemény – tagadhatatlanul nagyra értékeli és tiszteli a természet szépségét és bőségét. Önmagában azonban a megbecsülés és a tisztelet nem jelent környezetvédelmet. Ezzel a logikával William Wordsworth költészete vagy Li Cheng tájképei is környezetvédelemnek számítanának. És amikor a környezetvédelem kevésbé kétértelmű példáit keressük a hindu szövegekben – a környezet védelmére való közvetlen felhívást, amelyet a természeti folyamatok és az emberiségnek azokra gyakorolt hatásának világos megértése alapoz meg -, üres kézzel távozunk. Ennek nem kellene meglepnie minket: elvégre, ha a környezetvédelmi aggályok és az ökológiai bölcsesség valóban ennyire szerves részei voltak a hindu világnézetnek, miért volt szükség ilyen szándékos és fáradságos erőfeszítésre ahhoz, hogy ezeket az üzeneteket a szent szövegekből feltárjuk?

Talán az egyértelmű környezeti tartalom hiányára válaszul számos hindu tudós az ökoteológia kevésbé őszinte megközelítéseihez folyamodott. E cikk kutatása közben meglepődve bukkantam a következő sorra egy Rig Véda-himnuszból: “Ne vágd ki a fákat, mert azok eltávolítják a szennyezést”. Megfelelő környezetvédelmi tanács, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy több mint háromezer évvel ezelőtt íródott. Amikor azonban megnéztem a Rig Véda egy példányát, ugyanezt a sort (hatodik könyv, negyvennyolcadik himnusz, tizenhetedik sor) a következőképpen fordították le: “Ne tépd ki gyökerestől a Kakambira fát: pusztíts el minden rosszindulatot”. Nincs szó szennyezésről; sőt, semmi jel nem utal arra, hogy a Kakambira-fának a himnusz szerzőjének fejében a spirituális jelentésen kívül bármi más jelentősége lett volna. Máshol találtam egy sort az Arthava Védából, amelyet – nem kevesebb, mint egy tudományos dolgozatban – így adtak meg: “A növények és gyógynövények elpusztítják a szennyeződéseket.” És mégis, amikor magam ellenőriztem ezt a sort (nyolcadik könyv, hetedik himnusz, tízes sor), azt találtam: “A növények, amelyek felszabadítanak, Varunától mentesek, erősek, és elpusztítják a mérget.” Ha a sort a szövegkörnyezetében olvassuk, egyértelmű, hogy az Arthava Véda a gyógynövényekről beszél, nem pedig a szennyezésről. Sok más hasonló (félre)fordítással van tele az internet és, úgy tűnik, az akadémia. Nyilvánvaló, hogy néhány környezetvédő hindu a szent szövegeik anakronisztikusan laza értelmezését népszerűsíti, hogy a hinduizmus zöld hitelét növelje.

Igazságtalan lenne kizárólag a hinduizmusra összpontosítani, mivel más keleti vallások is azt állítják, hogy ősi környezeti bölcsességgel rendelkeznek. Japánban például a sintó követői gyakran állítják, hogy hitük régóta megtestesíti a környezetvédelmi tanításokat. Azt a hitet, hogy a kami, vagyis a szellemek a természeti adottságokban, például a hegyekben és folyókban lakoznak, ma általában úgy értelmezik, hogy maga a természet szent, és meg kell védeni. Ebből kiindulva azt állítják, hogy a sintó arra ösztönzi követőit, hogy értékeljék a természettől való függőségüket, és harmóniában éljenek vele. A hinduizmushoz hasonlóan azonban ezek az értelmezések is új keletűek. Ahogy Aike Rots japán tudós 2017-ben megjelent Shinto, Nature and Ideology in Contemporary Japan című könyvében kifejti, csak az 1970-es években kezdtek megjelenni a sintó ilyen környezetvédő értelmezései, és csak az 1990-es években váltak széles körben elfogadottá az ilyen értelmezések a hívők körében. Ahogy Rots írja: “A sintót a természetimádat ősi hagyományaként definiálták újra … amely fontos fizikai, kulturális és etikai forrásokat tartalmaz a mai környezeti válság kezeléséhez”.

