JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.
Főcímek

Felelősen a Téli Olimpia semlegesítéséért

Magyarok a klímaválságban

Jópáran elvesztik az eszüket!

A legfrissebb tények és adatok a klímaváltozásról

Felelősen a Téli Olimpia semlegesítéséért

A PyeongChang Téli Olimpia és Paralimpia szervezőbizottsága célul tűzte ki az olimpia karbonlábnyomának minimalizálását, illetve az elkerülhetetlen kibocsátások ellentételezését. A cél a zéró nettó kibocsátás – ezt úgy hívják, hogy „karbonfelelős játékok” (Carbon Responsible Games), amivel szeretnének trendet teremteni.

Felelősen a Téli Olimpia semlegesítéséért - ClimeNews - Hírportál

Még tavaly decemberben elhatározta a 2018 PyeongChang Téli Olimpia és Paralimpia szervezőbizottsága, hogy idén januárban egy adománygyűjtő kampányt fog indítani a karbonsemlegesítési erőfeszítéseik részeként, ami a Február 9-25.-ig tartó verseny előkészületeire és műveleteire vonatkozik.
A bizottság kérte a résztvevő atlétákat, nézőket, országokat és intézményeket, hogy vegyenek részt a kampányban, ami Január elsején indult, és Február 25.-ig fog tartani.
A bizottság becslései alapján az esemény megrendezéséből fakadóan kibocsátásra kerülő üvegházhatású gázok tömege 1,59 millió tonna lesz. Azt mondták, a teljes összeg 31,3 százaléka, vagyis 500,000 tonna vélhetően az atléták, nézők, és más résztvevők utazásához és elszállásolásához kapcsolódik.
Az adománygyűjtést online részvétel által szervezik a honlapjukon keresztül (www.pyeongchang2018-carbonfund.com), illetve helyszíni hozzájárulás révén.
Felelősen a Téli Olimpia semlegesítéséért - ClimeNews - HírportálBármely egyén, ország, intézmény vagy szervezet, amelyet érdekli az online részvétel előrehaladása, négyféle devizában történő utalás közül választva – amerikai dollár, jüan, yen, és a won – a weboldalon keresztül egy bankszámlára utalhat.
A helyszíni adománygyűjtés az egyének vagy csoportok számára az Olimpiai Parkban kerül megrendezésre Gangneung-ban, Dél-Korea keleti partján Január 23.-tól Február 25.-ig.
A szervezőbizottság az összes összegyűjtendő támogatást arra fogja használni, hogy nemzetközi kereskedelemben részt vevő Igazolt Kibocsátáscsökkentést (Certified Emission Reduction – CER) vásároljon az Olimpiához kapcsolódó karbonemisszió ellentételezésére.
A CER egy karbonsemlegesítők által fejlesztett karbonkredit, ami igazoltan egy tonna széndioxidnak felel meg, a globális felmelegedés elleni küzdelmet szolgáló 1997-es Kyotói Egyezményben definiáltak szerint.
„A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is hangsúlyozza a karbonemisszió csökkentésének fontosságát”. Yeo Hyung-koo, a bizottság főtitkára ezt mondta: „Reméljük, hogy sokan aktívan részt fognak venni a kampányban, hogy a PyeongChang Olimiát egy alacsony karbonkibocsátású eseménnyé tegyük.”
Az első Dél-Korában rendezett Téli Olimpia PyeongChang-ban kerül megrendezésre, a Gangwon Provinciában, illetve két közeli városban, Gangneungban és Jeongseonban.

Kántor Sztella Nóra

Források:
https://www.pyeongchang2018.com/en/news/pyeongchang-olympics-organizers-to-raise-funds-to-offset-carbon-emissions
https://www.pyeongchang2018.com/en/sustainability/egis/overview

 
Felelősen a Téli Olimpia semlegesítéséért - ClimeNews - Hírportál | Fotó: Derencsényi IstvánA fenteikre reagálva: A 2014-ben megrendezett Brazíliai labdarúgó-világbajnoksággal  kapcsolatban két dologra biztosan emlékeznek. Az egyik, hogy 50 ezer darab ingyenjegyet ajánlott fel a FIFA az ottani indiánoknak és szegényeknek, a másik pedig az, hogy már az is karbonsemleges volt. Példálózik vele az egész világ és várhatóan ez lesz a Dél-Kóreai Téliolimpiával is. Egy dolog biztosan beárnyékolja a nálunk 2017-ben megrendezésre került Víz Világbajnokságot. Az, hogy sokak sajnálatára nem volt karbonsemleges, pedig mindenki (szó szerint mindenki) tudott a lehetőségről. Sajnos nem ismerték fel ennek a szükségességét és várhatóan ez még elő fog kerülni a jövőben. Persze van magyarországi pozitív képviselője is a „karbonfelelős játékoknak” (Carbon Responsible Games), a már több éve karbon-semlegesítetten megrendezett 6 napos Ultramarathon Világkupa. Reméljük, hogy a klímaváltozással kapcsolatos felelős gondolkodás a jövőben jobban elterjed a hazai versenyeken és nem vet árnyékot a sport ragyogására. Hiszen attól, hogy a magyar zászlóban benne van a zöld, attól a versenyeink automatikusan nem lesznek karbonsemlegesek. Ha jobban belegondolunk itt nem is az a lényeg, hogy karbonsemleges legyen a játék, hanem az, hogy a nagy médiamegjelenés miatt ez példát mutat, értékrendet formál a társadalmak számára, és a rendezők ezirányú felelőssége nagyságrendekkel fontosabb annál, mint hogy történetesen karbonsemleges volt-e egy adott sportesemény, vagy sem (mert összességében csepp a tengerben).

Rampasek László

2018. február 16.

Magyarok a klímaválságban

Előhang

Manapság már a csapból is a klímaváltozás folyik. Nem múlik el hét a médiában úgy, hogy ne lenne egy-két cikk a szörnyű jövőről, ami ránk vár.  Hol az Antarktiszról szakad le egy megyényi jégtömb, hol egy országnyi őserdő ég le, egész szigetek pusztulnak el óriáshurrikánok miatt, és így tovább.  Ezek a cikkek mindig úgy végződnek, hogy az emberiségnek most már sürgősen tennie kell valamit, vagy különben nagy baj lesz.  Ilyenkor sóhajtunk egyet, majd átkattintunk arra, hogy panda-ikrek születtek a nyíregyházi állatkertben. De nem akarok ostorozni senkit: természetes, hogy ugyanúgy nem tudunk mit kezdeni az ilyen nagyszabású hírekkel, ahogy az észak-koreai atomválsággal sem.  Elvégre egy ember kevés ahhoz, hogy ilyen hatalmas erőket befolyásoljon, és különben is, mintha az egész valahol tőlünk távol zajlana.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál

Van egy Eurobarométer-kérdőív, ami arról szól, hogy a magyarok mit gondolnak a legfontosabb problémának ma Magyarországon és a világon. A magyarok 7%-szerint az egyik legnagyobb probléma a világon a klímaváltozás, de csak 4% gondolja, hogy idehaza is ez lenne az egyik legnagyobb gond. Mintha Magyarország egy külön kis bolygó lenne, külön éghajlattal. Ezt a politikusaink is érzik, és leginkább szavakkal lépnek föl a klímaváltozás ellen, a politikai kockázatot jelentő intézkedéseket gondosan elkerülve. Nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, ami vitatná, hogy az éghajlatváltozás fontos és súlyos probléma, és fel kell lépni ellene. A köztársasági elnöktől az utolsó baloldali törpepártig mindenkinek fontos a klímaváltozás.

(forrás: Eurobarometer) - Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál

Mégis, amikor egy klímavédelmi döntés akár a legkisebb kényelmetlenséggel is járna, rögtön nem történik semmi: az épület-energetikai követelményeket az EU által megengedett legutolsó pillanatban vezetjük be, az energiahatékonysági és megújulós EU-követelményeket ügyes könyvelési trükkökkel intézzük el. És akkor a betiltott szélerőművekről, illetve mezőgazdasági termelésbe vont nemzeti parki területekről még nem is beszéltem. De az EU által Magyarországra kirótt meglehetősen enyhe követelmények is nagyobb hatással vannak a hazai klímapolitikára, mint a magyar társadalom elvárásai ezen a téren. A kormány valós klímavédelmi működése nagyjából annyi, hogy némi időhúzással és kicsit összecsapva megcsinálja a Brüsszeltől kapott házi feladatot, aztán megy focizni.

Mindez gyászosan hangzik, de az igazság az, hogy amikor a kormány így viselkedik, nem tesz mást, mint híven képviseli az emberek többségének hozzáállását. Az emberek azt akarják, hogy a kormány azt mondja, fontos a klímaváltozás, de azt már nem akarják, hogy ennek nyomán, mondjuk drágább legyen az áram. Ez persze nem magyar jelenség, valószínűleg a legtöbb országban így gondolkodik az emberek többsége. De most koncentráljunk Magyarországra, arra, hogy mi hogyan állunk a klímaváltozáshoz.

A világsajtóban a klímaválság politikai oldala leginkább az elszánt klímavédők és a klímaszkeptikus Trump képviselte gonosz multik párharcaként jelenik meg. Vonzó, jól érthető kép, de ránk magyarokra nem érvényes: mi itt mind aggódunk a klímaváltozás miatt, azonban keveset tudunk tenni azért, hogy megelőzzük. Ezért rendszerint arra a (téves) következtetésre jutunk, hogy ez a sztori igazából nem rólunk szól, hanem az amerikaiakról, meg a jegesmedvéről, vagy a csendes-óceáni szigetekről. Persze, amikor mi is belekeveredünk a dologba, akkor nálunk is elindul a kényelmetlen igazságok eltemetése. Erre jó példa a 2015-ös menekültválság, amikor Áder János, Kövér László, és még sokan mások elmondták, hogy a szíriai háborút alapvetően az éhínség okozta, amit az ötéves aszály okozott, aminek viszont egyértelműen a klímaváltozás az oka. De ezt kevesen hallották meg: mind a politikusoknak, mind az emberek jelentős részének egyszerűbb volt az amerikai imperialistákat meg a viszálykodó, „civilizálatlan” arabokat hibáztatni, mint arra gondolni, hogy ezt a háborút az a környezetpusztítás okozta, amiben mi is közreműködtünk, és egyszer minket is elérhet.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálAszályos évek Szíriában a polgárhború előtt (Forrás: http://www.unisdr.org/files/23905_droughtsyriasmall.pdf)

Egyrészt tehát érezzük, hogy baj van az éghajlattal, másrészt nem igazán hiszünk benne, hogy nekünk magyaroknak lehetne, vagy kéne tenni valamit is ebben az ügyben. Inkább megpróbáljuk kizárni a gondolatainkból, mint a beteg a testében növekvő tumort, a tüneteket pedig valami másra fogni. Bizonyos szempontból ez logikus is, hiszen mi kicsik vagyunk, a világ pedig hatalmas, akármit csinálunk, az úgysem változtat azon, hogy végül mivé lesz a világ.

Én mégis úgy érzem, hogy ez a hozzáállás nem elfogadható, sem erkölcsi, sem gyakorlati szempontból. Tizenöt éve vagyok benne a klímaválság elleni harcban, és azóta keresem a választ arra a kérdésre, hogy mit ér a kibocsátás-csökkentés, ha magyar? Máshogy fogalmazva, milyen gyakorlati, racionális, a gazdaságpolitika szempontjait is figyelembe vevő érvrendszerrel alapozható meg hazánkban a kibocsátások csökkentése? Ezen túlmenően, hogyan készíthető fel a magyar állam, a magyar gazdaság a klímaváltozás által megindított átalakulásokra. Más szóval,

Milyen lenne a klímatudatos nemzetstratégia Magyarország számára?

Erről szól az alábbi gondolatmenet.
A klímaválság Magyarország számára külső tényező.

Kezdjük azzal, hogy Magyarország tényleg nagyon kicsi. A világ népességének 0,13%-át adjuk, és a világ üvegházgázaiból is kb. ennyi a részesedésünk. Szemléletesebben, hazánk lakossága akkora, mint az indiai Chennai-é (azelőtt Madras), a gazdaságunk pedig nagyjából akkora, mint a kínai Ningbo városának a gazdasága. Ha holnap eltűnne Magyarország a föld színéről, ez nemigen látszana meg az éves kibocsátási statisztikákon. És arányosan még egyre kisebbek is leszünk: a Föld népessége kéthavonta nagyjából egy magyarországnyival növekszik.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálMagyarország és az EU része a világ üvegházgáz-kibocsátásában (forrás: UNFCCC)

Bármit hozzon is tehát a klímaváltozás a jövőben, az szinte teljes mértékben a hazánkon kívül zajló folyamatok következménye lesz. Természetesen nekünk is van erkölcsi felelősségünk a Föld megőrzésében, éppúgy, mint a többi földlakónak: a magyarok egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátása nagyjából a világátlagnak felel meg, és erről az átlagról jól tudjuk, hogy veszélyezteti az emberiség fennmaradását. Ezért fontos, hogy mi is csökkentsük a kibocsátásainkat. De sajnos akár teljesítjük ezt az erkölcsi parancsot, akár nem, ez a globális klímaváltozás alakulása szempontjából szinte mindegy. A klímaváltozás, és az ellene való küzdelem Magyarország számára alapvetően külső tényező, adottság.

Ebben alapvetően különbözünk az olyan világhatalmaktól, mint Kína vagy az Egyesült Államok, akik a világ kibocsátásának negyedét, illetve ötödét adják. Náluk a klímavédelem nagymértékben belpolitika is: ha tönkremegy az éghajlat, ha a hurrikánok embereket ölnek, az a mindenkori amerikai elnök, illetve a kínai pártvezetés felelőssége is. Az amerikaiak, a kínaiak joggal várhatják el a vezetőiktől, hogy tegyenek valamit a világ megmentéséért. Mi legföljebb Magyarország jövőjét kérhetjük számon a vezetőinkön.

A klímaválság nem szakpolitikai ügy, a társadalmi rend alapjaira van hatással

De az ország jövője azért nekünk is elég fontos. A klímás hírekből gyakran úgy tűnhet, hogy a klímaválság elsősorban afféle katasztrófavédelmi kérdés, és az árvizek, erdőtüzek, hőhullámok jelentik a legnagyobb kockázatot, esetleg az, hogy kitaláljuk, miféle gabonát vessünk majd tíz év múlva.