Nem csak a keleti vallásokat tekintik az ökológiai bölcsesség jelzőinek. Az 1970-es és 1980-as évek New Age mozgalma során a különböző amerikai őslakos nemzetek hitrendszereit gyakran értelmezték újra – vagy egyszerűen csak átírták – környezetvédő kiáltványokként, abban a lekezelő hitben, hogy Amerika őslakosai valahogy “ősibbek” és “hitelesebbek”, mint a többi nyugati ember. Talán találkozhattak már a “This Earth Is Precious” (Ez a Föld értékes) című beszéddel, amelyet a squamish törzsfőnök Seattle-ben mondott 1855-ben. “Hogyan lehet megvenni vagy eladni az eget?” – kérdezi Seattle a földjét feldaraboló európai telepesektől. “Ha a levegő frissessége és a víz csillogása nem a miénk, hogyan lehet megvenni őket?” Ez egy erőteljes és költői szónoklat. És hamis is. Ezeket a szavakat soha nem Seattle mondta ki, hanem egy texasi forgatókönyvíró írta egy 1972-es, a környezetszennyezésről szóló dokumentumfilmhez. A téves tulajdonítás széleskörű elfogadása arról beszél, hogy a köztudatban a spiritualitás és a környezetvédelem szilárdan összekapcsolódik.

Még a kereszténység is átesett egyfajta környezetvédelmi megtérésen. A Teremtés könyvének jól ismert szakaszát, amelyben Jahve Ádámnak “uralmat” ad minden teremtmény felett – Lynn White szerint ez a “természettel szembeni keresztény arrogancia” egyik forrása – ma már általánosan úgy értelmezik, hogy az a természeti világ “gyámságát” vagy “gondnokságát” jelenti. Ferenc pápa továbbfejlesztette ezt a gondolatot, azt sugallva, hogy a keresztény isten csak azzal a feltétellel adott engedélyt az emberiségnek a természeti erőforrások használatára, ha nem élünk vissza velük, vagy nem pusztítjuk el őket. Nagy figyelem irányult a pápa névadójára, Assisi Ferencre is, aki szokatlanul érzékeny és bensőséges kapcsolatot dicsért a természettel. Még maga White is, annak ellenére, hogy elítélte a kereszténység környezeti teljesítményét, úgy vélte, hogy Ferenc “pánpszichizmusa” magában hordozhatja “a természet és az ember természethez való viszonyának alternatív keresztény szemléletét”.

A tudományra kell tekintenünk, nem a vallásra

Napjainkban a világ számos vallása a közelmúlt történelmének egyik legsikeresebb PR átalakításának küszöbén áll. Beszélgessünk a hívőkkel – függetlenül a vallástól -, és ők valószínűleg megerősítik, hogy vallásuk világos és koherens környezetvédelmi tanításokat kínál, és ezt tette a kezdetek óta. Ezt a meggyőződést gyakran még a más vallásúak vagy a vallási hovatartozással nem rendelkezők is osztják. “A legtöbb nagy vallásban vannak olyan írások, amelyek a természet védelmére és gondozására buzdítanak” – hangsúlyozza az ENSZ Környezetvédelmi Programja; “a buddhizmustól a kereszténységen, a hinduizmuson át az iszlámig a vallások elismerik a környezetvédelem szükségességét, és arra ösztönzik követőiket, hogy gondoskodjanak a bolygóról és annak biológiai sokféleségéről”. Mivel az ilyen dicséretek ma már széles körben elterjedtek, könnyű elfelejteni, hogy az elmúlt évtizedekig egyetlen hit sem volt általánosan érthető a környezetvédelem szempontjából.

Érdemes megismételni, hogy nincs problémám azzal, ha a vallások és híveik a környezetvédelmet népszerűsítik. Nem arról van szó, hogy a vallási szövegeket és gyakorlatokat nem kellene újraértelmezni és felülvizsgálni; ez végül is olyan régi dolog, mint maga a vallás. Azt sem állítom, hogy valahogy képmutató lenne, ha a vallásos hívők egyben környezetvédők is lennének. A személyes hit és a környezetvédelem nem zárja ki egymást.

De nem is ugyanaz a kettő. A környezetvédelem tudomány, nem pedig a hit által megalapozott cselekvés – vagy annak kellene lennie. Tudomány nélkül nem tudnánk mérni vagy megérteni bolygónkat és ökoszisztémáit, következésképpen nem tudnánk segíteni rajtuk. Amikor a környezetvédelem pozitívan járult hozzá a világhoz – például az ózonréteg folyamatos helyreállítása vagy a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körű elterjedése -, akkor azt a tudományos kutatás és a szigor vezette. Ezzel szemben, amikor a környezetvédelem hagyta, hogy a spiritualitás vezesse, akkor a New Age miszticizmus és a “vissza a földre” kommunák következetlen mellékvizein veszett el.

A vallások eredendően környezetvédőnek – és így a környezetvédelem eredendően vallásosnak – való meghatározására irányuló jelenlegi törekvéseknek ezért bosszantaniuk kell azokat, akik aggódnak bolygónkért, függetlenül személyes meggyőződésüktől, mivel ezek a törekvések arra irányulnak, hogy a környezetvédelem tudományát hitre cseréljék. A Vatikán például kifejezetten állítja, hogy az éghajlati válságot nem lehet pusztán a tudomány segítségével megoldani. “A keresztény vízió nem hasonlítható az ökológia világi víziójához” – állítja; “a technológiai forradalom és az egyéni elkötelezettség nem elegendő”.