Valójában a politikai intézményrendszer, illetve a társadalmi szabályok rendszere sokszor jóval sérülékenyebb a gazdaságnál vagy a környezetnél. A félelem, a bizonytalanság, illetve a nélkülözések drámai átalakulásokat hozhatnak egy társadalomban akkor is, ha annak puszta léte voltaképp nincs fenyegetve. Ezt láthattuk Magyarországon a szíriai menekültek esetében, amikor ún. morális pánik [1] alakult ki, ami alapvetően – és úgy tűnik, tartósan – megváltoztatta a választók világképét és politikai preferenciáit. Sokkal elutasítóbbá tette őket a muszlimokkal, és általában az idegenekkel szemben. Ez nem egyedi vagy váratlan jelenség: az emberiség az erőforrás-vitákat mindig is átalakította faji, vallási, vagy osztály-ellentétekké. Ez lélektani szükséglet: sokkal könnyebb megtagadni a segítséget valakitől, vagy elvenni tőle valamit, ha előbb elidegenítjük magunktól. Aztán ez az elidegenítés ez egész társadalmat megváltoztatja.

És Szíria még csak a kezdet. A világ tele van olyan társadalmak nyomaival, amelyeket így vagy úgy, az éghajlatváltozás pusztított el: mayák, grönlandi vikingek, az inkák, vagy az Angkort felépítő khmer birodalom. Ma is számos olyan ország van, ahol a klímaválság fokozatosan felszámolja az élet fizikai alapjait: ilyenek a Csendes-óceán miniállamai, de ide tartozik a másfél magyarországnyi, de 160 milliós Bangladesh is, ahol évente százezernyi ember kénytelen elmenekülni az emelkedő tengerszint elől. Ezeknek az országoknak a gondjai nem fognak megállni a határaikon: még ha a menekülteket valahogy visszatartja is Európa, a világgazdasági hatások, pl. az élelmiszerárak emelkedése, vagy a külső felvevőpiacok hanyatlása minket is érint majd.

Jared Diamond Összeomlás c. könyvében történelmi példákon mutatja be, hogy a klimatikus viszonyok változására lehet vagy tagadással válaszolni, ami a gyakran az adott társadalmi rend pusztulásához vezet, vagy lehet alkalmazkodni, ami viszont a fennmaradás útja. Ahogy Diamond mondja, „maguk a társadalmak választanak a bukás vagy a fennmaradás között.”

Mi magyarok, lehet, hogy egyszer már választottuk az alkalmazkodást és így a fennmaradást: egyes kutatók szerint honfoglaló eleink a korábbi szállásterületeiken eluralkodó szárazság miatt indultak új hazát keresni. A 21-edik századi magyarok és kormányuk azonban mintha még nem teljesen fogta volna fel a globális klímaváltozás jelentőségét és azt, hogy ebből mi következik. Még nem tudatosítottuk, hogy korunk legfontosabb globális folyamatáról van szó, ami alapvetően határozza meg a nemzet biztonságpolitikai és gazdasági viszonyait.

A klímapolitika mint a nemzetstratégia része

A Kormány 2017 májusában nyújtotta be az Országgyűlésnek az ország 2030-as Klímastratégiáját[2]. Sokat elmond a téma politikai súlyáról, hogy a tárgyban országgyűlési határozatot kellene hozni, de erre azóta még nem jutott idő. A stratégia tartalmazza az ilyenkor szokásos dolgokat, beszél a hazai várható éghajlati változásokról, a szükséges alkalmazkodási lépésekről (gátak, szigetelés, erdőtelepítés), illetve arról, hogy hogyan csökkenhetjük a kibocsátásainkat akár 77%-kal is 2050-re – mármint, ha akarjuk.

Arról azonban alig van szó a stratégiában, hogy milyen is lesz az a 2030-as világ, amelyre mi most stratégiát gyártunk. Mire számíthatunk a világpolitikában, vagy a világgazdaságban? Pedig, ha elfogadjuk, hogy a következő évszázad világpolitikája jelentős mértékben a klímaválság okozta átalakulások társadalmi következményeiről fog szólni, akkor ennek megfelelően kell a jövő magyar gazdaságpolitikáját, biztonságpolitikáját és szövetségi rendszerét is kialakítani. Innen nézve a klímatudatos nemzetstratégia tétje valójában az, hogy Magyarország sikeres és versenyképes lesz-e az új világban, tudunk-e majd kínálni valami eladhatót a világnak, illetve biztonságban tudhatjuk-e magunkat a klímaválság globális viharaitól.

Nemcsak az a fontos tehát, hogy mennyivel emeljük meg a dunai gátakat, illetve hány tűzoltóautót veszünk. Az ilyesmiben már most is jók vagyunk: lesznek árvizek és erdőtüzek, nagy havazások és szélviharok, de ezekre fel lehet készülni, és tudjuk őket kezelni. Ezek az „ismert ismeretlenek”. Talán még csak az sem a legnagyobb kérdés, hogy mennyi megújulót termelünk majd Magyarországon: a technológia a boltban megvehető, így a megújulók terjedése végső soron csak attól függ, hogy mennyi támogatást adunk rá.

A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan birkózunk meg a közvetett, begyűrűző hatásokkal: háborúk, menekültválságok, globális élelmiszerárak, új környezetbarát technológiák. Ezek az „ismeretlen ismeretlenek”, olyan indirekt hatások, amelyekre nem számítunk. Megint jó példa a 2015-ös menekültválság, amely nagyjából készületlenül érte Magyarországot és Európát is. Ki tudja még, hogy milyen, ehhez hasonló eseményekre kerülhet sor a jövőben? Fontos, hogy itt nem csak katasztrofális változásokra kell gondolni: a piaci viszonyok megváltozása (pl. villanyautók terjedése), vagy új nemzetközi környezetvédelmi szabályok ugyanúgy drámai hatásokkal járhatnak.

A magyar nemzetstratégiának az a fő kérdése, hogy merre tart a világ, a fő feladata pedig az, hogy felkészítse az országot erre a várható jövőre, lehetőleg akképpen, hogy sikeresek, versenyképesek is legyünk benne. Ez a jövő sokféle lehet, a magyar kormány „keleti nyitás”-stratégiája is egyfajta jövőképen alapszik, bár abban éppen a klímaváltozás nem szerepel. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy a klímaválság ennek a jövőnek az egyik legfőbb hajtóereje lesz. Képzeljük el, hogy 2050-re például az olaj, a gáz, illetve a szénfogyasztás a mostaninak a töredéke lesz csak, de eközben súlyos természeti katasztrófák, élelmiszerellátási válságok, polgárháborúk és óriási menekülthullámok söpörnek végig a földgolyón. A nemzetközi szövetségi rendszerek recsegnek-ropognak, a robotizáció miatt tömegek lesznek munkanélküliek, és a magyar gazdaságot életben tartó autóipart pedig addigra már tönkretették az olcsó kínai villanyautók. Miből fog akkor élni Magyarország, ki garantálja a biztonságunkat?

Egy valódi klímastratégia felé

A klímapolitika hagyományosan két nagy területből áll. Az egyik a kibocsátás-csökkentés, a másik az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, más néven az adaptáció. Az adaptáció szűkebb értelemben a közvetlen éghajlati hatásokhoz való alkalmazkodást jelenti, azaz a az új betegségek, a hőhullámok, a szárazságok, az árvizek, a viharok elleni védekezést – beruházásokkal, jogszabályokkal, vagy a klímatudatos viselkedésre való ösztönzéssel. Ezeket a területeket részletesen tárgyalja a magyar klímastratégia.

Alig jutott azonban figyelem a klímastratégiában a közvetett adaptációra – vagyis nem magukhoz az időjárási hatásokhoz való alkalmazkodásra, hanem az időjárási hatások, illetve a kibocsátás-csökkentési intézkedések okozta változásokhoz. Ide tartozik elsősorban a gazdasági adaptáció, vagyis az a kérdés, hogy az ország gazdasága továbbra is működőképes, illetve versenyképes lesz-e a jövő megváltozott viszonyai között? A másik kulcsterület a biztonságpolitikai adaptáció, azaz, hogy készen álljunk a klímaválság következtében létrejövő közvetlen és közvetett veszedelmekre.

Gazdasági alkalmazkodás – kockázatok a magyar gazdaságban

Ha Magyarország multinacionális nagyvállalat lenne, bevételei alapján a Fortune 500 listáján a 157-edik lenne, kb. az ArcelorMittal és a Renault között. A Disneynél egy kicsit nagyobbak vagyunk, de az Unilever, vagy a Vodafone szintjét már nem érjük el. Ezek a cégek sokat foglalkoznak azzal, hogy miként válaszoljanak a klímaválság kihívásaira. Ez a válasz azonban korántsem csak arról szól, hogy hogyan tegyék hurrikánbiztossá az üzemcsarnokaikat. Azzal is legalább annyit foglalkoznak, hogy hogyan tudnak olyasmit gyártani, amit majd 2030-ban is el lehet adni, mert teljesíti a klímavédelmi elvárásokat. A gazdasági adaptáció szemüvegén át nézve nem nehéz észrevenni a magyar gazdaságra leselkedő veszélyforrásokat.

Mondok egy pár példát, ami komolyabb elemzés nélkül, szabad szemmel is látható:

  • A magyar autóipar a GDP 5%-át adja és az export 25%-át. Az autóipar az elektromobilitás forradalmát éli, és nem biztos, hogy a hazai gyártók túlélik ezt a forradalmat. Az Audi, a Mercedes, a Suzuki mind tervezik, hogy gyártanak majd elektromos autókat idehaza, de még nem egyértelmű, hogy ez meg is valósul majd. Ha a piaci viszonyok hirtelen megváltoznak, és az emberek elfordulnak a belső égésű motoroktól, az gyorsan súlyos válságot hozhat Magyarországnak. Fontos látni, hogy a magyar kormány egyértelműen felismerte ezt a problémát, és keményen dolgozik azon, hogy a magyar autóipar az ágazat jövőjében is részt vegyen. Ennek keretében épül a zalaegerszegi önvezető tesztpálya, illetve ide tartozik a zöld rendszámtábla is. Ilyen hozzáállásra volna szükség a gazdaság többi részében is.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál

  • Másik fontos terület a mezőgazdaság, szintén komoly exporttermelő. Az ágazat résztvevői talán itt érzik legkorábban és legegyértelműbben a klímaváltozás hatását, azaz elég erős a belső ösztönzés az alkalmazkodásra. Itt nem csak a közvetett hatások begyűrűzése jelent problémát, a hazai éghajlati változások is komoly alkalmazkodási feladatokat jelentenek. Gondoljunk csak arra, hogy 2050-ben alighanem már csak Szlovákiában lesz megtalálható a tokaji aszú, és más hagyományos hazai szőlőfajtáktól is elbúcsúzhatunk[3], vagy arra, hogy a kutatók szerint a gabona termésátlagok a folyamatos melegedésnek köszönhetően stagnálnak már évtizedek óta[4]. A mezőgazdaságban már teljesen más a kormányzati hozzáállás: nincs állami program a mezőgazdasági adaptációra, sőt a kormány gyakran éppen azokat a hagyományos termelési módokat, illetve terményeket erőlteti, amelyeknek egyáltalán nem biztos, hogy van jövője Magyarországon. Fontos tanulság a klímaválságban, hogy az, ami régen jó volt, könnyen lehet, hogy a jövőben már nem lesz jó.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál(forrás: https://qubit.hu/2017/11/27/a-bor-es-a-klimvaltozas-magyar-rizling-helyett-jon-a-sved)

  • A GDP 8%-át adó turizmusban például jelentős átrendeződések várhatók. Nyáron olyan meleg lesz, hogy nem Magyarországra jönnek már az emberek, hanem inkább északabbra. Ide is fognak jönni, de inkább ősszel vagy tavasszal. Persze ha 2050-re megfeleződik a Balaton vízkészlete[5], és közben elborítja az országot a parlagfű[6], akkor lehet, hogy a magyarok is inkább otthon maradnak majd. A mérleg másik oldalán viszont 2050-re az osztrák sípályákon akár egy hónappal is megrövidülhet a havas időszak[7], így várhatóan kevesebb magyar engedheti meg majd magának a síelést: ezekből a kiadásokból talán több marad idehaza.
  • A legnagyobb magyar vállalat a MOL, amely multinacionális olaj- és gázipari cég. Csakúgy, mint minden más olajmulti, a MOL tevékenysége is szorosan összefügg a globális olajfogyasztás hosszútávú fenntarthatóságával. Világszerte sokat beszélnek már egy ideje az ún. karbonlufiról[8], vagyis arról a tényről, hogy a világ olajtársaságainak tőzsdei értékét jelentős mértékben olyan olajkészletek adják, amelyeknek a nagy része nem termelhető ki úgy, hogy közben a nemzetközi egyezményekben vállalt klímacélokat is betartjuk. Ha elég ember gondolja úgy a tőzsdén, hogy ezeket a készleteket már nem lehet majd kitermelni, akkor a befektetők elpártolhatnak az olajtól. A karbonlufi léte egyelőre nem rendítette meg az olajcégek tőzsdei helyzetét, de ha egy ilyen folyamat megindul, akkor a MOL, és vele a budapesti tőzsde, valamint a magyar gazdaság is rövid idő alatt nehéz helyzetbe kerülhet, még úgy is, hogy a MOL-nak egyébként alig van saját tulajdonú olajtartaléka. Talán nehéz ezt a mai viszonyok között elképzelni, de a pénzpiacokon gyakran gyors és könyörtelen az átrendeződés. Intő példa lehet a nagyhatalmú német energiakonszernek, az RWE és az E.on mélyrepülése, amelyek 4 év alatt tőzsdei értékük 50-60-%át vesztették el, amikor a német állam lendületesen kezdte támogatni a megújulókat.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálMég korai lenne kijelenteni, hogy ez a folyamat már csak egy irányba mehet, de tény, hogy évek óta meredeken zuhan a globális energiabefektetésekben a fosszilis energiaforrásokra fordított arány.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál(forrás: OECD IEA)

Ismétlem, ezek csak olyan kockázatok, amelyekre egy figyelmes újságolvasó is felfigyelhet, alaposabb elemzéssel azonban bizonyára sok más gazdasági ágazatban is találhatunk még veszélyforrásokat. A magyar gazdaság olyan mélyen integrálódott a világpiaci körforgásba, hogy áttételekkel könnyen eljuthatnak hozzánk olyan hatások is, amelyekre most talán még nem is gondolunk.