“Korunk Galilei-esete!” – utalt Suenens bíboros

Ha ez igaz lenne, akkor miért van az, hogy a vallások miért tudnak olyan keveset felmutatni az ökológiáról alkotott spirituális vízióikból? Ha a hinduizmus ennyire felvilágosult a környezetvédelem terén, akkor miért van az, hogy India – ahol 966 millió hindu él – ökológiai tragédia? Ha a kereszténység “mindig is mély környezettudatosságról tett tanúbizonyságot”, akkor mivel magyarázható az a tény, hogy Európa vízfolyásainak közel kétharmada nagymértékű szennyezéstől szenved?

Ha történelmi kontextusban vizsgáljuk, még világosabbá válik a vallás bűnrészessége a környezetpusztításban. Az iszlám jóval több mint ezer éve létezik; a kereszténység és a sintoizmus kétezer éve; a hinduizmus és a buddhizmus valamilyen formában közel háromezer éve. Az elmúlt három évezred során a Föld számtalan környezeti katasztrófa szemtanúja volt: egész ökoszisztémák pusztultak el az erdőirtás miatt; a fenntarthatatlan gazdálkodás miatt elpusztult tájak; a dodó, a moa és az elefántmadár kihalása – mindez a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi ipari forradalom által kirobbantott ökológiai válságban csúcsosodott ki. Ez idő alatt egyetlen vallás sem dolgozott ki egyértelmű környezetvédelmi ideológiát, nem is beszélve olyan szellemi vagy mechanikai újításokról, amelyek csökkenthették volna az emberiség bolygóra gyakorolt hatását. Röviden, a vallásnak több ezer éve volt arra, hogy bizonyítsa környezeti értékét, és csúfos kudarcot vallott.

Ezzel szemben az ökológia XIX. század végi megalapítását követően kevesebb mint ötven év kellett ahhoz, hogy a tudósok ne csak aggodalmukat fejezzék ki a természet romló állapota miatt, hanem megteremtsék a környezettudomány alapjait, amelyek azóta is a hatékony környezetvédelmi cselekvés alapját képezik. Csak ezután, miután a tudományos erőfeszítések és a leleményesség a közvélemény figyelmét a kibontakozó környezeti válságra irányította, figyeltek fel rá a vallások. És most van merszük a környezetvédelemre hivatkozni?

Tudósok Világszövetsége az éghajlati vészhelyzetről

Ha a környezetvédelem továbbra is sikeres mozgalom akar maradni – és mindannyiunk érdekében erre van szükség -, akkor továbbra is a tudománynak kell vezérelnie. A vallási vezetőknek mindenképpen fel kell használniuk hatalmukat és befolyásukat, hogy felhívják a figyelmet az ökológiai válságra, és cselekvésre buzdítsanak. De nincs okuk arra, hogy a környezetvédelmet a saját előjoguknak tekintsék. Ezért mindenféle hitű környezetvédőnek ellen kell állnia ezeknek a vallási törekvéseknek, hogy a környezetvédelmet alapvetően spirituális törekvéssé alakítsák át. Ha ezek a törekvések sikerrel járnának, az a hatékony környezetvédelmi cselekvés halálharangját jelentené.

David Mountain – kutató és szabadúszó újságíró Edinburgh-ban.
Forrás: Free Inquiry Magazine


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...
... a ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről, a légköri szennyezésekről, és a járványokról szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva. Ezekben a viharos és kihívásokkal teli időkben milliók támaszkodnak már a ClimeNewsra, amely független az igazságot és a feddhetetlenséget képviseli.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Az önök segítségével továbbra is olyan nagy hatású tudósításokat fogunk nyújtani, amelyek képesek ellensúlyozni a félretájékoztatást, és hiteles, megbízható hírforrást nyújtanak mindenki számára. Mivel nincsenek részvényeseink vagy milliárdos tulajdonosaink, mi magunk határozzuk meg a napirendünket, és kereskedelmi és politikai befolyástól mentes, igazságkereső újságírást nyújtunk. Amikor még soha nem volt ennyire fontos, félelem és szívesség nélkül tudunk nyomozni és megkérdőjelezni gyanús ügyeket. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát és az azzal kapcsolatos összefüggéseket.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. A ClimeNews újságírói tevékenységét ön is működtetheti, és segíthet fenntartani a jövőnket. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Ha teheti, kérjük, fontolja meg, hogy havonta rendszeres összeggel támogasson minket. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.