Biztonságpolitikai alkalmazkodás

Jól tudjuk, hogy a világpolitika milyen hatalmas kockázatot jelent Magyarországnak: A 20. század minden hazai politikai fordulópontja valamilyen világpolitikai eseményből indult ki. Nyilván nem tudhatjuk, hogy milyen drámák várhatók a jövőben, de ahhoz nem kell lángész, hogy tudjuk, a világpolitikai viharokban biztonságosabb az EU-n és a NATO-n belül lenni, mint kívüle. Arra azonban biztosan számíthatunk, hogy a jövőben egyre több lesz a menekült: csak Afrika lakossága 500 millióval nő meg 2030-ig, miközben jelentős területek sivatagosodnak el, Bangladesről pedig már volt szó.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálOtt nő a legjobban a népesség, ahol a legerősebb az elsivatagosodás (Forrás: Tamás Pál, 2015)

Ilyen léptékű folyamatokat valódi európai összefogás nélkül már biztosan nem majd lehet kezelni.  Minél erősebb a biztonságpolitikai együttműködés, annál jobb esélyei vannak Magyarországnak.  Magyarország hivatalosan is támogatja a közös EU-s határőrizetet, illetve egy közös európai hadsereg létrehozását. Ha ezek megvalósulnak, ez mind növelni fogja az ország biztonságát.

A védelem megerősítése mellett azonban nagyon fontos a lelki felkészülés is: fontos, hogy megőrizzük a józan tisztánlátásunkat: a hozzánk érkező migránsok túlnyomó részét közvetve vagy közvetlenül a klímaváltozás indította útnak, és nem segítünk magunknak azzal, hogy ha Soros-tervet vagy kultúraközi élet-halál harcot, meg muszlim honfoglalást látunk bele ezekbe a folyamatokba.  Ezek az értelmezési keretek ismerősen csenghetnek ugyan, de alapvetően tévesek, mert egy régi világ szabályait próbálják ráerőszakolni egy új helyzetre.  Ezért nem alkalmasak arra, hogy ezekre alapozva helyes döntéseket hozzunk.

A klímaválság nemcsak nemzetközi biztonsági kockázatokat jelent, hanem belső társadalmi feszültségek is kialakulhatnak.  Az üvegházgáz-kibocsátásokat országonként szoktuk nézni, és a csökkentési kötelezettségeket is országonként próbáljuk kiosztani.  De egy adott országon belül a kibocsátások eloszlása nem egyenletes: a gazdagok sokszor annyi széndioxidot bocsátanak ki, mint a szegények.  Az Oxfam tanulmánya szerint az emberiség leggazdagabb 10%-a felelős a kibocsátások feléért[9].  Amikor majd komolyan elkezdünk foglalkozni a kibocsátások csökkentésével, akkor az bizony áremelkedésekkel, korlátozásokkal járhat, ami pedig komoly társadalmi feszültségekhez vezethet. Ezek a hatások nem csak a szegény afrikai országokra jellemzők: gondoljunk bele, hogy a 2012-ben kezdődött hazai rezsicsökkentés milyen nagy hatással volt a kormány népszerűségére: sok ember életében a rezsi rendszeres fizetése komoly teher, és nem biztos, hogy könnyen fogadnák, ha ezek a terhek növekednének.

Mit tegyünk?

A nagybeteg gyógyulásában fontos lépés a betegségtudat létrejötte: annak elfogadása, hogy nincs minden rendben, sőt baj van, és ezért változásra van szükség.  Ami a klímaválságot illeti, ma Magyarországon – miképp a világ nagy részén – még a betegségtudat előszobájában vagyunk: Olvassuk a sajtóban a rémhíreket, érezzük a veszedelmet, de a tudatunkban még nem kristályosodott ki a változás, a változtatás igénye. Még azt képzeljük, hogy kisebb kiigazításokkal kezelni tudjuk az emberi civilizációra leselkedő veszélyeket, hogy nem kell alapvetően átalakítani az életmódunkat, társadalmi berendezkedésünket. Ezt erősíti a politika is, az ország vezetői szeretik az az érzést kelteni bennünk, hogy bár vannak veszélyek, ők ezektől meg tudnak védeni bennünket, és nem kell megváltoznunk.

Ennélfogva talán a legfontosabb feladat a tudati változás: annak megértése, hogy a régi igazságok már nem működnek, és ami régen jó volt, az a jövőben már nem lesz jó.  Jó példa az, amit egy agrár-adaptációs szakembertől hallottam egyszer: a klímaváltozás alapvetően változtatja meg a növénynemesítés módszereit. Régen az volt a feladat, hogy megalkossák azt a növényt, amely egy kisebb vidék éghajlati viszonyai között a lehető legjobban fejlődött.  Most viszont, amikor egyre kevésbé lehet tudni, hogyan alakul az éghajlat, inkább olyan növényeket próbálnak nemesíteni, amelyek mindenféle lehetséges időjárási viszonyok közt jól teremnek.

Hasonló a helyzet a gazdaság alkalmazkodásával is: nem lehetünk igazán biztosak benne, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, ezért fel kell készülni arra, hogy lesznek meglepő fordulatok, amelyekre gyorsan kell reagálni.

Ahhoz, hogy a klímaválság évtizedeiben Magyarország működőképes maradjon, az államnak vezető szerepet kell vállalnia, akkor is, ha az emberek igazából nem vágynak a változásra. Ezért valódi klímastratégiára, vagy még inkább klímatudatos nemzetstratégiára van szükség.  Egy ilyen klímatudatos stratégia elkészítése komoly feladat, sok elemzést, valamint széleskörű társadalmi párbeszédet igényel. Egy pár alaptétel azonban talán már megelőlegezhető:

  • Szükség van az üvegházgáz-kibocsátások lendületes és erőteljes csökkentésére, és nem csak azért, hogy felelős földlakókként teljesítsük erkölcsi kötelességünket. Legalább ennyire fontos az, hogy a kibocsátás-csökkentés a mi gazdasági alkalmazkodásunknak is része – csak úgy kínálhatjuk a jövő termékeit és szolgáltatásait, ha nekünk is szükségünk van ezekre.  Nem elhanyagolható emellett, hogy az EU-n kívüli energia-importtól való függőség állandó külpolitikai kitettséget jelent, ami csak megújulókkal és energiahatékonysággal ellensúlyozható.
  • Tudatosan kell törekedni arra, hogy a klímatudatos jövő iparágai települjenek Magyarországra, mind a beruházások ösztönzésével, mind pedig az újmódi termékek, szolgáltatások hazai piacának megteremtésével.  Ha a világ a zöld gazdaság felé tart, akkor annak, aki előbb odaér, jobb helyek jutnak. A haladó szellemű gazdaságpolitika hazai piacot teremthet olyan termékeknek, amelyek később majd világszerte versenyképesek tudnak lenni (klasszikus példa erre a dán szélerőmű-ipar létrejötte). Magyarország egyszer, a 19. század végén, már volt élenjáró az iparfejlesztésben, s azóta is abból a dicsőségből élünk.  Ezeket a sikereket azonban csak akkor lehet elérni, hogyha gyorsabban futunk a jövő felé, mint mások.
  • Figyelni kell a hagyományos gazdasági ágazatokra váró klímával kapcsolatos átalakulási feladatokra, e változásokat ösztönözni, segíteni kell.
  • Szorosabb EUs vagy NATOs biztonsági együttműködésre van szükség, közös európai hadseregre és határőrizetre: a közelgő menekült-válságokat, és ki tudja még milyen más kríziseket csak, szövetségeken belül fogjuk tudni hatékonyan kezelni.
  • Fel kell ismerni a hazai és a nemzetközi intézmény-rendszert fenyegető legitimitási kockázatokat, és azokat proaktív módon kezelni kell. A 2015-ös menekültválság sok más hatása mellett az európai intézményekbe vetett bizalmat is jelentősen károsította. Nem szabad hagyni, hogy ilyesmi mégegyszer előforduljon.
  • Végül pedig: meg kell találnunk a válságtudat és a jövőbe vetett bizalom közötti keskeny ösvényt, amelynek egyik oldalán a felelőtlen tagadás, a másik oldalán a kétségbeesés leselkedik ránk.  Magyarországon a XX. században többször is lezajlott a “világvége“, van róla történelmi tapasztalatunk: tudjuk, hogy mi mindent veszíthetünk, de azt is tudjuk, hogy van a világvége után is van élet.

[1] https://444.hu/2015/10/02/ez-a-moralis-panik-sokkal-veszelyesebb-mint-egy-mecset-zugloban-vagy-egy-imam-a-parlamentben

[2] http://www.parlament.hu/irom40/15783/15783.pdf

[3] https://qubit.hu/2017/11/27/a-bor-es-a-klimvaltozas-magyar-rizling-helyett-jon-a-sved

[4] http://www.biztositasiszemle.hu/cikk/hazaihirek/gazdasag/a_klimavaltozas_miatt_stagnalnak_a_termesatlagok_.7243.html

[5] http://www.innoteka.hu/cikk/balaton_kiszaradas_vagy_kiaradas.1233.html

[6] https://ehp.niehs.nih.gov/ehp173/

[7] https://www.researchgate.net/publication/258774596_Past_and_future_of_the_Austrian_snow_cover_-_results_from_the_CC-Snow_project

[8] http://www.origo.hu/kornyezet/20150107-klimavedelem-energiahordozo-uveghazgaz-mennyi-olajrol-gazrol-es-szenrol-kellene-lemondjunk.html

[9] https://www.oxfam.org/en/research/extreme-carbon-inequality

Forrás: Holnapután | Írta: drbart

2018. február 6.

Jópáran elvesztik az eszüket!

Jópáran elvesztik az eszüket! - ClimeNews - Hírportál

Ez a hatása a több ezer éve tartó, szaporodást erőltető, elavult hatalmi propagandának.

A gépek, ill. a gépfegyver feltalálása óta már sem a gazdaság, sem a védelem szempontjából nem szükséges a népesség növelése. Az emberre jóformán csak a fogyasztó és a szennyező szerepe maradt (a nyugdíjak kigazdálkodásához csak meg kell adóztatni a robotok munkáját). Mégis, sokak elméjét még mindig az az elavult idea uralja, hogy “a népességnövekedés jó”, pedig valójában ökológiai katasztrófa.

A tények:
1) Ökolábnyom = Népesség x Egy főre jutó Ökolábnyom (logika)
2) 1970 óta már nem nő a globális egy főre jutó ökolábnyom, csak a népesség, így az emberiség ökolábnyomát a népességnövekedés növeli.[1]
3) A népességnövekedés az összes többi globális problémát súlyosbítja (pl. talajpusztulás, klímaváltozás, migrációs válság, stb.).[2]
4) A népességnövekedés növeli a kényszerfogyasztást (pl. a munkaerőpiaci verseny kellékei).[3]
5) Senkinek sem érdeke a népesség növelése, főleg nem a szegényeknek, mert annyival kevesebb természeti erőforrás jut egy emberre. (logika)
6) Mivel a természeti erőforrások nem gyarapodnak, így az egyenlőtlenségek növekedésének oka a népességnövekedés, a mohóság megnyilvánulásai (pl. kamat, profit) csupán a folyamat eszközei. (logika)
7) Többszáz millió nő nem jut hozzá a családtervezés eszközeihez, valamint a hozzá kapcsolódó tudáshoz és jogokhoz, emiatt a nemzések közel fele, és a születések negyede nem kívánt.[4]
8) Az általános iskola elvégzése további 1-gyel, a középiskola pedig átlagosan 3-mal csökkenti a tervezett gyermekek számát.[5]
9) Ahol a nők hozzájutnak a családtervezés eszközeihez, valamint az ahhoz kapcsolódó tudáshoz és jogokhoz, ott elkezd csökkenni a családméret.[6]
10) Magyarország lakossága így is 135%-ban túlterheli az ország területét,[7] így a fogyás most kifejezetten jól jön. Amelyik rendszer ugyanis nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik – márpedig senki sem szeretné, hogy az ország összeomoljon (mint pl. Szíria). Az átmeneti fogyás tehát áldás, és legalább addig célszerű hagyni fogyni a népességet, amíg 100% alá csökken az ország terhelése (ökolábnyom és biokapacitás aránya).

+1) Mi, magyarok nem tudunk elbújni a globális problémák elől (pl. túlnépesedés, klímaváltozás), így ezek megoldása alapvető magyar érdek is! (logika) Megoldás: családtervezési lehetőségek megteremtése + oktatás

Kántor Sztella Nóra

[1] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
[2] http://bigthink.com/…/overpopulation-is-the-root-of-all-evil
[3] Simonyi Gyula (szerk.): „Igazán Szeretne egy gyermek nálunk és most megfoganni?” BOCS Alapítvány, 2008. (116.o.)
[4] https://www.guttmacher.org/…/adding-it-up-contraception-mnh…
[5] http://en.unesco.org/…/gem-rep…/files/girls-factsheet-en.pdf
[6] https://www.populationmatters.org/…/ten-per-cent-of-intern…/
[7] http://www.footprintnetwork.org/…/ecological_footprint_nat…/

2018. február 5.

A legfrissebb tények és adatok a klímaváltozásról

Az éghajlatváltozás lehetséges hatásait világszerte egyre többen látják és érzékelik, ezért fokozott érdeklődés övezi a klímakutatás eredményeit.

A tudósok nagy erőkkel próbálják feltérképezni a globális hőmérséklet-emelkedéssel, a jégsapkák olvadásával, a szélsőséges időjárási jelenségekkel kapcsolatos okokat és következményeket. Lássuk a 2017-es év legfontosabb megállapításait a témában:

1. Új hőmérsékleti rekordok születtek, a szén-dioxid koncentráció pedig az eddigi legmagasabb volt

A globális hőmérsékleti adatok azt mutatják, hogy 2017 a valaha mért három legmelegebb év között szerepel. Az ipari forradalom kezdete óta pedig a légkör szén-dioxid koncentrációja 280 ppm-ről 405 ppm-re növekedett, és a növekedés üteme egyre gyorsul.

2. Csökkenő jégsapkák

A legfrissebb tények és adatok a klímaváltozásról - ClimeNews - Hírportál
2017-ben az Északi-sarkvidéket borító jégtakaró az eddig mért legkisebb kiterjedésű volt. Míg az 1980-as években 5,57 millió négyzetmérföldnyi jég borította az északi és déli sarkot, mára ez lecsökkent 470 ezer négyzetmérföldre.

3. Emelkedik a tengerek és óceánok szintje

A legfrissebb kutatások szerint a világtengerek szintje jóval gyorsabban fog emelkedni a közeli jövőben, mint azt eddig gondolták a tudósok, a 90-es évekhez képest ugyanis megháromszorozódott az emelkedés mértéke.

4. A gleccserek nagy iramban olvadnak

2017 júliusában leszakadt az eddigi legnagyobb jéghegy az Antarktisz egyik selfjéről, melyet egybillió tonnásra becsülnek. 2017-ben az előző évhez képest kétszer annyi, mintegy 1000 jéghegy került az Északi-tengerbe, melyek előbb-utóbb az olajfúró tornyok mellett a vízi közlekedés járműveit is veszélyeztetik.

5. Újdonságok  a szén-dioxiddal kapcsolatban

A legfrissebb tények és adatok a klímaváltozásról - ClimeNews - HírportálMivel a fák és más növények a fotoszintézis során természetes módon vonják ki a szén-dioxidot a levegőből, ezidáig az erdőket tartották a legfőbb szénnyelőknek. Az esőerdők zsugorodásával azonban éppen ellentétes folyamatok jellemzők; műholdas adatok szerint az esőerdők nettó karbon-kibocsátók.
Az erdőirtások és talajdegradáció miatt évente 400 millió tonna szén-dioxid kerül a légkörbe. Az állattartásból eredő metánkibocsátást is 11%-kal magasabbnak vélik, mint korábban.

6. Az extrém időjárás oka gyakran a klímaváltozásra vezethető vissza

2017-ben mondták ki először egyes kutatók, hogy bizonyos időjárási szélsőségek – pl. az extrém ázsiai hőhullám és az alaszkai Golf-áramlat szokatlanul magas hőfoka – nem fordultak volna elő, ha nincs a klímaváltozás. Kutatók szerint egy olyan határt lépünk át, ahol a klímaváltozás már nem csupán befolyásoló tényezőként lép fel egy-egy globális jelenségnél, hanem alapvető kiváltója annak.

7. A szén-dioxid kibocsátás újra nőni kezdett

Három év stagnálás után ismét emelkedni kezdett a globális széndioxid-kibocsátás. 2017-ben 2 %-kal növekedett a fosszilis tüzelőanyagok aránya, ezáltal az emberi társadalomnak tulajdonítható széndioxid-kibocsátás elérte a 41 milliárd tonnát. A növekedés oka legfőképp Kína, ahol a szén-, kőolaj- és földgázhasználat 3,5%-kal emelkedett az elmúlt évben.

Fordítás és összefoglaló: Király Andrea, GreenDependent

Forrás: https://www.scientificamerican.com/article/the-top-7-climate-findings-of-2017/
Kép forrása: https://www.mnn.com/earth-matters/climate-weather/stories/the-conversation-about-climate-change-is-ch-changing

 

2018. február 3.

Az ALDI a környezettudatosság útján

Az ALDI a környezettudatosság útján - ClimeNews - HírportálMagyarországon az ALDI lett az első olyan kiskereskedelmi áruházlánc, amely teljes hálózatának villamosenergia-szükségletét zöldáramból fedezi, az átállás következtében pedig 40%-kal csökkent az ALDI magyarországi CO2 kibocsátása.

A kezdeményezéssel az ALDI elnyerte a Magyar Üzleti Felelősség díját, a CSR Hungary 2017-es „Környezet-Zöld kiválóság” kategóriadíját.

Az ALDI 2015-ben megfogalmazott klímastratégiájában globálisan vállalta, hogy 2020-ig az eladótéri négyzetméter arányában 30%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2012-es szinthez képest. Tavaly március vége óta az ALDI Magyarország áruházai, központi irodaépülete és logisztikai központja teljes áramigényét itthon előállított, a MOL-tól vásárolt zöldárammal fedezi, ezáltal az áramfogyasztásból eredő szén-dioxid-kibocsátását nullára csökkentette.

Az energiaprojektbe a vásárlókat is bevonták,

akik tavaly tavasszal egy ingyenes, az áruházakban terjesztett kiadvány hasznos tanácsai segítségével csökkenthették háztartásuk energiafogyasztását. Ezután a kalandkeresők az energiatakarékossághoz kapcsolódó feladványok, logikai fejtörők megoldásával egy izgalmas szabadulószobában tehették próbára tudásukat, amely hónapokon keresztül ingyenesen rendelkezésre állt az ALDI vásárlói és dolgozói számára.

A zöld gondolkodást azonban nem lehet elég korán kezdeni, ezért az ALDI 2017 áprilisában meghirdette országos faültetési pályázatát hazai általános iskolák számára.

Az ebben részt vevők a környezetvédelem és a hatékony energiafelhasználás fontosságáról küldhettek be rajzokat, videókat, verseket, meséket vagy egyéb kreatív ötleteket.

A beérkezett pályázatokból az ALDI CSR-szakemberei végül négy iskolát (Vári Emil Általános Iskola, Kisvárda; Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa; Göcsej Kapuja Bak Általános Iskola, Bak; Weöres Sándor Általános Iskola, Tököl) választottak ki. Az intézmények udvarait a diákok, tanárok és az ALDI dolgozói zöldítették ki az ősszel.

Forrás: elobolygonk.hu

2018. január 26.

A Népességfogyás valójában Áldás

Elvevők: az olyan kultúrák, amik meggyőződése, hogy a világ az emberért van, és hogy a természeten uralkodnunk kell, mert így korlátlanul szaporodhatunk, ami “jó”

Meghagyók: az olyan kultúrák, amik tisztában vannak azzal, hogy ha az ember korlátlanul szaporodna, és kiirtana minden mást a táplálékán kívül, akkor végül kipusztulna

A népességfogyás valójában Áldás - ClimeNews - Hírportál

Ez a két történet segítséget nyújt annak megértéseben, hogy a baj a világgal nem az emberi természetben keresendő, hanem abban a gőgös mítoszban, miszerint a világ az emberért van, és hogy meg kell hódítanunk a természetet, mert a korlátlan szaporodás “jó”. Ez az, ami miatt azt gondoljuk, hogy ha kevés az étel, akkor csak ki kell irtanunk még egy erdőt, hogy többet termelhessünk. És ez az, ami miatt kultúránk csapdában vergődik, mert képtelen megoldani a paradoxont, miszerint a túlszaporodás végül kipusztít minket (vagy legalábbis nyomorba dönt, mint a Húsvét-sziget lakóit).

Az embert (Ádám) megkísértette az élet (Éva), vagyis a korlátlan szaporodás gondolata. Éva arra csábítja Ádámot, hogy egyen a jó és rossz közötti tudás fájáról, mert azt hiszi, az embereknek is megadja ezt a tudást. Ezért is van az, hogy a történetben az egyik büntetés a nehéz szülés. Az ember a mezőgazdasági forradalom előtt hosszú ideig gondtalanul élt az édenkertben, majd kb. tízezer éve valaki kitalálta, hogy a világ az emberért van, amit meg kell hódítania, hogy korlátlanul szaporodhasson, mert az “jó”, és minden, ami ebben akadályozza, az “rossz” (pl. farkasok, erdők).

A történetet eredetileg a természettel akkoriban még harmóniában élő pásztorkodó törzsek kezdték el mesélni, akik úgy látták, ez az egyetlen magyarázat arra, hogy északi szomszédaik elkezdték megművelni a termékeny félhold földjét, és amikor ennek hatására megszaporodtak, elkezdtek terjeszkedni és pusztítani. A Meghagyók úgy vélték, csak az istenek érthetik a jó és a rossz közötti különbséget, ami alapján hosszú időn át jól működött a világ, és hogy az ember sohasem lesz képes felfogni, miért jó az, hogy egyik nap éhezik az oroszlán, és másnap meghal a gazella. De aztán az Elvevők meghódították szomszédaikat, és átvették tőlük a történetet. Ha az Elvevők szemszögéből lenne elmondva a történet, akkor az ember biztosan nem lett volna eltiltva a jó és a rossz tudásától, hanem szinte “rá lett volna erőltetve”!

Persze az Elvevők sohasem értették igazán a történetet, mert szentül meg voltak győződve arról, hogy a korlátlan szaporodás “jó”, emiatt világuk borzalmainak (gyilkosság, elmebetegség, függőség, civilizációs összeomlás, stb.) kapcsán azt hitték, hogy az emberi természetben van a hiba (noha a korlátlan szaporodás doktrínájának megjelenése előtt hosszú ideig hibátlan volt). Hozzá is csaptak később egy fejezetet, amiben “Isten megáldja” az embert, hogy szaporodjon, és hajtsa uralma alá a természetet, és ez a Biblia legelejére került (valójában ez csak a szaporodást erőltető hatalmi propaganda, aminek a PR-jával a papságot bízták meg). Ezért szerepel benne kétszer a teremtés története; az első fejezet az Elvevők verziója, a második a Meghagyóké (ami igazából csak 2:4-nél kezdődik).[1] Az Elvevőknek eszükbe sem jutott, hogy maga a korlátlan szaporodás és a természetpusztítás ördögi köre a probléma. Ahogy nekünk se, mert ezekre az önpusztító ideálokra épült egész kultúránk. Az iskolákban a mezopotámiai és egyiptomi kultúrákat mondják kultúránk gyökereinek, és ezeket idealizálják – az összes többi rég összeomlott Elvevő “civilizációval” együtt – nem pedig a Meghagyók kultúráját, akik rákos jellegű terjeszkedés és természetrombolás híján nem voltak eleve pusztulásra kárhoztatva.

Káin és Ábel története is a Meghagyóktól származik; nem véletlen, hogy Káin földműves, és Ábel pásztor. Isten visszautasítja a földművest és áldozatát (mert terjeszkedik és pusztít), aki ezután megöli a pásztort. Ez eredetileg egy önvédelmi célú háborús propaganda volt, amivel a szemiták vezetői arról igyekeztek meggyőzni népüket, hogy Isten az ő oldalukon áll, mert az ő (fenntartható) életmódjukat részesíti előnyben.[2]

Ha ezt sikerült megértenünk és feldolgoznunk, akkor a következő kérdés értelemszerűen az, hogy civilizációnk bukását megelőzendő, hogyan kerülhetnénk újra harmóniába a természettel? Ezt szerencsére anélkül is el lehet érni, hogy visszafejlődnénk a kőkorszak technikai szintjére, mert már feltaláltuk a biogazdálkodást, a permakultúrát, és a fogamzásgátlást! Csak biztosítanunk kell ezeket a szegény országok lakói számára is (a kamat is csapda, mert növekedéskényszert eredményez). A háborúkra és biztonsági kiadásokra költött pénzek töredékéből megvalósítható volna, hogy minden nő számára elérhető legyen a fogamzásgátlás és a középiskola, csak rá kell jönnünk, és el kell fogadnunk, hogy ez az egyik legfontosabb feladatunk – feltéve, ha még 15-20 év múlva is szeretnénk élni, vagy ha vannak gyermekeink, unokáink.

Kántor Sztella Nóra

[1] Bandstra, Barry L. Reading the Old Testament: An Introduction to the Hebrew Bible, p. 37 Wadsworth Publishing Company, 2008
[2] Daniel Quinn, „Izmael”, pp. 72-88 Föld Napja Alapítvány, 1993

2018. január 24.

Végre egy pofon a szaporodást erőltető propagandának

Végre egy film, ami reálisan mutatja be a túlnépesedést, valamint a környezeti problémákat súlyosbító hatását – és mindezt kivételesen nem a főgonosszal mondatja ki!

A film tökéletes egyvelege a komoly ökológiai és társadalmi témáknak, a drámának és a humornak. Rendkívül […] Olvasson Tovább…

2018. január 22.

Trump leszögezte: neki nincs gondja a klímaegyezménnyel

Donald Trump: egy korrektebb megállapodás visszacsábíthatja Washingtont a párizsi klímaegyezményhez

Donald Trump amerikai elnök úgy gondolja, hogy ha a párizsi klímaegyezmény egy, a mostaninál korrektebb változatát sikerül kidolgozni, akkor az visszacsábíthatja Washingtont.
Az amerikai elnök erről az Erna Solberg norvég kormányfővel […] Olvasson Tovább…

2018. január 19.

Kiszivárgott ENSZ-jelentés: a klímának annyi, már 2040-re nagyon meleg lesz

Csak matematikai esély van arra, hogy a világ elérje a párizsi klímaegyezmény legfontosabb célját, a globális felmelegedés mértékének 1,5 fok alatt tartását – derül ki az ENSZ Világklímatanácsának egy belső jelentéséből, amit a berlini taz publikált.

Ha így folytatjuk, nem […] Olvasson Tovább…

2018. január 16.

Vajon mit mondana ma John Lennon és Yoko Ono?

John Lennon és Yoko Ono már az 1970′-es években beszéltek a túlnépesedésről (laikusként), amikor még csak 4 milliárd volt a népesség.

Akkor még talán nem volt ennyire szembeötlőek a túlnépesedés környezeti következményei. De vajon mit mondanának ma, amikor az emberiség […] Olvasson Tovább…

2018. január 15.

Obamát, majd Trumpot is beperelte…

“A legnagyobb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az emberi tudatosság megváltoztatása, nem a Föld megmentése. A Földnek nincs szüksége arra, hogy megmentsék, nekünk van.”

Xiuhtezcatl Martinez, az azték fiatal aktivista az Earth Guardians (a Föld védelmezői) csoport vezetőjeként korábban Obamát, […] Olvasson Tovább…

2018. január 14.

A családtervezés elterjedése még a klímaváltozást is visszafordítja?

Egy, a klímaváltozás visszafordítására irányuló átfogó tervvel kapcsolatos elemzés a családtervezést és a lányok oktatását a top 10 működőképes megoldások között azonosította (a 80-ból).
A kettő együtt 2050-ig 120 gigatonnával csökkentené az ÜHG-kibocsátásokat – többel, mint a szárazföldi és tengeri […] Olvasson Tovább…

2018. január 11.

Hetesi Zsolt: „Összeomolhat az emberi civilizáció”

Hetesi Zsolt fizikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója szerint hamarabb összeomolhat az emberi civilizáció, mint gondolnánk.

Ha minden így marad, a mai generáció nemcsak az időjárás-változást fogja megtapasztalni, de fajok kiha­lásának, a hagyományos értelemben vett mezőgazdálkodás végének és annak is […] Olvasson Tovább…

2018. január 7.

Már 2017 volt a Föld második legmelegebb éve

Dobogós lett 2017 a legmelegebb évek rangsorában, a második helyre került a rekordmeleg 2016 után úgy, hogy tavaly már nem melegítette az óceánt az El Nino. Ez is jelzi, hogy a rekordok eleve nem az El Nino, hanem a […] Olvasson Tovább…

2018. január 7.

A kőolaj legnagyobb bűne!

Nincs afelől kétségem, hogy minden problémánk, különösen környezeti problémáink alapvető forrása… a népességnövekedés. Nem is tudok elképzelni olyan problémát, aminek megoldása ne volna egyszerűbb, ha kevesebb ember volna.
/Sir David Attenborough/

Még soha nem élt egy időben ennyi ember a Földön […] Olvasson Tovább…

2018. január 6.